"Az elemi rin a hiedelem szerint egy másik létsíkról származik, és ha itt találkozol vele, akkor épp valamilyen síkok közötti átjárót keres, felderítő munkát végez, vagy el akar ragadni egy galetkit." - részlet az Encyclopedia Fantasiából
Szerkesztőség: honlap@beholder.hu Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci) Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5) Ha hibát találsz a honlapon: Írj nekünk!
Ha még egyáltalán nem hallottál, vagy nem tudsz eleget a hírről, melyről fórumozóink ebben a témában beszélgetnek, akkor kattints ide a bővebb felvilágosításért.
Köszönöm sorait itt és a másik topikban is.
Az intézkedéstaktikai sorozat valóban nem egyszerű olvasmány, elárulom: én is csak napi egy-kettőt tudok megemészteni belőle. Tömény. Nem is arra való, hogy regényszerűen, folyamatosan olvassuk, hanem arra, hogy annak, aki vevő ezekre a sztorikra és stílusra, kicsit feldobja a napját. Mondom: annak, aki vevő rá.
De ez tényleg csak az írás mellékterméke.
Ha a regények tetszenek, akkor nagyon örülök.
Jelenleg a Kaméleon folytatása készül, amely csak annyiban épül az előző regényre, hogy Cameron Larkin visszatér, őt megtartottam, mert nagyon kedvelem a figurát, de minden más szereplő és helyszín új lesz.
Jó szórakozást kívánok a többi könyvhöz, és amennyiben van, érdekel a véleménye, kritikája akár itt, akár közvetlenül mailben. Ezekből tanulok.
Egy kicsit sajnálom, hogy sokan kezdenek az írásaid közül "A neuralgikus ponty" kaliberű szösszenetekkel. Biztosan vannak (lesznek), akik élvezik, sokan, akik nem (pár fejezet után engem már fárasztott inkább), de szerintem nyomába sem érnek a komolyabb munkáidnak.
Ha valakinek olyan érzése lenne még, hogy a regényeid csak valami jól befogott hátszél miatt kerültek kiadásra, akkor talán javasolj nekik valamit a többi közül. A "Halál háromszöge" pl. az eddig általam igen nagyra becsült krimiírók számára is olyan magasra tette a mércét, hogy pillanatnyilag nem is tudok hozzá mérni senkit.
Meg fogom venni, annak ellenére hogy nem voltam, és ezután sem leszek oda az erőszaktestületek jómunkásembereitől... de régen röhögtem valamin utoljára ennyit egyhuzamban.
Az előzeteseket olvastam a megjelenő könyvből. Meg is veszem. tőlem is elkérték már. Sok sikert mindenhez, de javaslom a többi írásodat is add ki. Viszik majd, mint a cukrot.
Sziasztok!
Csak annyit szeretnék mondaíni nektek, hogy hamarosan megjelenik az első fantasy könyvem , A Népek Harca címmel! Akit érdekel, keressetek meg! Köszi: Milo
Na szóval nekem ahogy már mondottam volt tetszenek írásaid, az viszont tény hogy az intézkedéstaktika nagyon szakmai egy civilnek.
Bár az a könnyedség ahogyan használod a nyelvet, z nem mindennapi így csak ezért is érdems elolvasni írásaidat. A regénybe még nem olvastam bele de talán bocsátható a bűn
Az írók számára különösen hasznos tudomány a filológia. Esetünkben egy filológiai elemzés kimutatná, hogy Bal Dahin fórumnéven két különböző stílusú hozzászólás érkezik. Eme probléma megoldását az aláírásban találod: a kritikus megjegyzés nem Bal Dahin, hanem Bal Dahinné tollából (és fejéből) származik. Bal Dahinné pedig egy lepcses nőszemély álneve, aki a nagy és vérre menő szerepjátékban, amelyet Életnek neveznek, Bal Dahin irányítójának felesége, és olykor nem tudja megállni, hogy bele ne beszéljen a játékba.
Köszönöm a kritikát Bal, ez benne van a pakliban. Még az sem biztos, hogy nincs igazad, ha nem tetszik! Mindenesetre magamba szállok, és el fogok komorodni! :-)))
A kultúra helyesen pedig: "kultúra", csak a macskaköröm lemaradt. Ha még van kérdésed a háromsörös haverokról, privátban nagyon szívesen válaszolok!
Szép napot mindenkinek!
Gyerekek, ezt tényleg muszáj??? Szép dolog, ha valakinek írói ambíciói vannak, de önkritika nélkül nehéz lesz. Attól még, hogy a haverok három sör után jót nevetnek (röhögnek) egy sztorin, még nem biztos, hogy szellemes! Ezt beholderék komolyan gondolták?
A Művészettörténet nekem is jobban tetszik, mint az Intézkedéstaktika. Utóbbi túlzottan is rendőrségi humornak tűnik, más nem biztos, hogy érti. Azért nem zárkózom el a beszerzésétől...
Szevasztok!
Lehet, hogy formabontó leszek ezzel a hozzászólással, de csak most tanulgatom ezt a pályát. Néhányan érdeklődtek a másik sorozat iránt, gondoltam, bemásolok ide két jellemző részt a műelemzéseim közül.
Remélem, a kiadó nem veszi a fejem ezért, ha mégis, a topic tekintsen saját halottjának!
Tehát akkor egy kis kultúra:
1.
Jó reggelt kívánok minden kedvetlen megjelentnek!
Lehet, hogy a túlzott optimizmus vétkébe esem, de talán vannak már oly szinten alapvető ismereteik, hogy bevezethessem önöket a reneszánsz egyik ismert alkotásának rejtelmeibe. Lássuk Botticelli alkotását, melynek címe: "Vénusz születése".
Botticelli korának ismert reklámgrafikusa volt, sok jeles hirdetés fűződik a nevéhez, elég ha csak a "Michelin emberkét megáldja a Szűz", vagy a "Maranelloi Vodafon" című csendéletekre gondolunk. A "Vénusz születése" a kor egyik legismertebb olívaolaj cégének, a Shellnek a felkérésére készült, ám a faragatlanok végül csak a kagylót vették meg a hölgyemény lába alól, mondván, azt egyszerűbb pólóra nyomni. Valami van benne, hiszen Vénusz - ahogy így elnézem - inkább belülről nyomta volna a pólót.
A kép történeti háttere a következő. Botticelli a kies Toszkánában csavargott, amikor megpillantotta későbbi modelljét. A három Fiorucci nővér, Serena, Venus, és Anus egy kicsiny faluban, Trecentoban éldegéltek. Atyjuk halála után HR managerként próbálták elkerülni az éhhalált, ami néha sikerült, néha nem. A humán erőforrások azért szerencsére elég sűrűn jöttek, s erőforrásaik kifogyasztása után bőkezűen honorálták a humán és manuál tanácsadást. Botticelli érkezésekor Serena éppen távozóban volt a faluból, hozzáment egy Roland Garros nevű francia pilótához, ki egyébként évszázadokkal megelőzte korát, nem lévén még repülőgép. Az ifjú pár Australian Openben telepedett le, és sosem tértek vissza, így történetünk szempontjából meglehetős irrelevanciával bírnak.
Botticelli a róla elnevezett dombocskán lakó Venust is kedvelte, de szerelmes Anusba lett. Igen ám, csakhogy az út Anushoz a Venus-dombon át vezetett, így a festő sűrűn kényszerült a dombtetőn lévő gyér csalitosban való bujkálásra, avagy a kis csobogó melletti árokban való meghúzódásra. Venus féltékeny volt Anusra, ami ostobaság volt, mivel teljesen más szolgáltatásokban utaztak - ám féltékeny nővel, ugye nem lehet tárgyalni.
Botticelli a festménye modelljéül valójában Anust választotta, de mivel a hölgyek egypetéjű ikrek voltak, gyakorlatilag mindegy, ki is volt a múzsa - tök egyformák. A festményen a mezítelen nőalak fürdés után kiemelkedik a fésűskagylóból (melyben nem csak mosakodni tudunk, de hajkoronánkat is rendezhetjük vele), s álszemérmesen fogadja a balra lévő allegorikus kézszárítóból érkező meleg levegőt, valamint a jobbról érkező törölközőt. A kép eredetileg az "Anus törlése" címet viselte, ám miután Botticelli utánanézett a dolognak egy orvosi szótárban, belátta, hogy erre a címre a Shell aligha lesz vevő, így a címet a fentiek szerint módosította, mivel közben már amúgy is összeveszett Anusszal egy tekercs papíron, s a kép elkészültének idejére Venus humán szolgáltatásainak vált lelkes előfizetőjévé.
A kép jelenleg a gimnáziumi Műalkotások elemzése című förmedvényben látható, míg az eredetit a Shell birtokolja, jelenleg az Északi-tenger egyik fúrószigetén tekinthető meg, közvetlenül a hónap dolgozója, Pedro Pakura fotója mellett.
2.
Jó reggel, csapjunk is mindjárt a húrokba!
Nézzék, ez ma úgy hiányzik nekem, mint fagylaltosnak a lángszóró, hideg volt a malátaszörp és ezáltal alig fér ki hang a torkomon, így rövidre fogom. Ma Thorma János "Talpra magyar!" című alkotását elemzem önöknek!
A mű mai formájában itt látható mögöttem, ám el kell mondanom, hogy eredetileg másképpen nézett ki. A festményt gróf Széchenyi István rendelte meg emlékül. Minden szavamnál ékesebben szól azonban az a kissé karcos viaszhenger-felvétel, amelyet a malátaszörp mellett adott át nekem tegnap éjjel a Nemzeti Múzeum főportása, miközben rémülten pisszegve tette ujját csücsöri szájára: "aztán el ne áruljon, Akadémikus Úr!" Nem teszem hát, így nem is beszélek Alvó Antal főportásnak a kicsempészésben játszott szerepéről. Hallgassuk meg inkább a felvételt, melyen Thorma és gróf Széchenyi hallható, midőn a festő megjelent a kész művel. Nos, elindítom a lejátszót, hadd pihenjen a torkom!
Katt.
"Khrrr... khrrr... khrrr...khrrr... tak-tak-tak
(kopogtatás) nyíííííííííí (ajtónyílás)
- Alá szolgája, gróf úr!
- Jó napot, mit óhajt?
- A festő vagyok, meghoztam a képet.
- Milyen képet?
- Amit meg tetszett rendelni. A 48-as forradalomról, tetszik tudni.
- Áhhh, hát persze! Na, mutassa, fiam!
- Íme!
- Ez... nos ez... ez mégis mi?
- A festményem! "Talpra magyar!" a címe.
- De mégis mi ez? Képregény?
- Az események. Kronológiában!
- És ez ki?
- Ez? Ja, ez Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőjén.
- Én ismertem Petőfit, ez nem az.
- De, ez Petőfi!
- De hát ez kopasz!
- Na, ja! Jött a tavasz, meleg volt, letolatta a haját, hát istenem! Vagyunk így néha!
- Hát ez nem igaz! És mi ez a kék kerítés?
- Rendőrkordon.
- Minek?!
- Csak nem gondolja, hogy abban a tömegben Petőfi csak úgy átjutott volna szavalni? Ha nekiáll könyökölni, leverik, mint a cölöpöt. Biztosítani kellett a bejutását, különben már a Kálvin téren elakadt volna, még most is ott enné a palacsintát a Koronában!
- Apropó tömeg! Hol a tömeg?
- Még otthon. Elmentek előbb ebédelni.
- Egy forradalomban nem mennek el az emberek ebédelni!!!
- Dehogynem! A logisztika fontos. Nem olvas Woody Allent? Még a gerillák is úgy rendelik az ebédet. Hamburger, light kóla.
- Na, és miért süt a nap! Március 15-én szakadt az eső!
- Nos... Hehehe... Most megfogott. Igazság szerint a kép a főpróbán készült, hehe.
- Há’ milyen főpróbán?!
- A forradalomén.
- Volt főpróba?
- Persze! Csak nem képzeli, hogy úgy ukkmukkfukk nekimegyünk a sógoroknak? Volt hatásvizsgálat, megvalósíthatósági tanulmány, főpróba, minden. Enélkül egy nyavalyás átszervezést se lehet lezavarni, nem egy forradalmat!
- Elképesztő!... Mi ez a következő izé?
- Ez, kérem, Táncsics kiszabadítása!
- Ez Táncsics?
- Igen.
- És min ül?
- Egy riksán.
- De miért riksával szabadították ki?!
- Népegészségügyi filozófia és esélyegyenlőség. Könnyebb húzni, mint az eredeti lovas fiákert, s ezáltal kerekesszékkel is hozzá lehetett férni a vonórúdhoz.
- Milyen kerekesszékkel?!?!?!
- A szabadságharcban sokan elvesztették a lábukat, ugye.
- Na, de Táncsicsot a szabadságharc előtt szabadították ki, ember!
- Igen, de utólag mentálhigiénés szempontokból a fogyatékosokat is meg kell szólítani. Látja? Ott! A kőoroszlán alatt? Egy veterán kerekesszékben.
- De ’48 tavaszán még nem voltak ’49-es veteránok!!!
- Dehogynem! Csak még nem tudtak róla.
- Hát ez elképesztő! És ez mi?
- Ja, ez? Egy sétahajó. A "Leányfalu".
- De mit keres a képen?
- A békeévek szimbóluma. Látja a táncoló párokat? Dzsiggelnek.
- Dziggelnek?! Miközben Táncsicsot kerekesszékesek egy riksában húzzák át a Lánchídon?
- Igen. Tudja, az élet megy tovább.
- Várjon, iszom egy kis szilvóriumot... (blugyblugy)... Ez mi?
- Ez, kérem az első felelős magyar kormány!
- Hmm... ez rendben lévőnek tűnik.
- Akkor lépjünk is tovább! Ime, a...
- Hohohóóó!!! Várjunk csak! Ki ez?
- Hol?
- Itt, a kormányban.
- Melyik sorban? A fekvők, guggolók, vagy az állók között?
- Itt fenn! Ez a pajeszos!
- Jaaaa! Ez csak Ferenc József.
- De mit keres Ferenc József az első felelős magyar kormányban!?
- Az első magyar kormányban ő a felelős. Mindenért ő felel.
- Ne szórakozzon!
- Na, jó. Öööö... igazság szerint afféle vendégjátékos. Cserediák.
- Megüt a guta!
- Naaaa! Magát meg ráfestettem az osztrák kormány képére, ők mégsem hisztiztek!
Legyen már nagyvonalú, na! Tudja: ki-e-gyezés! Rémlik valami?
- Ez a kép nem kell nekem!!!
- Jaj, ne csinálja már a fesztivált!
- Hééé! És ki ez a kölyök?!
- Hol?
- Itt, ni! Batthyány előtt. A labdával.
- Ja, ez? Csak az unokaöcsém. A Janika.
- De mit keres a képen?
- Öööö... a folytonosságot jelképezi. Az új generációt.
- De a kormányban?!?!?!
- Miért ne? Még egy csepp humort is visz a képbe.
- Jézusom!
- Tudja, nagydarab fiú a Janika, akkora, mint a bátyja. Tréfásan szoktuk is mondani a vasárnapi ebédnél, hogy megjött a bátyányi Janika!
- Uhhh... Hhhhhhhhh...
- Lépjünk tovább, ha megengedi!
- Mi jöhet még?
- Nos, tetszik látni?
- Ez meg mi?
- A fegyverletétel. Világos, nem?
- És mik ezek az izék?
- Hát a fegyverek. Ezeket tettük le.
- Hova?
- Ide a kredenc és a sparhelt közé.
- A fegyverletétel nem a szabadban volt, ember???
- De igen, ám mivel rossz volt az idő, gondoltam, ne ázzanak.
- Ez történelemhamisítás!
- Nagy szavak! A katonák bezzeg örültek neki!
- Minek? A nemzeti megaláztatásnak?!
- Nem. A fedélnek.
- És mi ez a fekete valami?
- Hol is?
- Itt, a kozák tiszt nyakában.
- Ja, az egy Kalasnyikov. A ruszki Kalasnyikov nélkül nem ruszki.
- E akkor még nem is volt Kalasnyikov!
- Ez részletkérdés. A harckocsi sem volt ott, azon mégsem problémázik!
- Hol van itt harckocsi?!
- Ott, balra! A benzinkút mellett.
- Milyen benzinkút?
- Az a zöld. MOL. Tele van vele Románia.
- De akkor még nem volt ott benzinkút!!!
- Most van. Megnéztem. Ez, kérem, a haladás!
- Ennyi?
- Egyelőre. Gondolkodom még persze egy részen, ami Jelasics futását ábrázolná...
- Hogyan?
- Száztíz gáton.
- Megőrülök!!!
Khrrr... khrrr... khrrr..."
Hát, ennyi a felvétel. Széchenyi döblingi kiruccanása érthetővé vált. Thorma is kissé magába szállt, átfestette a képet mai formájára. A kép jelenleg Döblingben, a puha falú sárga szalonban tekinthető meg, a belépődíj ingyenes megváltásához elég néhány városi kirakat zenés-táncos esztrádműsor keretében való bezúzása, ám a kilépés medicinák fogyasztásához köthető.
Amennyiben jól tudom, a skac rendőr, legalábbis a rendőrség intranetes honlapjain már régóta lehet őt olvasni.
Első sorozata a Művészettörténet volt, ami szerintem jobb, mint az intézkedéstaktika...
