| //az ogárnak nem állt szándékában összetörni a felsőtested a súlyával (hisz ez barátságos meccs), hanem csak földre akart vinni//
Az ogár, nekifeszítve fejét a kobudera talpának, egy határozott rántással kiakasztotta az állkapcsát (mivel ez nem torzulás, ezért biztossan fájt neki), majd igen nagy meglepetést okozva nem nyomta tovább a földre a kobuderát, hanem egy váratlan mozdulattal megemelte, majd a földhöz vágta.. ekkor viszont már süvített is a csatabárd -ezúttal lapjával, hogy találat esetén nehogy halál legyen a vége- a földer került Koga felé.
//amúgy a Kí milyen erő? hasonló a pszihez? Kifogyhat? (persze a harcosok könyve engedéjezi a használatát, nem azért kérdezem)// |
//mwuhaha  megható =)//
Koga erre nem számított, de ösztönből kitámasztotta magát a karjaival: mivel tudta nem bírhatja így sokáig, teljes felső testét megfeszítette (ki-val) hogy ne törjön össze a súly alatt: lábait az ogár feje alá, talpait meg az ogár álla alá helyezte: Az ogár érezte, hogy ha nem ccsinál gyorsan valamit, a következő KI rugás a nyakába kerülhetne.. |
//mehhehehe.. "kis gonosz"?? és még semmit nem láttál //
Az ogár röhögve arcon köpi a kobuderát.. illetve köpné, mert az jó reflexeivel elhajol, csakhogy így már ideje nem marad arra, hogy kivédje az ogár birkózás támadását -amit az alsó két végtaggal hajt végre (a felső kettőben jó helyen van a fegyver ;) )- megragadja derekánál fogva kogát, és megpróbálja teljes erejéből a földre nyomni (a maga kis két mázsájával)... |
//A kis gonosz...//
A kobudera elszántsága határtalan:a másodperc törtrésze alatt emberfeletti erőfeszítések árán KI-t tudod összpontosítani az öklébe és a hasfalába: az ököllel hatalmas ütéssel támad táamdója rút pofájára, míg hasfalát a KI segítségével sikerül annyira megkeményítenie, hogy a csonttüske csak felsziní sérülést okozhat... |
//affene, volt egy restart, ezért írom a választ ilyen későn, sorry.//
//a négy erős ogármarokból kitekerni a fegyvert? hmm..  //
A pörgéssel forgással erőlködéssel Koga csupán annyit ért el, hogy belharcba (másnéven testközeli harcba) került az ogárral.
És most az ogár jön a két támadással: egyik -alsó karról van szó- kezével elengedi (de még így is biztosan tartja) fegyverét, és jó félméteres -könyökéből kinyúló- csonttüskéjét megpróbálja a kobudera gyomrába mélyeszteni, míg igen tekintélyes méretű, szájában levő agyaraival nyakát támadja. A kobudera döntéshelyzetbe kerül: csak az egyik támadást van ideje hárítani a kettő közül...
//ebből mássz ki )// |
//hohó //
A kobudera egy pillanatra megijed, ami majdnem a vesztét okozza: két tenyerével csak az utolsó pillanatban szorítja közbe a csatabárdot, így annak pengéje vékony sebet ejt a mellkasán.A vér lassan elkezd lecsurogni, az izmok megfeszűlnek, amint Koga nem engedi el a csatabárdot: gyors mozdulattal jobb talpát az ogár torkára helyezi, és marokra fogja a fegyvert, majd elkezd kfelé pördülni vele, hogy kitekerje az ellenfele karjából a gyilkos eszközt... |
| ..és ismét talál (ne mond h szőrös szívű vagyok ) és az elernyedő kézből kihullik az egyik csatabárd.. csakhogy.. a kobudera most nagyott hibázott. Az ogár mind a négy (!!) kezébe fogja a csatabárdot, és így ront támadójára. A penge suhan a kobudera mellkasa felé... |
//hát igen.. a KI támadó erejét majd demonstrálom X)))//
A kobudera látszólag meglepődik: nem számított erre.A lábával mellyel eltalálta az ogárt rálép annak fejére (mert még nem vitte el) és ellöki magáta csatabárdtól.Bal keze körül vibrál a levegő, és az ökölbe szorított, KÍ val telt ököl nyílegyenesen a védekező csatabárdot tartó egyik kézfej felé tart... |
És telibekapja az ogár nagy busa fejét. Az megrázkódik, de látszólag baja nincs (persze KÍ-vel nagy valószínűséggel átütöd az írhát). Ekkor ő jön, mint egy próbaképp meglendíti a kobudera felé egyik csatabárdját, míg másikat teste mellett tartja védekezni.
//apropó! KÍ-vel ugye támadni is tucc, nem csak védekezni?! (csöppet veszett ügy egy "fém mellvérten" átcsapni szimpla pusztakézzel, ugye érted..)// |
//mwuahaha//
A kobudera nem tétovázik, rohamra indul: könyökei hátra felé állnak, öklei előre néznek, és a hónalja alatt vannak.Fél méterre az ogártól hirtelen felugrik, át ellenfele fölött:Gazkul tarkója felé egy pörgőrugásból sebesen száguldó sarok közelít... |
-Készenállok a csatára! -ordított röhögve Gazkul a kobuderára. A törpe (Raptor) ismét ismerteti a szabályokat. Az ogár közben benyom egy kupa bort. A kezéből kihulló olvadózó rézkupa koppan a földön, majd lassanként egyik oldala rálapul a másikra (a savas nyál hátrányai közül: meg kell téríteni a tönkretett kupák árát ;-) ). A törp jelet ad a kűzdelem kezdésére...
//kezdj te! úgy gondolom egy kobuderának jobb a kezdeményezője Egy kör alatt azt írjuk le elsőnek, hogy hogyan védjük ki (ha egyáltalán kivédjük) a másik csapását, aztán pedig másodiknak azt h mit csinálunk az adott periódusba -ez legtöbbször támadás lesz. Viszont semmiképpen ne írjuk, hogy ez vagy az a csapás talál, hanem ezt döntse el a másik fél, reálisan gondolkozva -úgy gondolom így tisztességes. Kezdődjék hát a kűzdelem!// |
| //ahha.Mégegy drow.Elshya-val összebaátkozhat és beszélhetnek drow dolgokrol.Meg arrol hogy csavarja el Gród fejét-Ami már majdnem készen is van)// |
Az ork felhúzza a szemöldökét, de teljesen higgadtan szemlélve az eseményeket, így szól:
-Hölgyem, én is régóta próbálok elhelyezkedni ebben a világban.A humanoidok félnek tőlünk, ezért nem fogadnak el minket.Engem viszont a legkevésbé sem zavar. |
Árnyék és Talgarus megint morogni kezdenek, de most ismeretlen szagot éreznek...megjelenik valaki az árnyékos sarokban, és a két lény már rohamozik is. Az alakot nem lehet kivenni a sötétségtől, de már repül is felé négy dobótőr és egy árnyéklövedék...
Az alak előkap egy kardot, és egy hosszú, köríves mozdulattal félrecsapja a dobótőröket; az árnyéklövedéket egyszerűen elnyeli, ahogy hozzáér. Árnyék már rávetné magát, amikor hirtelen eltűnik. A fejvadászok követik az árnyékot, de pokoli gyorsan mozog...Jakhsjahlang felé veti magát, aki elő is kapja a tőreit. Az árnyék azonban simán félrenyomja a tőröket, majd a meglepett elf nyakába ugrik, és vadul megcsókolja.
-Helló, édesem; rég láttalak, túl rég óta.
-Szia, bébi! Már vártalak.
-Látom. Két tőrrel a kezedben. Ők kicsodák?
-Óh, bocsáss meg...ők Rovian, Sovellis és a csapatunk legújabb tagja, Ostor. Ők Árnyék és Talgarus.
-Üdvözletem hapsikáim. Az én nevem Janina, és Jakhsjahlang felesége vagyok. Mint látom, van köztetek egy ork is, így biztos nem zavar senkit, hogy drow vagyok. |
//bocs...nem figyeltem 
mondjuk már kijöttek...OK?// |
| //az most mellékes.Megin édelegsz, ahelyett hogy a munkára koncentrálnál!! X)))))// |
| //Sovellis és Árnyék a Sheran szentélyben van.// |
Az ork kiszedi a fejét a falból, ami felvette a nemigazán impozáns formát: ismét vigyor, majd bemutatkozik:
-Hívjatok Ostornak.-picit meghajol. |
-Jól van, kövess!
Ezzel eltűnik; pár pillanattal később már Ostor is beleolvadt az árnyékokba.
Rovian, Sovellis és Árnyék épp a szokásos esti körsétájukon vannak Talgarussal, amikor Árnyék és Talgarus hirtelen megállnak és a levegőbe szimatolnak.
Hirtelen egy tőr szorul Sovellis torkához...majd feltűnik Jakhsjahlang vigyorgó képe is. Roviannál is megjelenik Ostor, de Rovian, látva Sovellist, egy horgot üt a levegőbe...ahol hirtelen megjelenik Ostor feje, és egyből nekirepül a falnak...
//ez nem csata, csak meleg fogadtatás // |
Ostor mosolyog, majd eltűnik.Ugyan valami derengést érezni, de a félork kétségkívül eltűnt.Megjelent a fejvadász mögött, aki erre persze már számított és megfordult azonnal.
-Köszönöm.Remélem jó csapat leszünk... |
| -Üdvözöllek a Szabad Fejvadászok Bázisán! Az árnyjárást ismered? Mert akkor gyere, és bemutatlak a többi fejvadásznak... |
A félork elmosolyodik (ami elég hányingerhinta egy élmény) majd bal kezét felemeli, és nyakára helyezi:amint leereszti a karját, a vékony vágást sűrü, fekete massza takarja:sötét regeneráció.
-Valamelyest konyítok hozzá-szól-de inkább a harc terén jeleskedem.A nevem már elveszett az évek során..a humanoidok csak Ostorként emlegetnek. |
Jakhsjahlangnak, mert ugye ő az(ki gondolta volna), pirosan felragyognak a szemei, majd a kezei éjfeketék lesznek...emberfeletti erővel kirántja magát az ork kezei közül, majd a fejvadászkardjával a nyaka felé csap...a kalandozó szeme meg sem rebben, amikor Jakhsjahlang kardja megáll a nyakánál, épphogycsak megkarcolva azt; egy kis vér folyik le a nyakánál. Jakhsjahlang és a félork elmosolyodnak, majd az elf leteszi a fegyverét.
-Jól van. A bátorságod megvan hozzá...mennyire értesz az árnymágiához? Neved van? |
A félork válla fölött-már amennyire tud a lehetetlen szögből-megnézi a vendégét.Egyik agyarát picit kijebb helyezi, majd egy váratlan mozdulattal jobb karjával megragadja a késes kezet, és úgy ugrik odébb, hogy ne tudják hátbaszúrni.Az elf most a nagydarab férfi öklében lóg, picit megemelve a földtől.
-Csatlakozni akarok a fejvadászokhoz.Segítesz?-az utolsó szótagra mindkét agyara kibuggyan, így ábrázata egy éhes primitív szörnyéhez jobban hasonlít, mint az értelmes félorkéhoz aki valójában. |
A yetiirhás mellett feltűnik a semmiből egy elf, és a torkához szegezi a tőrét.
-Mit akarsz, idegen? |
Két csuklyás alak közeledik a déli kapu felöl...mindkettő elf, legalábbis a kikandikáló hegyes fülek erre engednek következtetni.
A városőr odaemeli a fáklyát az arcuk elé, és hátrahőköl. Mind a kettő gyönyörű elf hölgy, az egyik egy zöld köpenyes holdelf, egy Sheran-medállal a nyakában; egy jelentéktelen botot tart a kezében fegyver gyanánt. A másik hölgy egy drow, állig felfegyverkezve; fekete bőrruhában van, egy fejvedászkard lóg az oldalán. Az őr nem látja, de szerinte két tőr lapul a csizmáiban; dobótőrök vannak egy szíjba tűzve, ami a bal vállától a jobb csípőjéig van. Az őrt kirázza a hideg, ahogy ránéz. Gyorsan beengedi őket, majd jobban beburkolózik a köpenyébe és félve kiles a kapun...hál'istennek nincs több látogató, nemhogy támadó. |
| Yetiirhát viselő férfi sétál át a városon: keres kutat, mígnem megáll a különös építmény elött, melyet csak fejvadász bázisnak neveznek.Odalép az ajtóhoz és bekopogtat.Szemeivel közben az épületet pásztázza. |
//Xojertha jószívű, és nem néz szúrósan...//
-Menjünk, testvér! Én fizetem az első kört. |
| Muradin megigazította páncélját, kezébe pajzsot vett // itt bocsánatot kérek, nem emlitettem, de értelem szerűen pajzsa is van neki. méghozzá, egy tüskékkel kivert, kör alakú, opálveretű példány. mégegyszer bocs, és ha tul késő, akkor visszavonom és nem lesz neki pajzsa. // és ellenőrizte a hátára erősített puskát. Dereke mellől elővette csákányát, amit egyenlőre meg is örzött ebben a formájában , nem alakitott át kalapáccsá. Majd várt, hogy az ellenfél támadjon, lévén nem akart elhamarkodni semmit, meg amugy isvédelemre volt berendezkedve. |
Mael lenyűgözve figyelte a szentélyt.
- Ez valóban gyönyörű - rebegte - Ehhez fogható épületet még nem láttam, pedig már több, mint 300 éves vagyok - kacsintott Sovellisre. |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
