| Az egész légkör olyan fura volt a városban. Mintha a sötétség enyhült volna, ebből azt lehetett leszűrni, hogy a vámpírok hátravonultak, ám az is biztos volt, hogy csak erőt gyűjteni húzódtak vissza.
\\Most 3 napig nem leszek, addig Mullen és Gal Etkins irányítja a vámpíros kalandot, csak azt kérem, ne fejeződjön be amíg vissza nem érek. Előre is köszi.\\ |
//tetszik a megfogalmazás ;-), a pszí pajzsot pedig nyílván benéztem.//
A druida meglepetésére a hüllőt egyáltalán nem zavarta Sheran fénye! Bár a sugár nagy energialökete miatt eldöntötte a lényt és megszakította a pentagrammot, de a Sheran-hatás nem okozott bántódást!
A gyíklényt koncentrációja megvédi, hogy bármiféle zavar keletkezzen műveletében. Lassanként felkel -közben továbbra is transzban van- majd -továbbra is zárt szemekkel- csuhaujjából kivett port újra lehinti, halálos pontossággal ugyanúgy a földre, mint ahogy ugyanezt nyitott szemmel tette annak előtte! Eztán egy csettintéssel begyújtotta. Vagy valahogy csalt a pikkelyes, vagy igen hihetetlen térérzékkel rendelkezik, hisz még a pontosság mestereinek, a fejvadászoknak még nyitott szemmel is nehezükre vált volna leszórni ezt a geometriai formát. Úgy három óra elteltével a gyík ébred:
-Heh, a természet ereje mit sem ér! Adun megvilágosította a tiszta erő forrását, melyet birtokolva bármit, amit akarunk megtehetünk... nopersze ez csak elmélet, hisz ahhoz, hogy minél bonyolultabb hatásokat hozzunk létre annál jobban tökélyre kell vigyük eme erő megzabolázását. *lassan feltápászkodik* Heh, inkább tőled lenne gyarlóság azt hinni, hogy egyáltalán érdekelne a megtanulása a természetmágiának, hisz amilyen hosszú idő eme formulákat megtanulni, annyira hitvány is a hatalom, melyet ád. -szavai, mint a hideg penge, tejesen nyugodtan hagyják el száját, minden látható vagy hallható érzelmi befolyásoltság nélkül- Nem hinném, hogy hatalmasabb vagy, mint minek látszol: az álszentség köntösébe burkolt gőgös elf vagy, melyet csak az elvakult hívőid nem látnak meg elsőre! Csak hogy tudd: nem vagyok rád utalva! -ezzel végig húzva kezét alkarján egy sebet nyit azon, majd visszahúzva azt megszünteti a vágást heget sem hagyva.- csupán nem akartam a hatalmam pazarolni gyógyításra.. jah és KÖSZÖNÖM -csikorogja, és érzi, hogy a gyógyítás mostmár végleg materializálódott benne.- Egyébként, mi a bajod a gyíklények népével? Mindenki alantas fajnak tartja a miénket, hisz csupán a külső alapján dönt minden "felsőbbrendű" faj -a 'felőbbrendű' szót kifejezetten gúnyosan mondta- Más bizalmatlanul néz ránk.. hehe.. és mesélj druida, hol volt az elfek "dicső" faja, míg mi, a Féreg Népe ősi fészkét, Badra-mocsarát védte a drének ellenében generációkon keresztül? Hm? A sarat túrtátok épp valamely nép igája alatt, miután az Elfegandi Éra bukása után szétszóródtatok az ismert világon! Akkor született a mondás a drének körében, amit ti is ismerhettek: "A Férget eltaposhatod, de meg nem ölheted!". Mi soha egy lelket sem vetettünk rabszolgaságba -ekkor elgondolkozik minden jelenlevő, hisz a gyíklényekről (bár keveset tudnak) tudják, hogy gyűlölik a rabszolgaságot, és már csak ha utazásuk során eme elnyomással találkoznak, akár életük árán is képesek mindent megtenni, hogy ez az állapot megszűnjön. Persze ez az erőviszonyoktól is függ, mert míg egy kisebb karavánnak egy gyíklény magában is nekimegy, de egy egész országrész rabszolgatartásával szemben leginkább belső felforgatással, szervezkedéssel tesz.- Mi soha egy talpalatnyi földet nem foglaltunk el más territóriumától! -folytatja az előzőkhöz hasonló nyugodt higgadtsággal, és ridegséggel- Mi soha nem szóltunk bele más országok ügyeibe! Soha nem gyilkoltunk nyomós ok nélkül! Ezzel szemben a "felsőbbrendő" fajok rabszolgákat tartanak, gyilkolnak korra, nemre tekintetlenül, ok nélkül, háborúba mennek, hogy területet lophassanak szomszédaiktól. Hát ezek vagyunk mi, a Féreg Népe, a mások által megvetett faj, kik mégis többet tettek, mint egyes becsvágyó gőgös fajok, melyek minden apró-cseprő kis dologért mellüket verve kiáltották ki magukat a világ hőseivé... -a terem elcsöndesült, a levegő sem mozdult. Ítélethozó monológján mindenki leakadt, az eddig szószátyárnak még jószívvel sem mondható lény most most minden köntörfalazás vagy bevezetés nélkül "elmondta a frankót". Távolról Raptor jutott eszükbe viselkedéséről, de ő inkább poénkodva kötekedik egy jó törphöz illően, míg a gyíklény a fülüknek ilyen mértékben idegen nyíltsággal adta elő azt, amire ők még csak gondolni sem akartak. A csend lassan elül, a hosszú lélegzetvétel után a gyíklény szája ismét nyílik:
-Egyébként, hogy melyikünk veszítene egy párbajban azt NE akard tudni... én NEM játszom! Ha valakivel harcba szállok az utolsó vérig tart! A világon egyébként egy ellenségem sincs... mindenki aki azzá vált, már halott... mert Én vagyok a kezdet és a vég... -utolsó szavai még sokáig viszhangoztak a jelenlevők fejében, amikor az információk birtokában felfrissülve vágtak neki a gyík vezetésével a fejvadászok fejének felkutatásához.
//a gond, hogy az infók még nincsenek meg :-( Cody, igyekezz! ;-)// |
| //A vámpíros ütközetet nem tudom végül is ki fogja mesélni, de KÉREM várja be a gyíkot és a fejvadászokat! Sztem úgy lenne jó, ha ezek ellen mindenki ott lenne, hisz azért játék a játék, hogy mind szórakozzunk. Jakot úgy is 2-3 valós nap alatt kiszabadítjuk (vagy épp nem ;D), úgyhogy hamar vége lesz Cody kalandjának. Mindemellett a hüllő jelentős ütőerőt képvisel a holtak, lelkek, szellemek, démonok és vámpírok ellen... ;-)// |
Gród megkapta a zsákocskát Sheisától de nem próbálta marasztalni.Tudta hogy semmit sem érne el ha beszélni kezdenek.Aztán meghallotta Vándor kiáltását.Nehezen odaférközött Vándorhoz és elkezdett kántálni.Kezdtek elhalványulni mire a botból Gród parancsára Hatalmas láncvillámillám csapott ki,melynek a központja a vámpirlord volt.Aztán eltüntek a kalandozók.És a kapunál bukkantak föl.
-Ezt is azért terveztem igy hogy Elshyával találkozzam-mormogta de Vándor láthatóan a teleportáció éerzését és a szédulést rázta ki a fejéböl.
Bementek a kapun és Gród meglátta Elshyát.A drow felé indult és az ölébe ugrott.
-Mit keresel itt??-kérdezte majd meglátta Vándort és eszébe jutott hogya barbár felderiteni ment ki.-Sikeres volt??
Gród mindig meglepödött társa éles elméjén.-Aszthiszem igen.Remélhetöleg 1 lord és 8-9 vámpir meghalt...bár semmi sem biztos a vámpiroknál.-ebben a pillanatban a szörnyek felöl hatalmas világosság támadt 5 mp-re.Elshya kérdö tekinteére azt válaszolta Gród-Nem haltak meg egyik sem,a sebesült vámpirok még mágia hatására is lassabban gyógyulnak...Ja egy kis idöt is nyertünk vele-mondta és megerösitette a védőkört Elshya körül.-most megyünk,Vigyázz magadra-mondta Gród és elindult a torony felé.Vándor itt maradt és figyelte Elshyát.Lehet hogy értékes szövetséges.Gród azért egy fürkész varázst is rakott titokban Elshyára hogy lássa ha bajban van.Aztán megivott még egy manaitalt-hát elég sok egy nap-gondolta-de itt a 2000 arany...-ezzel elment felkészülni a csatára... |
-Az én varázserőm sem a manából származik...akört pedig sarlóddal nem tetted tönkre, a rúnák csak a kör létrehozásához kellettek; a hatalma a kört alkotó növényekben rejlik. Lehet, hogy értesz a diabolikához meg az elemi és felső mágiához, de a druidamágiát nem értheted. Gyarló gyíklény léted miatt nem konyíthatsz a természet energiáihoz. Ahhoz több gyíklényélet kell számodra, hogy megtanuld az alapokat. Ami a hatalmamat illeti, Elvandar második druidája vagyok, az pedig azt jelenti, hogy hatalmasabb vagyok, mint hinnéd. Nem mondom, hogy egy párbajban megállnám ellened a helyem, de évszázadok alatt szerzett tudásomhoz képest a te tudásod légypiszok.-közli hűvösen Xojertha.
A varázsbotján a zöld kristály felragyog, Scyssath még így félig transzban is fájdalmasan összeszorítja szemhéjjait. Sheran fénye nem éppen kellemes számára.
-Lehet, hogy szerinted hatalmam csekély, de rám vagy utalva. A kocsma borbélya nem tud úgy meggyógyítani, mint én; legfeljebb be tudja kötözni sebeidet. Meg foglak gyógyítani, de utána MEG FOGOD KÖSZÖNNI, különben újra fel fognak nyílni a sebeid, és visszanyert életenergiád is el fog szállni.
A zölden ragyogó kristályból fénysugár csapódik a gyíklénybe, mire az hátracsuklik. A sebei összezárulnak, és láthatóan szín költözik a testébe. De a sugár becsapódásától hátraesve megszakítja a pentagrammát.
-Hopsz! Azt hiszem, túl erősre állítottam be a gyógyító sugarat...meg talán Sheran fénye nem éppen a legjobb választás volt, de most már mindegy. A pentagrammát azt hiszem, újra kell rajzolnod...ja, és meg kell köszönnöd a gyógyítást, különben elszáll életerőd nagy része.-mondja sunyin mosolyogva. ,,Különös. Nem így ismerem Xojerthát."-gondolja Rovian.
//A pszípajzs pedig rajtam volt, nem rád akartam rakni, hanem a démon lelkére, arra az esetre, ha a Kilencek megpróbálnák megölni a lelkét, mielőtt kiszeded a démonból Jakhsjahlang rejtekhelyét. Hidd el, szted rápazarolnám a pszímet, hogy egy gyíklényt védelmezzek, aki diabolikát alkalmazz? Képzeld bele magad a helyzetembe: egy több évszázados elf vagyok, aki Sheran hatalmát, a teremtés energiáit alkalmazza varázslatainál; ehhez képest itt van egy gyíklény, aki nagy általánosságban sokkal primitívebbnek számít egy elfhez képest, és a teremtés ellenkezőjét, a pusztítás eszközeit használja. Én állatokat idézek és vezetek, Sheran alattvalóit. Te pedig démonokat idézel és vérmágiát alkalmazol. Szted én megvédenélek? ;)// |
//cserben hagy az emlékezeted misihu: a klántagok a gyűrűjükről ismerszenek meg, a gyíklény medálja egyedi ;-)//
A fáradtságtól elalélt mágusba kezd visszatérni az élet, üde zöld színe is visszatérni látszik. A második óra végére kihúgy a leszórt pentagramm füstje, majd abban a pillantásban a gyíklény kinyitja a szemét.
-Hitvány druida! Csak pazarlod gyenge hatalmad -szól reszelős hangján, majd gonosz villanással a szemében fogja áldozó sarlóját és megmetszi a kört. A kört alkotó manaszálak kioldanak, ettől megszűnik a varázslat. A következő néhány pillanatban becsukja a szemét, valószínűleg a pszi pajzs hatását -melyet a druida tett rá- is negálta.
-Nekem semmit sem ér a mana regeneráló köröd. Hisz gyenge hatalmad a manából fakasztod, hogy is érthetnéd!? -ezzel felkel. -Most megpróbálom kideríteni azt, hogy hol van a többi Káoszhívő nyúlbogyó.. no meg persze a barátotok.
Ezzel leveszi medálját -ez valójában egy csiszolt adamantit tokban levő drágakő- elkezdi nézegetni és integet előtte. Minden intés után komolyan néz, vizsgálódik, külsőre olyan látványt nyújt mintha lapozgatna egy könyvben.
-Áhháá! -kiált fel, majd elkezd vigyorogni. Mosolya különös, bicskanyitogató, a hideg végigfut a hátatokon a látványátol. Leteszi maga elé a tárgyat, lótuszülés és mormogni kezd. Lassan kezét ráteszi a medálra és így szól a többi kalandozóhoz:
-Elhívtam a lelket.
Ekkor elővesz egy öreg kopott csontot, egyik kezébe a medált fogja, másikba a csontot, morog, majd a medált visszateszi a nyakába és így szól:
-Most megkötöttem a lelket 10 órára.
Eztán kántálni kezd, közben csuhája ujjából ezüstport vesz elő, és a kántálás ritmusára rászórja a csontra:
-Most egy mágikus védőernyőt hoztam létre, mely megvédi a lelket az esszenciaszörnyektől. Gyakorlatilag ez a csont most az élőholtak legegyszerűbbike, egy zombi. Most ideje megpuhítani barátunkat! -ezzel felkacag, majd Permanens Démonkín varázslatot idéz meg. A sugár kicsap tenyeréből egyenesen a csontra, az még néhány másodpercig még szikrázik, majd félig porrá vállva lehull a földre.
Felveszi és ekkor már komolyabb varázslatba fog a pikkelyes: Sokáig dűlöngél kezében a csontal, közben vérfagysztó hangon énekel a mágia nyelvén. Egy idő után hangja megváltozik, és mozdulatai is átrendeződnek. Lassan elhalkul, majd ráhagyja. Látszik rajta, hogy ismét kimerült.
-Tudom hol van a barátotok. -szól magabiztosan.
Ekkor ismét erős varázslatba kezd, egyik kezében a csont, másikban áldozósarlója. Az éneklés közben lassan felhasítja tenyere egy részét, onnan vér folyik a csontra. Egyre hangossabban, dübörgőbben énekel, majd a végére egy fogcsikorgató záróakkordot illesztve végighúzza a véres sarlót a csonton. Hirtelen -mintha csak megháborodott volna- örült kacajba kezd, mutogat a talizmánra és kacag, arcán nem emberi örömök tombolnak! Majd csillapszik, közben a csont porrá hull.
-Előttem jársz, és halálom után szolgálni fogsz engem. -szól, majd a port elhinti a földre.
Teste remeg, látszik, nem csak varázsereje, hanem életereje is fogytán van.
-Most újra fel kell töltődnöm, ez három fertályórát vesz igénybe. Még be sem mutatkoztam, a nevem Scyssath, viszont lehetőleg Ítélethozónak szólítsatok. Druida! Te addig gyógyíts fel!... hiába, aki egyszer belekostolt a Fekete Kódexes vadmágiába, tudni fogja miben különbözik a többi kódextől: nem csak a varázs, hanem az életerőt is igénybe veszik a használt igék... -ezzel sejtelmes mosollyal ismét lótusz ülésbe ült, maga elé pentagramm alakban füstölőport szort szét szakavatott mozdulatokkal, majd transzba esett. Olyan volt, mintha imádkozott volna. A varázsláson kívül vesztett életerején kívül még mindig a démon által okozott varázslat szenes nyomai éktelenkednek mellkasán. Ha fajából adódóan nem lett volna ilyen életerős, akkor valószínűleg már halott lett volna...
//Codynak: kérlek küld el privátban Jaksjahlang pontos helyét. Az első vari amit elénekelt Ítélethozó a Lélekparancs volt, ami teljességgel hatásos (a legtöbb esetben) -mivel már maga az, hogy a nekromanta hívta el a lelket, megfoszt a lelket minden egyéb további védelemtől az adott nekromanta varázslataival szemben- azonban a démon olyan erős volt, hogy negálni tudta még így is a spell erejét. Ekkor a gyík elkezdett durvábban játszani és egy Permanens Démonhűséget mondott el, ami feloldotta végleg a démon védelmét, és a hüllő parancsolt neki pár dolgot: árulja el, hogy hová van elrejtve Jak, illetve azt, hogy milyen csapdák illetve teremtmények őrzik; és mondjon el minden amit tud a Kilencekről (vagy ahogy nevezik magukat), és főleg azt, hogy miért pikkelnek a fejvadászbázisra. Ezeket az infókat kérem privátba küldeni - azért privátba, hisz egy eszenciaszál segítségével történt gondolati úton a társalgás, és ezt a többiek ugye nem hallhatták semmilyen módon. Amúgy az utolsó spell amit a gyík castolt a Lélekáldozás nevezetű diabolikus mágia volt... maradjunk annyiban, a démon nem fog minket többet zaklatni =)) meg nem véletlenül mondta a pikkejes, h előtte jár majd, meg h szolgálni fogja... =)) Köff az infókat: Lord// |
A Mullen varázslatától elvakult vámpírok között, Vándor úgy mozog mint egy gyík a lajhárok között! Minden utjába eső vámpírnak kemény ütéseket oszt ki, és páran holtan terülnek el fejüket vesztve. Ám ekkor megjelent egy vámpírlord!
-Lassan menekülhetnénk! Halja Gród kiáltását.
-Rendben! Kiabál vissza Vándor. |
Sheisa egy pillanat alatt ugrott elő az egyik bokorból. -Bocs, fiúk ,de nem hagyhattam ki ezt az izgi csatát! -mondta- Fussatok!- kiáltott, s a két meglepődött harcos markába dobott két kis zsákot. -Asszem, nekem már nem lesz alkalmam odaadni. -mondta miközben hadonászva eltűnt a vámpírok sűrűjében.
\\Remélem, nem baj, hogy közbeavatkoztam!\\ |
| Sovellis tehetetlennek érezte magát, ezért visszaindult a bázisra hogy pihenjen , és elvégezze Jaksjahlang tolgait.Most ő volt a mester, és így ő is rdöbbenhetett a sok munkára. |
//Ezuttal közölném mindenkivel, hogy a csapatomban csak egy drow van: Janina. Jakhsjahlang "sima" elf. Mint már Raptor is mondta, csak kevés drow létezik ezen a létsíkon.//
Xojertha visszaalakul, majd megdörgöli az orrát.
-Amiatt a fránya illúzió miatt beütöttem a csőrömet...akarom mondani orromat...Ki ez a gyíklény?...Mindegy...biztos úgy gondolta azt a segítségadást, hogy megidézi a démon lelkét, amit foglyul ejtett a medáljában...hmm...érdekes medál. Mintha törp barátunknak is ilyen lenne...az előbb láttam, hogy diabolikus mágiát alkalmaz; biztosan könnyűszerrel meg tudja idézni a démont...Segítek neki feltöltődni...
Ezzel a druida is leül lótuszülésbe a gyíklénnel szemben, majd egyszerű varázslatokba kezd: először is megidéz egy meditációs kört Scyssath(bocs, ha rosszul írtam) köré, ami segít neki a koncentrációban és felgyorsítja a manaregenerálódást. A kör úgy néz ki, hogy egy pár pillanatra rúnák izzanak fel körben, és a körvonalon virágok nyílnak. A többiek meglepve tapasztalják a természet eme varázslatos jelenségét...
Ezen kívül aktivál egy speciális fürkész varázslatot; ez a típus jelzi, ha valaki egy adott személyre vagy ebben az esetben lélekre akar hatni...és még megidéz egy dinamikus és statikus pszí-pajzsot...ezt bármikor átrakhatja más személyre, a pszít pedig ebben a meditációs körben percek alatt vissza tudja tölteni...
Megérkeznek S'almeyna és a lovagjai.
-Hol a démon?
-Már meghalt. Nem tehettek most semmit...inkább menjetek vissza a várba, és készítsétek fel az ostromra...nehéz ütközet áll előttünk.
-És Jakhsjahlang hol van?
-Nem tudjuk...ez a gyíklény segít nekünk...Énszerintem meg akarja idézni a démon lelkét, és kiszedni belőle a helyet...felkészítettem egy pár védekező varázslatot, amennyiben a Kilencek meg akarnák hiúsítani tervünket. //azt a Kilenceket most találtam ki...ugye nem baj, ha így nevezem?//
-Jó...akkor mi visszamegyünk...már elrendeltük a vár készleteinek feltöltését...persze nem hinném, hogy sokáig maradnának...a vámpírok nagyon extrovertált lények. Most, ha majd visszamegyünk, mindannyian imádkozni fogunk Sheranhoz reményért és bátorságért...kelleni fog a csatában.
-Sok szerencsét testvér. Én itt maradok, és segítek a gyíklénynek, ha szükséges. De Arylin szerintem segít nektek...
Valóban, Arylin most ért ide a grifffel, valószínűleg Xojertha rikoltására érkezett...
-Én majd segítek a csatában.
-Jól van...akkor mi visszavonulunk. Lovagok, vissza a várba! |
-Hmm.. tehát a démonnak köze van a klánvezéretekhez... akkor lehet, hogy tudok segíteni... de pillanatnyilag semmiképpen, varázserő tartalékaim kimerültek, és ha ilyen állapotban varázsolok, az könnyen a halálomhoz vezethet... nagyjából két fejtárórára lesz szükségem, de akkor is csak kb 3/4-ede áll majd rendelkezésemre a hatalmamnak... most ne zavarjatok... -ezzel elővesz némi érdekes port, azt pentagramm formában leszórja a földre maga elé. Ő lútuszülésbe leül elé, meggyújtja a port egy csettintéssel, majd mély traszba esik. Úgy tűnik, mintha a lassanként égő tömjénes füstöt kiadó jelkép előtt imádkozna. De vajon ez hogy adja vissza varázshatalmát..? És vajon hogyan akar rátalálni Jaksjahlangra? Ismét két fel nem tett néma kérdés.. az ilyen kérdések egyre inkább gyűlnek a hüllő körül...
//most alvadok, ha akarjátok, addig tervezgethettek, vagy tegyetek ami jólesik. A gyík holnap este "ébred fel"// |
| -A démonból ki lehetett vólna szedni, de hát így.-mondta gondolkodva Sovellis. |
| -Hmm.. meggondolandó. -szól repedtfazék hangján a hüllő- de merre találhatjuk a klánod vezetőjét? Biztos ott van vele a többi káoszhitű kutya is. |
-Én az itteni szabad fejvadászok bázisának vagyok a tagja.Nemrég felbéreltek minket hogy egy tolvajbázist rendezzünk le. Miután végeztünk a tizeneggyek, egy tolvajbanda, mely nagy hatalommal rendlkezik, el akart páholni minket, hogy ne legyen velünk több gond.Ezért küldték a démont, és nemrég 3 ongoliántot. És most a mestert is elvitték, így most én irányítok.
-Ha ennyire a káosz ellen vagy nem segítenél nekünk? |
| -Hehehee -nevet fel erőtlenül a szerzet- nem rajtatok jöttem segíteni, hanem a Káosz erőit jöttem pusztítani. Nekem ez a feladatom.. többek közt. És ti mit kerestetek itt egy ilyen hatalmas teremtmény ellenfeleként? |
-Üdv, látom hatott a főzet.
-Miért segítettél nekünk, hisz nem is ismersz? |
| //akkor senki nem kérdez semmi Ítélethozótól... esetleg wan pár hasznos infója :P// |
//erre én is, de ezt bizzuk a brutálisra(nem kell megtalálni, akkor én leszek a klánvezér ,ez csak vícc)// |
| //kiváncsi vagyok, hogy akarjátok megtalálni a fejvadászt, lévén az utolsó információ szerzési lehetőségeteket az elöbb iktatta ki brutálisan a gyíklény // |
//csak annyiban hibáztál, hogy a gyíklény nincs eszméleténél, így bajosan adod a kezébe, meghát idáig egy elájult testel beszélgettél  . Minden esetre sikerül megitatnod vele ;-) Aki eddig még nem olvasta a gyíklény kinézetét, akkor megteheti a Fekete Sárkány 1427. hozzászólását elolvasva.//
A lény a gyógyital hatására lassan magához tér -mostmár kérdezni is lehet tőle ;)- még remeg minden tagja, de lassan a javulás útjára lép. Kíváncsi, egyszersmind bágyadt tekintettel néz a körülötte álló elmosódott alakokra... |
-Bocsáss meg, rossztetted mellet nem vettem észre a jót-mondja, teljesen lenyugodva.
-A te segítségeddel éltük túl a démont!
-Te nem is ismertél minket, mégis segítettél!
-Bocsáss meg-az utolsó mondatott Sovellis már suttogta.
Azzal eltünt az árnyakban. Nemsokára az erdőben jelent meg.Érdekes nővényeket gyüjtve újra viszzatért a gyíkemberhez(vagy mihez) .Egy poharat megfogva öszzepréselte a gyökereket, leveleket, és terméseket.Nemsokára zavaros zöld maszza keletkezett.
-Ezt idd meg!-Mondta a fekvő lénynek.
-Az apám mutatta ezt a gyógyfőzetett-folytatta reménykedve, de most azért aggódva hogy hasson a szer.
Azzal a pikkelyes kezébe nyomta a poharat.
//ha hibáztam bocs, hoszzú a szöveg// |
"...mért tetted?" -viszhangzik sokáig a kérdés még a teremben, melyet az ájult lénynek tettek fel. Nyílván valóan semmire nem tud ilyen állapotban válaszolni a szétstrapált pikkelyes, egyértelműen teljesen kimerült. Bár igen gyámoltalanul néz ki így eszméletét vesztve, mégis akad benne valami nyugtalanító. Alakja annyira eltérő a megszokottól, és talán a halandók ősi sárkányoktól való félelme manifesztálódik az előrenyúlt lószerű pofa látványában. Nem túl bizalomgerjesztő az alak, mégis -láthatóan- segítségre szorul... de az idegen faj iránti gyűlölet vajon gyengébb-e mint a segítségre való törekvés?
...halkulva gübörögnek végig a Hatalomszó hatásai a szakadékban, majd csend... nyomasztó csend... |
Neeeeeeeee-kiáltja dühösen Sovellis!
Nem lett volna szabad megölnöd te hüly gyík!-Orditja minden reményét elvesztve.
Most hogy találjuk meg Jaks-de szavai elakadnak.
Hisz te most érkeztél, nem tudhattad-mondja, most már kevésbé idegesen.
Dehát akkor is, itt könyörögtem neki hogy beszéljen, mért tetted? |
A démon elkezd feltápászkodni nehézkesen, mire felnéz, nem látja sehol a gyíklényt, aki egy pillanattal ezelőtt még a szakadék felett függött tehetetlenül, ájultan. Alig hallható lépés nesze ütöti meg a fülét. Visszanéz a válla fölött, de semmit nem lát. Egy mosollyal nyugtázza, hogy a gyenge kis teremtmény milyen hamar elporlatt a Hatalom Szavainak lángja alatt.
-FÁJDALMAD LEGENDÁS LESZ! -rikoltott magából kikelve a láthatatlanságból előmaterializálódó csuhás alak, éppen olyan helyzetben, hogy áldozati sarlója a démon nyakának volt szegezve. Pár elénekelt szó után bíbor sugár vágódott ki tenyeréből, az energia fájdalmassan felperzselt mindent, ami csak az útjába került a démon széles hátából. Már ordítani sem maradt hirtelen a szerencsétlennek ereje, ahogy a szenvedés megtöltötte testét és elméjét. Csak egyetlen dolog zakatolt a fejében: Permanens Démonkín! Ugyanis ez volt a varázslat neve, amit a pikkelyes elsütött. Igen sok energiát felemészt, viszont a démonok -a legállóképesebbek kivételével- ettől a varázslattól kifekszenek, és jóideig mozdulni sem tudnak. Tudva levő, hogy a diabolikus mágusok ezt, mint egy kutyakorbácsot alkalmazzák megidézett démonaik felett. A Notermanthi kíngörcsbe rándulva dől el oldalra, de még csak eldőlni sincs ideje... egy határozott vágás -dolgozik az áldozósarló- és a reszelős hang:
-Mert én vagyok a kezdet és a vég... -még mielőtt teste a porba hullott volna, a démon lelke némi gőzszerű energiaként szállt fel rút testéből, és érkezett Ítélethozó talizmánjába. A hüllő eddigre teljesen elsápadt, látható, hogy ereje legvégére került. Elmenni vagy magyarázkodni nem tud az őt körbeállókhoz, csupán egy erőtlent lehell a levegőbe, majd elájulva vágódik végig a kőpadlón. |
//hehe.. misihu, a helyzet a következő: ha nem mented meg a notermanthit, rohadtul lecsökken a fejvadász megtalálásának az esélye, mert Ostorból nem tudtátok meg, hol volt //
A notermanthi félholtan hever: felnéz és látván a gyíklény szenvedését, vigyorog: tudja, a Hatalom szava varázslatnak még nincs vége.Nyugodtan teszi le a fejét a porba...
A szakadékból lilás fény jön..majd hihetetlen erővel tör föl belőle az árnyéktűz, a démon elöttről indulva a gyíklény felé.Ítélethozó lenéz, és látja, hogy a mindent felégető pusztító erő lassan alatta is feltör....
---------------------------------------------------------
Jak felébredt.Egy teremben volt, és fény sütött a szemébe.Az álarcos alak állt elötte.
-A barátaid eljönnek érted: de már késő lesz..-szólt, majd röhögött az entitás.Tenyerét ráhelyezte a drow homlokára, és Jaknak minden elsötétült...
...amikor újra felébredt, kinyitotta a szemét: de nem látott.Nem hallott.A tenyerével, lábával nem érzett.Kiáltani próbált, de nem jött hang ki a torkán.Megvakult, megnémult, megsüketült, és nem érzett.Elvágták a világtól.De még élt.És ennyi számított csak neki.Az elméjében, mint lidércnyomás, vagy valóság, már nem tudta, jelent meg neki újra az álarcos szörnyeteg:
-Ezt az átkot kevesen ismerik, még kevesebben tudják leoldani..talán a sötét föld Orkhan Taijai, de ők nem fognak segíteni!-röhögés-Élő halott vagy fejvadász, és örökké az leszel!
Az entitás röhögöt, majd eltűnt..Jak egyedül volt, úgy, mint még soha azelött.... |
Sovellis gyorsan a démonra ugrott, malyd vicsorogva megszólalt:
-Hol van Jak?
-Áruld el te disznó!
//Szegény démon nem nagyon élvezheti malyd a jutalmát ))))) // |
//bocsánat, előző hozzászólásom nem volt teljes: a vérkötés nem csak a lentebb leírt dolgokat indukálja, hanem a két lényt ami között feszül egy létsíkon tartja. Tehát a démon csak úgy menekülhet, ha magával viszi valahogy a hüllőt. Ennek már persze nincs jelentősége, de azért leírtam.//
Ítélethozó szeme elkerekedik, ahogy látja mire készül a démon. Hangja az előző erőteljesből átcsap a szokásosba, de érezni benne a kétségbeesettséget. Vadul integet, mire a démonról a rászáradt vér apró morzsákban gyorsan hullani kezd. A földre érve ennek olyan a hangja, mintha ezernyi száraz falevelet fújna a szél. Nem sikerül teljesen a leoldás, bár csak egy piilanatot vesz igénybe az eljárás, a démon mégis gyorsabb volt. Bár a gyíkra háruló sebzés jelentősen kisebb, mint amit a démon kapott, de így is ájultan dölt el a mágiahasználó.
A kérdés az, vajon mit tesznek a többiek vele, hisz nem ismerik, és meglehetősen idegenkednek kinézetétől. Mindenesetre az bizonyos, hogyha sokat tétováznak megölik a gyíklényt, hisz perceken belül lejár a Levitáció hatóideje, és akkor az ájult lény a mélybe zuhan.
//Cody - így is jó, de csak nem menekült el // |
A notermanth9i vigyorog.Tartja magát az eredeti tervéhez: ha meghal, az bizony rossz lesz az ellenségeinek, mert soh nem látják viszont a fejvadászt...
Tenyerében sárga szkirázó gömb jelenik meg, amelyet most két kezében fog: ráhelyezi a mellkasára, előre hajol és elengedi a pusztító mágiát: a varázslat átszaggatja a mellkasát, és a hátán át fényes csóva lövel ki az ég felé.A démon szinte teljesen megöli magát, félholtan terül el.A gyíklény mellkasán szintén megjelenik az irtózatos seb, és ő is teljesen átlyukad amint a mágia az ő testén is fellrobban... |
-Rendben-suttogott Gród-csak elkészitek kettönk számára egy teleportvarázst.Már ugyis elvégeztük felderitö munkánkat-mondja ezzel egy manaitalt vesz elö és megissza.Vándor érdeklödö tekintetét látva magyarázni kezd.
-Tudod nekem is elfogyhat a manám.Egy kis idö mulva intett Vándornak hogy készüljön.Amikor elérkezettnek látta az idöt berobbant a vámpirok közé fényvarázsba burkoltan.
-Hipha!-kiáltotta mire otthonhagyott botja kezében termett.
-Exconum-kántálta s közben 6 másodpercenként egy egy villám csapott ki a botbol eltalálva egy egy vámpirt.Persze nem haltak meg,legalábbis nem mindegyik de könnyü prédává váltak.Aztán egy gömböt bedobott a sürüjébe.A vámpirok sürüjébe.Hatalmas lett a felbojdulás de a vámpirok is kezdték rendezni a soraikat.Gród nem adott parancsot a botjának.Gyüjtötte az energiáját.S ekkor jött a vámpirlord.
-Lassan menekülhetünk-kiáltott át Gród Vándornak.
//ird meg hogy te mit teszel az idö alatt ami idö alatt Gród tevékenykedett.Majd én megirom a menekülésünket jó??// |
//Most kezdek csak beindulni! Jeeehaaww!//
A gyíklény alatt nyílik a talaj, ő lenéz, majd teljes nyugottsággal folytatja kántálását. Igen magas szinten elsajátíthatta ezek szerint a koncentráció jártasságot. A furcsa éneken alig észrevehetően változtat, majd csapkod lágyan néhányszor karjával, mintha csak repülni akarna vele. Ekkorra a szikla teljesen szétnyílik lába alatt, de a hüllő mégsem zuhan le... az irdatlan szakadék fölött lebeg, hála időben aktivizált Levitáció varázslatának köszönhetően. Különös énekét tovább folytatja, a két mutatóujjának -kb két centis- körme segítségével gondosan pikkejei mentén felkarcolja karját, majd úgy tesz, mintha a távollabb levő teremtményt akarná megölelni. Egy-egy jó adag vér csap ki karjaiból, majd összezárul a seb. A kiloccsant vér egy szempillantás alatt gyűrűben körbefogja a démont, majd rázúdul, és egy szemvillanás alatt rászárad. A gonosz lény felismeri eme mágiát: innentől bármi tartós károsodás éri a vadmágust, ugyanazt elszenvedi ő is. Csakhogy ez fordítva is igaz: bármi végleges történik a démonnal, az megtörténik a gyíklényen is... egészen addig a pillanatig, míg le nem jár a varázs hatóideje, vagy a gyík fel nem oldja a Vérkötés mágiát. Ekkor Ítélethozó tovább folytatja énekét, de most igen mélyről feltörően, tiszteletparancsolóan viszhangzik reszelős hangja a teremben... valami nagy dolog készül... |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
