| | Az unikornis fájdalmasan felnyihog, de elégedetten veszi észre, hogy a démonló most a pofájával támad. Egyet int a szarvával, mire a hirtelen előtörő fény megvakítja a lidércmént. Az unikornis azután beleszúrja a szarvát a démonló testébe, és a szarvról csöpögő vér fortyogva elpárolog a szentelt rögtönzött fegyverről (szarvról). A démonlónak most folyamatosan folyik a vére a seben keresztül, mert ez a fajta seb sosem gyógyul be...ráadásul a szeme kiégett a szent fénytől. Legfeljebb másodpercei vannak hátra... |
| -Níí-ch'orak! -kiáltja a gyíklény Taniani felé mutatva, mire az égből egy jó tíz láb széles és isten tudja milyen magas tűzoszlop csap bele a vámpírlordba. Az elemi csapást valószínűleg túléli a lény, de minden esetre ad egy lélegzetvételnyi időt Petúrnak és Sheisának, hogy azalatt összeszedjék magukat és pontos támadásokat vigyenek be. |
//tökmind1, akkor egyí kisebb csoport, teszem azt 8 vámpír átjutott szerencsésen. A Fogadóban a kűzdelmet irányítom én, hogy ne csak tétlenkedjek  Sonic - értékelem a Fogadós ötletedet!// |
| // És hogy jöttek át a városfalakon? Mert épp nemrég a Trükmesternek hála, egy kisebb csoport még csak most hatolt át rajta. De még nincsenek bent a városban. Csak rajta. // |
Néány vámpír, akik egyedül maradtak, pár Drakulimussal együtt beözönlöttek a fogadóba.
\\Magyarul megy a bunyó a fogadóban is! Csak mert mostanában nem írt oda senki.\\ |
\\Hello Mullen, jó hogy megjöttél! Egyébként én is lennék km, ha még beleférek a keretekbe...\\
A Petur mögött lévő vámpírmáglyát valaki felrúgja. Petur rögtön fényvarázst csinál, ám amit a mágia megvilágít az nem más, mint maga Taniani, a Szupturkán csorda vámpírlordja, két különlegesen kiképzett Drakulimusa társaságában. -Épp kétezer éve történt! Ugyanígy álltunk szemtől szembe! Akkor győztél, de most nem mentheted meg a szánalmas kis fajodat! A lányod már halott, most te következel! -mondta Taniani, és hatalmas karmaival máris Petur felé csapott, két Drakulimusa pedig méreglabdával próbálta meg eltüntetni Mountedskyt a színről, ám az leírt egy csavart a levegőben, s karmaival Taniani szemébe csapott, így az nem tudta megtámadni Peturt aki az egyik, Mountedskyra támadó Drakulimust kábította el egy gyors villámvarázzsal, így megköszönve kedvencének, hogy megmentette az életét. Ezt követően amíg Taniani a szemét fogta, egyik drakulimus kábultan hevert, egy másik pedig Mountedskyjal volt elfoglalva, Telepatikus csatornán próbálta meg elérni Gródot. Eközben a mágustornyot ostromló vámpírok között megjelent egy szőke lány, s máris bekapcsolódott a Vérmágus elleni küzdelembe, miközben ezt kiáltotta: -Ishnu-dal-dieb! Elune fényére!
Ugyanis a lány nem volt más, mint a 14 éves Sheisa. |
-HALÁÁÁÁÁL A VÁMPÍROKRAAAAA!!!!-kiáltotta Gród miközben óriási fényt teremtett a Mágustorony elött tanoncai segitségével.Még néhány pillanat és mindenki porrá omlik...
//Visszajöttem!!Jó sokat irtatok de szerencsére nem fejeztétek be a harcot)// |
| //Én is elmegyek a jövő hétre sajna, addi, nem tom mi lesz de hogy én nem az biztos.Viszlát!// |
| // Mindenkitől elnézést kell kérnem, de el kell mennem! Bocsánat. Addig támadjátok a többi létesítményt.// |
| //Minden vámpír tud falon mászni, Amúgy meg létrán. // |
//juteszembe, mindez idáig senki sem volt kiváncsi arra az apró részletre, hogy hogyan tudott a manamentes környezetben varázsolni a gyíklény?  // |
| //elnézést, késő wan, nem dárdájáért, hanem lándzsájáért nyúl a gyíklény, de gondolom Ti is rájöttetek // |
//áácsi, ahhoz, hogy felérjen a tornyot védőkhöz a hullám, ahhoz kellett volna jópárszáz liter. Még Ítélethozó sem lenne képes ennyit felemelni, és lángoló-savazó esővé változtatni, úgyhogy...//
...az ellenséges vérmágusnak kelletlenül bele kellett törödnie, hogy elmérte a gyíklény által esőztetett vér mennyiségét, így a hullám, melyet idézett megtört a mágustorony falán és nem jutott el a védőkig. Azonban Zzi-ruugh "jégujj-dobálásának" meg lett a következménye, alig néhány védő maradt a vérmágus körül, és őt mostanra körülvette jónéhány kiegyenesített kaszás paraszt, nomeg az Ítélethozó által "összerakott" 16 zombi harcos... csúnya vége lesz szegény óvatlan varázstudónak...
A gyíklény látva az egyre inkább ellepett falat úgy dönt hogy dárdájáért nyúl. Végignyargalva a falon utasítja a tűzes démont, hogy tartsa az északi falat a csontváz íjászokkal és az ott levő védőkkel. Ő közben végigverekedte magát a tömegen, majd amikor már igen sok ellenség kezdett gyűlni körülötte, elkiáltotta magát: -Cho Cro'raad!- igen, ez a Misztikus vért (Cho Drunds) felerősített változata, a Spirituális Páncél! Mintha csak a távolba nyögő fémek hangját vélnék hallani, csavarodik a paplovag teste köré zöld neonos fényben az esszencia szálai, körbevéve minden tagját, mint egy teljesvért, mindenféle mozgásgátlás nélkül. Útközben a gyík magával rántja Gokkot és Vándort -persze jön vele három Elátkozott Ghoulja is- és hamarossan az egyre inkább elárasztott keleti falon találják magukat a kalandorok.
-Vesszen mind, ki a hazának árt! -sziszegi a gyíklény, majd magával rántott társaira villan minden érzést nélkülöző szeme és csatába kezd.
//én most alszok. amúgy a röpképtelen lények hogy jutottak fel a várfalon?// |
| // Rendben nincs Tükörpajzs, de még mindíg megvan a háló! // |
A vérmágus látva hogy ellenfele milyen erős varázslatot használ, akcióba lépett. Kihasználva a Drakulimusok eddig rejtett képességét, egy kézmozdulatával köddé változtatott néhány egyedet. S így tőkéletesen regenerálódott. Majd újabb kézmozdulatok kíséretében az imént lehullott csapadékott, egy összefüggő vérhullámmá egyesítette. S azt a toronyt védők nyakába zúdította. Mely olyan hatalmas erővel bírt, hogy leverte lábukról a védőket. Így a még életben maradt vámpírok, akadály nélkül folytatták támadásaikat.
A sebesült Trükmester térdre esett, ám mégis harsányan felkacagott. És amikor kilehelte sötét lelkét, a falvédők lemeredtek a döbbenettől. Ugyanis az egész falrepesztés csak elterelő hadmüvelet volt. Wazzara és a fagyelementál ekkor vették észre, hogy jókora dudort építettek a falra. Munkájuk hiábavaló volt! Eközben a fal másik részén, amig a repedéssel voltak elfoglalva a védők temérdek támadó jutott fel a falakra. És megkezdték áldásosnak éppen nem nevezhető munkájukat. A trükmester hű volt nevéhez! |
| //még Wazzara is csak halvány visztükörfényt ad olyan távolságból, csak a nap sugarainak ereje elegendő egy griff -meg egyéb szerzetek- megzavarásához.// |
Az északi falon állva az egyre viharossabb szélben tovább állt és nézett a sötét alak. Setét csuháját buzgón csapkodta a szél, majd mire Wazzara lábaihoz ért a rohamozó ellenség az északi falnál magaelé suttogta a csatába hívó szót:
-Adunért! -ezzel lassan mozgásra kényszerítette tagjait.
Wazzara mély földmoraj közepette kezdte taposni ellenfeleit, egy-egy lépésénél többen is lelték halálukat. Sajnos a túlerővel nem bírt -értsd: nem bírta megállítani- így lábai mellett és között, mint holmi apró hangyaraj áramlott a fal felé az ellenfél megmaradt nagy része. Teste mellett minduntalan repülni képes egységek köröztek és támadták őt, mint egy raj pimasz kis légy, noha minden bevitt csapásért halniuk kellett, hisz már ha csak hozzáértek a démon láva testéhez, akkor porrá hullottak. Látva a sok egységet -amit nem tudott felfogni Wazzara- Ítélethozó egy napszelet idézett meg, mely szempillantás alatt tisztára seperte az először megvakuló, majd szörnyű kínok közt elhamvadó átjutottakat. A csontváz íjászok sem tétlenkedtek: bár nem túl halálos pontossággal, de fáradhatatlanul ontották a nyílvesszőket íjaik. Ezalatt -felmérve a helyzetet- a fagydémon sem tétlenkedett: a vérmágiát alkalmazó mágiahasználó köré gyűlt harcosokat tizedelte mégpedig úgy, hogy a túlfejlett levő mancsán az ujjakat feléjük hajította karja egy mozdulatával -persze a dobás után új fejlődött neki- így sortűz alatt tartva a vérmágus védőit igen soknak átjárta szívét egy-egy jégcsap penge.
-Ugyan-ugyan barátocskám -legyintett a sötét csuhás alak a várfalról a vérmágus felé- ez neked vérmágia? -szavai a jó hatszáz lábra levő ellenfélhez is eljutottak, de az nem zökkent ki a mágiája mormolásából.- A vérmágia... valahol itt kezdődik! -utolső szavai szinte dörögtek a gyíklénynek, majd a mágia kísérteties hangján kezdett énekelni. Kezeit ütemesen emelgette és énekelt, mire a mágustorony körül levő vér //gondolom a harcok közben lett ott egy kis kifröccsent vér is ;-)// egy része a levegőbe emelkedett, majd kicsiny mélyvörös felhőt képezve hullott alá a tornyot támadó vérmágusra. Minden cseppje hideg volt, és heves viszkető érzést okozott... egészen addig mígcsak lenem hullott az utolsó csepp is -eddigre az ellenfelek többsége, köztük a varázsló is, vérben ázott- elkezdett igen aktív savként viselkedni, majd rájuk nem gyulladt.
-Kombinált méreg és vérmágia... persze te ezt már nem fogod értékelni... -ezzel visszafordult a pikkejes a falat ostromlók felé. Látva a trükkmester szánalmas próbálkozását utasította Wazzarát. A démoni lény ekkor testéből elkezdett kisebb -bólinggolyó nagyságú- darabokat csípkedni, majd dobálta a trükkmester felé //megelőlegezem, hogy a trükkmester elvétette erre a koncentráció próbáját ;-)// A trükkmester kénytelen volt a maga védelmében abbahagyni a várfal repesztését és menteni az írháját. Közben Wazzara megértkezett a sérült keleti falrészhez, majd teste anyagát használva befoltozta a sérülést. Eddigre már a fal belső oldalán készen is állt Zzi-ruugh és fagylehelletével elősegítette a magma gyors megszilárdulását. |
| //ÉS avárosvédők álltal gyújtott fények ill tüzek? // |
| //tudtommal éjszaka wan. Szal rápacsáltak a tükörpajzsokkal :P ;-)// |
| //megjöttem, írom a reagokat. Vándor - vedd figyelembe, hogy több "körből" kimaradtam, azért cselekednek többet a dolgaim// |
A drakulimus kissé meglepődött azon, hogy menekülő ellenfele hirtelen szembe fordult vele. Nem sokáig maradt azomban mozdulatlan, egy hatalmas ugrás kíséretében Árnyékra ugrott. S ezzel véres küzdelem kezdődött a két ellenfél között. Fogak mélyedtek húsba, karmok téptek sebeket. A kimenetelt senki nem tudta volna megjósólni.
Mivel Sovelliséknek most nem akadt ellenfele, dönthetnek hogy hol folytatják tovább a harcot.
Eközben a Mágustoronynál a Vérmágus kezdi megszüntetni a tornyot védő mágiát. Ha ez sikerül neki, akkor a vérszívó tömeg beözönlik a toronyba.
A Griffek is nagy bajban vannak, már fáradnak a sok manöver után. És hamarosan le kell hogy száljanak, ha nem akarják a vámpírok hálójában végezni.
A városfalon is egyre nagyobb a hasadék, ezt észrevéve Vándor arra a helyre siet. És minden erejét összeszedve nekiállt az ellenség felszámolásának. |
Sovellis csak a szablyás ellenfelére figyelt és egy szaltót dobva az elé ugrott.Ezután a kardjával annak melkasába döfött. De amint ez megtörtént valami leterítette lábáról.Rovan volt az, aki megmentette a nyílaktól.Amíg nem figyelt az egyik Drakulimus felé lött, de mivel bajtársa megmentette a vesszők a másik dögbe csapodtak...................
A drakulimus mélyen behatolt az erdőbe, amikor hirtelen Árnyék leterítette.A szörny rémülten kapálozott, igy a farkas leesett róla. Árnyék loholva menekült a dög elől, de nem nagyon tudta lerázni. Ezért egy kanyarban megfordult, és nagyot vonyítva várta a drakulimust.................. |
| // Valaki nem akar reagálni az Unikornis támadására, valamint a Griffekére és a Mágustoronynál történtekre? // |
| // Akkor írd le részletesen, ám legyen. // |
| A harapó pofába próbálja szúrni,kését,s ha ez meg van,a másik bébire támad.Két késével két külön támadást indít. |
| A várfalakon egyre nagyobb a túlerő! Vándor hiába öli halomra ellenfeleit, azok egyre többen lesznek. S ha ez nem volna elég, még az az átkozott Vámpír Trükmester is sántikál valamiben. Kántálni kezd, és egy hatalmas repedés jelenik meg a város falán. |
| Haluhelnek sikerül a manőver, és a kezét lefogó bébit leszúrja. Így eltud hajolni a Drakulimus harapása elől. A kettősvágást azomban már nem tudja tökéletesen véghezvinni, csak az egyik késével sikerül megsebeznie ellenfelét. Eközben a félresikerült harapása miatt felbőszült Drakulimus Nem törődve életével, beleszalad egy döfésbe. Így viszont testközelbe kerül Haluhelel, és sebeket ejt annak melkasán. S ismét harapni bróbál. |
| //Igaz! Nincs újabb varázslat.// |
Haluhel az egyik késévél(a szabaddal)megbróbálja leszúrni a kezét kicsavarni készülő bébit,s ha kiszabadúl,kettősvágással próbálja megölni a másikat.
A Drakolimus elől félrehajol,s megpróbálja leszúrni.
Ha sikerült,megpróbál teljes erőbedobással harcolni. |
| //Akkor vagy az íjászt, vagy a várázslót már fejberugta, és az árnyék után ment!Így vagy Sovellist, vagy roviant nem éri támadás!// |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
