Vissza a Főoldalra
 
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett

Hírek, változások
Mi is az az AK?
AK Archívum
GN Archívum
Tartalomjegyzékek
Cikkek az újságból
Krónikák a boltban
Szavazások
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Pókerjáték
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
Ajánlott böngésző, felbontás:
Internet Explorer, 1024x768
 

Hajótemető (Káosz Galaktika novella)

Az űr végtelen tengerében, megannyi galaxis és csillag között, létezik egy hely, ahová félnek eljutni az emberek. Bermuda-hármoszög az univerzumban, oly ősi legendákkal melyekre évszázadok múltán is emlékezni fognak. Hajótemetőnek hívják e parányi szegletét a világegyetemnek. Ki erre járt, nem tért haza többé, ki csak átlépte határát, nem volt többé. Tudósok igyekeztek megfejteni a titkot, de minduntalan ködbe vesztek próbálkozásaik. Ám eljött a nap mikor a tiltott zónává kikiáltott terület növekedni kezdett. S félni kezdett mind, ki csak járja a csillagok útját.

Ernest Chadam lekapcsolta a hajtóművet és hagyta hadd sodródjanak tovább. A teherhajó ablakán át csodálhatta a gázok alkotta rendszereket. A tejútrendszer spirálja közepén ott ragyogott a magja. Ujjaival végigzongorázott a vezérlőpult billentyűzetén és figyelte, mint jelentkeznek be a külső és belső szondák, biztonsági és védelmi berendezések. Adathalmazok futottak át a monitoron, annyi információval melyet csupán számítógép képes feldolgozni. A szőke hajú férfi kényelmesen dőlt hátra székében, kezébe véve gőzölgő kávéját. A jó öreg földi szokásoktól sosem tudtak megszabadulni. Szisszenve nyílt szét az ajtó, szárnyai besiklottak a falba. Fiatal, alig huszonöt éves lány lépett be rajta.

- Jó reggelt Sylvia! - Köszöntötte kesernyés mosollyal a középkorú pilóta, társnőjét.

- Kissé fanyar a humorod Ernest. - Jegyezte meg a lány miközben helyet foglalt a másodpilóta székében. Chadam kiitta a maradékát koffeinnel dúsított italának, s közben merengve nézte Sylvia Lanskie tökéletesnek tűnő alakját. A ruha látatni engedte a láthatatlant. Szinte minden vonalát képes volt maga elé képzelni a feszes űrruhán át. - Mi van a külső szondákkal? - A férfi vetett egy röpke pillantást monitorjának képernyőjére és unottan csak ennyit mondott.

- Minden tiszta. Semmi rendkívüli.

- Mikor érkezik a komp? - kérdezte Lanskie, kezével fésülve hátra barna hajzuhatagát. Sötét szemei fürödtek a műszerek színorgiájában. Káprázatos látvány.

- Három óra múlva érkezik. Minden elő van készítve az összekapcsolódásra. - Felelte Chadam.

- Még három óra és elhagyjuk ezt az istenverte helyet. Alig várom azt a pillanatot.

- Én is Sylvia, de ez hosszú idő. Ugyan mit fogunk addig csinálni? - A férfi huncut vigyort varázsolt arcára, szemével kacsintott. Igyekezett félreérthetetlenül, mégis burkoltan közölni szándékát. A lány úgy tűnik vette a lapot, mivel elkezdte lehúzni ruhájának cipzárját és érzékien beleharapott ajkának alsó szegletébe.

- Na jó Ernest! - S már állt volna fel, mikor valami megrázta hajójukat. A külső fémborítás sikoltott a reázúduló energiahullám alatt. Körülöttük hirtelen eltűntek a csillagok és minden feketébe öltözött. Műszereik abszurd értékeket mutattak, a mutatók legszívesebben kiugrottak volna helyükről.

- Mi a franc ez? - Chadam sebesen igyekezett csillapítani a külső feszültséget, ezáltal levenni a terhet, hajójuk "karosszériájáról". A váz még bírja, de ki tudja meddig.

- El tudunk tűnni innen? - Lanskie szíve hevesen kalapált. Homlokáról folyt az izzadság. Számára e pillanatok örökkévalóságnak tűntek.

- Az energiacsatolás szétégett. A hajtóműblokk falai repedeznek. Szét fog esni... - A férfi hangjából a kétségbeesést lehetett kivenni, ami közel sem volt távol a valóságtól. Mindketten érezték végzetük, ez pedig megrémítette őket. Hiszen, bár minden űrjáró felkészül a halálra, a találkozás mindenkiben feléleszti az élet iránti vágyakozást és a félelmet az örök megnyugvás irányába. Szikrát hányt a vezérlőpult, ahogy egymás után besültek az irányító és kezelő rendszerek. Recsegett a váz, akárha óriási kéz nyomná kívülről. Majd amilyen váratlanul jött, úgy is távozott. Körülöttük minden lecsendesedett, és az űr palettájára visszakerültek a csillagok. No és egy ismeretlen bolygó mely eleddig láthatatlan kísértetként lebeghetett mellettük, mivel régebben nem látták sem ők, sem a műszerek.

- Hol a fenébe vagyunk? - A kérdés önmagát adta, a válasz azonban sokkal bonyolultabbnak látszott. Olyannak látták, mint a Földet. Hívogatónak és hosszú megpróbáltatásuk végső célállomásának. Ahol pihenés vár reájuk.

- A bolygó átmérője másfélszer akkora, mint a Földé. Területének kétharmad része óceán. Apró illetve középnagy szigetcsoportok alkotják a szárazföldet. - Szögezte le a működő szondák adataira támaszkodva Lanskie.

- Nézd a világűrt. Egyáltalán nem hasonlít semmi általunk látott részéhez. Figyeld a bolygót körülölelő kékesfehér színárnyalatokban játszó gázburkot. Néhol ugyan vékonyabb, de összefüggő borításként fogja át.

- Kiküldök egy szondát a meglevők közül. Talán tud mondani valamit a számunkra. - Lanskie elengedte a raktérben várakozó felderítőrobotot. Az alig egy méteres kristályszerű szonda, bátran repült a gázfelhőbe. Jeleit jól kivehetően figyelhették, adatait a sugárzás kezdetétől dolgozta fel a központi komputer. Azonban belépve abba az ismeretlen védőgyűrűbe, adása gyorsan romlott és egyre szaggatottabbá vált, míg abba nem maradt.

- Utolsó jelzései szerint a bolygót átfogó gázréteg hatalmas energiával rendelkezik. Mintha állandó villámok alkotnák. Molekuláris szerkezetét még vizsgálja, de az elmondható róla, hogy korántsem barátságos hely. - Valami felüvöltött hátul. Néhány jelzőgomb felgyulladt és a hajó kismértékben megrázkódott.

- Széthullott a jobb oldalsó hajtómű. Az energiaszint vészesen esik. A bal oldali üzemképes. - Chadam ránézett a lányra, tekintetük találkozásakor már tudták mit kell tenniük.

- Keresni kell egy ideális leszállóhelyet. Ernest nézz utána. - A férfi villámgyors mozdulatokkal próbált információt kicsikarni a számítógép memóriájából.

- Begyújtom a maradék hajtóművet. El kell jutnunk odáig. - Szólt a lány, ujjai pedig lenyomták a bal oldali rakétának indítógombját. Enyhe remegés futott át a hajótörzsön, amint a gigászi teljesítményű szerkezet feléledt. Érezhetően közeledni kezdtek a bolygó irányába.

- Energiaszint 50%-on. A külső érzékelők megbolondultak! - Lanskie igyekezett kordában tartani a gépet. Lassan elérték a gázfelhő határát, és szemeik előtt egy új világ kezdett kibontakozni. Villámok járták kísérteties táncukat e rétegben, a burkolat úgy sikoltott mintha azonnal szét akarna hullani.

- Energiaszint 30%. Itt fogunk megpusztulni. - A vezérlőrendszerek sorban mondták fel a szolgálatot. Valamilyen ismeretlen erő, vagy a mágneses viharok tették tönkre.

- Nem tudom irányítani! - Kiáltott fel a lány. - Ernest mennyi még?

- 20%....várj egy kicsit?! - Felelt meghökkenten a férfi. - Kimúlt az energiaszintjelző.

- Basszák meg! Mi a franc folyik itt? - Ordított Lanskie mígnem meglátott valamit. Hihetetlen látvány volt. Körülöttük hajók roncsai lebegtek. Múzeumba illő darabokat is láttak közöttük. Cirkálótól a kis teherhajókig, mindenfélét lehetett látni. Némán várakoztak börtönükben, legénység nélkül. A fehéres-kék színekben fürdő sűrű gázfelhő úgy ölelte át őket, mint anya gyermekét. Szabadulni képtelenül, sorsuk beteljesedésére várva repültek, élettelenül akár a halottak. Chadam előre látta sorsukat. Innen nem fognak kijutni. Megérkeztek a legendák által megnevezett hajótemetőbe. Rövidesen a hajtómű leállt, s ők ugyanúgy lebegtek azon valami közepében, ami körüllengi a bolygót. Majd váratlanul gyomruk felkavarodik, fejük hasogatni kezd, testük fájdalma olyan, mintha több ezer tűt szúrnának beléjük. Végül minden elsötétül.

- Hé Sylvia. Chadír arra van. - Mutatott a jó erőben levő harcos északi irányba. Mellettük patak vize csobogott, tisztítva sziklás partját. Vizében apró halacskák vándoroltak ide-oda, látszólag céltalanul. A szőke hajú férfi hátán másfélkezes kard nyugodott díszes hüvelyében, állatbőrből készült ágyékkötője pedig vidáman lengett a hűvös nyári szélben.

- Jól van Ernest. Igazad van. - Mondta belenyugodott hangon a fiatal leány. Kezében hosszú bottal követte a férfit, egyrészes ruháján néhány vágással. Múltjuk a köd homályába vész, nem is törődnek vele.

- Te Sylvia? Szerinted Deggert segíteni fog Thalin varázslója elleni harcunkban?

- Fogalmam sincs. - Vonta meg vállát a lány. - De az biztos, hogy csak ő képes nagyerejű varázslataival szembeszállni Thalinnal. Egyenrangú ellenfelek. - Csöndben folytatták útjukat, le a sziklás terepen, az alant elterülő ritkás erdőség irányába, mely mögött már látszódtak Chadír égretörő tornyai.

Írta: Erik Taboo
A cikk az Alanori Krónika 45. számában jelent meg.

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
(átlag: 23 szavazat alapján 6.4)

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Egypercesek (Káosz Galaktika novellák).

Létrehozás: 2004. március 8. 11:11:27Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09 Küldd el a cikket másoknak Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2019
1680 Budapest, Pf. 4 | E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.