-Először talán...próbáljunk meg beszélni velük.Te jobban ismered őket,a békésebb fajtából valók?
Van esetleg valami jel,amivel kinyilváníthatnánk azt,hogy békével jöttünk?-kérdezi a mágus a druidát. |
-Remek, akkor induljunk el mihamarabb. Tudom az utat. Az orkok faluja néhányszáz főt számlál. Ezek bő fele harcképes, a másik fele gyerek vagy megnyomorodott egy harcban. Jellemzően öregek nincsenek köztük. Akik mégis, azok nagy tiszteletnek örvendenek. A törzs vezetője Gurtaar, aki nagy harcos hírében áll. Segítője Nigrall, egy vén ork sámánnő. Kettejüket kell meggyőznünk valahogy. Van ötletetek?
Közben elindul kifelé. |
A barbár a hajába túr, és úgy tesz mintha erősen gondolkodna valamiről. Majd megszólal.
-Számíthatsz, csak végre tőrténnyen már valami! A bőröm már kezd pikelyessé válni. Vigyorodik el.
/Bocsika, vírusom volt!/ |
-Nem hiszem -vonja meg a vállát Szénszakáll- az orkok még nem voltak azon a vidéken, amikor még a nimfák itt éltek. Szerintem nincs köze a két dolognak egymáshoz.
Itt a még hallgató Vándor felé fordul.
-Biztosíthatlak, hogy bőkezűen támogatom a magatokfajta jólelkű kalandorokat, ha ilyen nagy szolgálatot tesznek az egyensúlynak. Remélem számíthatok a te támogatásodra is, gyermekem. |
| - És mi köze lehet az orkoknak a nimfához? - kérdezi Hagron a druidát. |
-Orkok-Gród önkéntelenül elhúzza a száját.-Az orkok,és az értelmes beszéd két külön világ...de próbát tehetünk.Hátha ők mások,bár ezt kétlem...
Az áltagos orkok vérszomjas teremtmények...attól,hogy nincs ellenségük,még fegyverkezni fognak.Így érzik magukat biztonságban.Sőt,ha nincs ellenségük,hordává duzzadnak,és hódítani kezdenek.
Reménykedjünk,hogy ezek az orkok a békésebb fajtából valóak.
Menjünk,nézzük meg...az a nimfa ott lent felkeltette a kíváncsiságom.Hátha róla is megtudunk valamit.-néz körül a mágus. |
"Fák, erdők pusztulása...fegyverek, vér, káosz... mindenhol vannak... és? mit érdekli ez őt...nem az ő feladata, hogy ily dolgokat elvégzen...béke? kihallott már ilyet... és az orkok nem az a népség akik csak úgy kibékülnek másokkal...felesleges az egész...csak fák...jelentéktelen...igen, szomorú pusztul a természet...és kit érdekel? engem aztán nem...semmi közöm hozzá... természet és az élet rendje...a gyengék elhullanak és egyszer mindennek vége lesz...még ennek a helynek is" - a nő magában, és közben felidézi a tó képét- " egy bugyuta eltévedt nimfa, ki rosszkor volt rossz helyen és most a tó alján végezte...szar ügy... ez nem a mi feladatunk"- össze szorítja öklét és lehajtja fejét- "lehet kivesztek belőlem a jó érzések és csak egy pénz éhes zsoldos lettem? talán..."- majd felemeli tekintettét és az öregre néz:
- Segítünk, mindenben amiben csak tudunk... egy jó cél érdekében bármit...szerintem induljunk minél előbb. -majd a többiekre néz |
Az öreg besegít a tóba egy béka képében hallgatózó púkát, majd visszafordul a troll felé.
-Ez több mint különös. Nem tudom mi lehet az oka. Minden esetre nimfa itt már nagyon rég nincsen. A legutolsó is már számolatlan emberöltővel ez előtt elhagyta a vidéket, mikor még minden háborítatlan volt.
Felkel és elkezdi szakállából kicsavarni a vizet, látszik arcán, hogy valami fontosat készül megosztani veletek. Önkénytelenül is vele együtt keltek fel mindannyian.
-Úgy gondolom egy ilyen felfedezéssel bizonyítottátok rátermettségeteket. Gyertek velem a lakhelyemre, egy kéréssel fordulnék hozzátok.
Sokatmondóan kacsint, majd elkezd vezetni titeket.
A tótól távolabb, egy félreeső tisztáson egy hatalmas kidőlt fa gyökeréhez megy, néhány igét mond, mire a föld kifordul a helyéből. Ingatag agyaglépcsőn vezet le az út egy tágas, bár dohszagú üregbe. Odalent mágikus fáklya világít, minden hő és füst nélkül. Fekhelyet aprószálú gyökerek garmadája biztosít, ülőalkalmatosságként néhány, a földből feltörő vastag gyökér szolgál. A druida leül és elkezdi.
-No, itt már magunk vagyunk. Tudjátok, az orkok nyugaton nagyobb problémát okoznak, mint azt említettem. Sokkal nagyobbat. Fegyverkeznek és új földeket törnek fel, ehhez pedig az erdőtől veszik el a helyet. Sokáig nem volt gond, az erdő virágzott. Ám az orkok nem tisztelték az öreg fákat sem, kivágták azokat is sorra.
Az öreg szeme látványosan koromfeketévé válik, tekinteteket nem tudjátok elszakítani az övétől. Búgó hangját már csak távolról halljátok, ahogy lélektükrében megelevenednek az események. Gyökerek ropogása, izzó acél és fa a lángok martaléka. Mohóság, kapzsiság, vérszomj. Semmi tisztelet. Izzó fegyverek. Fájdalmat láttok, nem is a druidáét, egy annál öregebb szomorúságot, olyan sebeket, melyek mellett kicsinek és jelentéktelennek érzitek magatokat.
Azon kapjátok magatokat, hogy Szénszakáll hallgat. Titeket néz kicsit zavartan, ti is zavarban érzitek hirtelen magatokat.
-Ömm.. valami baj van? Nos. Szóval a feladat adott: ki kell deríteni, hogy kik az orkok ellenségei és valahogy kibékíteni őket. Helyreáll az egyensúly és nem kell nekik több fegyver. Esetleg arra is rávehetnénk őket, hogy telepítsenek új erdőket. Persze ez utóbbiban már nem kell segítenek, kalandorok. A küldetésben veletek tartanék, ha segítenétek. Van valami kérdésetek? |
| - Nagyon különös a dolog - morogja a troll. - Akárki is zárta be, különös védőaurát alkalmazott. Ugyan nem tudom miért, de én át tudok kelni rajta. Nem mintha ez segítene, a nimfát nem tudom kihozni. Mióta lehet odalent? - fordul a druidához |
Gród a druidához fordul.
-Kapcsolatba tud lépni a többi nimfával?Vagy esetleg ennek a bizonyos nimfának az elméjével?
Továbbá,igaz,amit a nő mondott.A troll át tudott hatolni az aurán...hogyan lehetséges ez? |
| - ő át tudott menni rajta - mutat a trollra - na akkor most mi legyen? hisz senki nem tud semmit kezdeni ezzel a helyzettel, tán elkéne menni a többi nimfához és megkérdezni őket...és tán így közelebb...-majd elharapja és elhallgat, de reméli hogy többiek rájönnek a célzásra, mert a druida előtt nem akarja ki mondani céljukat, de aztán végén még is befejezi- jutunk a megoldáshoz. |
Inkább Szénszakáll faggatja ki Gródot, mint fordítva. Közben szabálytalan időközönként felvonja a szemöldökét és hátrapillant a többiekre, akik a parton vannak.
-Nagyon furcsa. És az is, hogy eddig nem leltek rá a vízi tündérek. Mondjuk nagy sziklák mögött volt. De akkor is -morfondírozik hangosan- Lemegyek és megnézem magam is. Itt várjatok.
Leveti szegett, zöld köpenyét majd mormolni kezd, s a végén egy hal pikkelyét csúsztatja a nyelve alá. Nyakán felfeslik a hús és rózsaszínes kopoltyúk kapkodnak rögtön levegőért. Belecsobban a vízbe, mozdulatain látszik, hogy gyakorlott úszó. Kisvártatva visszaér, felül a part szélére a többi kalandor mellé, kiköpi a halpikkelyt, és beszélni kezd:
-Ez több mint érdekes. Ez a hegy egyik nimfája. De mit kereshet itt? Nagyon érdekes. És volt valami aura körülötte, nem tudtam átmenni rajta, hogy rendesen megvizsgálhassam. |
Gród,mivel érzi,hogy varázslata a vége felé jár,int,hogy menjenek fel,és beszéljenek a druidával.
Szemmel láthatólag nincs semmi a ksi barlangban,és nem tehetnek semmit a lánnyal...
Amint felérnek,a mágus egyből a druida keresésére indul,és udvariasan kifaggatja a lent látottakról. |
A vizsgálódás nem tart sokáig, a kis kamrában semmilyen nyom nincs A barlangot fölmozgás hozhatta létre -és később az is temethette be-, a símára koptatott kövek arról árulkodnak, hogy a víz már nagyon rég jelen van itt.
Mesterséges kiszögellésnek, beavatkozásnak nyoma sincs. |
| Nő jobban körül néz a víz alatt hátha talál valamit... akármit ami kötödhet az aurához, a lányhoz...ahhoz hogy a troll át tudot menni...alaposan elkezdi pásztázni a területett, ha nem talál semmit akkor a barbárral együtt ő is elkezdi mutogatni hogy menjenek fel... |
| A barbár mérgesen rázza a fejét. Még csak meg sem próbálják, zsörtölődik magában. Majd ismét magára vonja a figyelmet, és a felszín felé mutogat. Imitálva az őreg mágust a parton, és a lehetséges tudást a fejében. |
| A lány nem ébred fel a rázásra, és az erőtér sem vele együtt mozdul. Helyben marad és megakadályozza az elf felszínre hozását. Hagron azonban minden további nélkül át tudha hatolni a burkon. |
Gród,mivel semmi egyebet nem tud tenni,figyeli az eseményeket.
Csak azt az ötlet jutott eszébe,amit a trollnak mondott,és az megtett. |
Vándor ötlete túl bonyolultnak tűnik, és még csak az sem bizonyos, hogy működne.
A troll a karját kinyújtja az erőtér felé, ami elválasztja őt társaitól, hogy ellenőrízze, szabad-e az útja visszafelé. Majd - feltéve, hogy úgy találja, ki tud jutni szükség esetén - a legegyszerűbb megoldást választja. Odalép a lányhoz, megragadja a két vállát és nem túl erősen megrázza. Persze nem sok esélye van, hogy ez működik, de hogy ha nem történik semmi fenyegető, akkor esetleg megpróbálhatja kivinni a lányt a felszínre...már ha az erőtér engedi. |
Vándor ismét mutogatásba kezd. Hullámokat, örvénylést imitál, majd a lányra mutat és a felszín felé. Reméli, hogy a mágus megértette mit akar. Mivel a lány magában a vízben lebeg az erőtér mögött, így a vizet megmozdítva talán megkísérelhető az elmozdítása. És még közvetlenül sem kell érintkeznie senkinek a testel.
/Bocsi, de hirtelen kellett távoznom. Ezért nem írtam hamarabb./ |
| A varázsló érzékeli, hogy a Vízlégzés mágiája hamarosan lejár. A víz alatt képtelen megújítani, mert szóbeli összetevői is vannak. Valamit cselekednie kellene. |
| Gród miután meégrtette barátja mutogatását,bal szemöldökét kérdőn felvonja,hogy mégis: Hogyan,mit kéne tenni? |
| Vándor, hatalmas buborék áradattal próbálja felhívni magára a figyelmet. Majd amikor társai rá néznek, fergeteges mutatvány kíséretében eljátsza, hogy magát a természetet kellene segítségül hívni. |
Gród tanácstalan arckifejezéssel fordul a troll felé.Semmi ötlete sincs.Vajon a druida tud erről a lányról?
Gród azt mutatja a trollnak,hogy próbálja megérinteni a lányt,hogy lássák mi történik...persze,csak ha Hagronnak van elég bátorsága... |
//Szőke troll herceg...mi ez, Shrek?!//
Hagron óvatosan megszemléli a lányt, de nem mer közelebb lépni sem, nemhogy megérinteni. Azután megfordul és a társaira néz valami útmutatásért, hátha a varázsló többet ért a helyzetből mint ő. |
| Vándor az ütközés után, egy ízes átkozodásra készült. Ám amikor nyitot száján keresztül buborékok hada szállt a felszín felé, hihetetlen gyorsasággal tapasztotta mind két kezét a szájára. Majd társai felé fordult, arcán leírhatatlan kifejezések tömkelegével. Aztán mindent megértett, ahogy látta Woliot komunikálni a víz alatt. Hát persze! Mágia alatt állnak. Aztán a Trollt bámulta, hogy a fenébe jutott át ezen a mezőn? És miért pont ő! Odalebegett a mágus mellé, és mutogatni kezdett. (Tudata még mindíg nem akart átálni a megszokott tevékenységekre, függetlenül a mágia hatására. Még mindíg félt a vízbefulás gondolatától.) Azt Próbálta a mágussal megértetni, hogy valamilyen tárgyal kéne megmozdítani a testet. Méghozzá a mezőn belülről. |
A varázsló Mágiadetekciója erős védmezőt jelzett, hasonlót, mint mondjuk egy Erőfal esetében. Azonban az energia isteni eredetű, olyan mintha egy pap varázslata venné körül a nőt.
//Mullen -ép- 100/25 mana
Hagron -ép- 50/10 mana // |
| Gród,mikor látja,hogy nincs baj,a mezőt próbálja vizsgálgatni,közben jelez a trollnak,hogy ha lehet,vegye szemügyre a nőt. |
| A troll hallja a jelzést. Immár mindenki rendelkezik szabad akaratával, úgyhogy azt tehet, amit akar. Ám a mezőn belülre egyedül a troll kerülhetett. |
| Nő mikor magához tér megrázza a fejét majd újra szemügyre veszi az egészet. óvatosan hozzá ér az aurához és rá jön hogy neki nagyon nem tetszik ez a dolog, ezért egy nagy nyögésszerűséget hallat a vízben, hátha azt a troll meghallja, így jelezvén, azt hogy az illető nem túl szerencsés helyen tartózkodik, vagy is szerinte. |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
