| Enciklopédia: | Elértük hát, amiért oly régen küzdöttünk. A rengeteg önfejlesztés, a képességekbe ölt tudati energia meghozta gyümölcsét. Aurgar, az Első Visszatérő úgy ítélte meg, hogy már elég erősek vagyunk ahhoz, hogy megmutathassa a mindenkiben ott rejtező tűz kútfejét, és megtanítson a zubogó elem irányítására. Valószínűleg a KT minden tagja örök életében hordozni fogja ezt az élményt. Hatvan aprócska emberlény kuporog egy hatalmas barlangban egy óriási aranyszínű sárkány körül. Minden szem tágra nyitva, de a tekintetek befelé figyelnek. Néma csend van, a sárkánynak nincs szüksége szavakra, közvetlenül szól mindenki elméjéhez, egyre beljebb vezetve önmagukba a társaság tagjait. Hosszú percek telnek el így, szinte levegőt is elfelejt venni mindenki, mintha megállt volna az idő. Aztán egyszer csak megmoccan valami, és először csak egy-két, aztán mind több és több résztvevő szemében gyullad ki az apró aranyfényű szikra, amely egyre növekszik, míg végül az egész szemet bevilágítja. A szem színe megmarad, de a fehérje most aranysárgán csillog, a pillantása pedig oly mély és átható, mintha egy távoli dimenzió minden bölcsessége és ereje sütne át rajta.
Nemsokára valaki először próbálja ki újonnan szerzett hatalmát. Először csak egy apró lángocskát idéz meg a tenyerében, aztán irányítani próbálja, puszta akaratával formázza, gyúrja, alakítja a kis tüzet. Egyre többen kapcsolódnak be az önfeledt játékba, hamarosan ötven, száz, és mind több kis lángnyelv kering, forog, játszadozik a levegőben szédítő mintát rajzolva a félhomályba. Aztán elröppennek az első lángcsóvák, és saját erőnktől megrészegülve mind nagyobb és nagyobb nyalábokat küldünk a csarnok beláthatatlan magasságába. Most már hatvan vékonyabb-vastagabb lángoszlop örvénylő tornádója forog a sötétben, a tűz ordít, az arcokon pedig ott fénylik a magafeledt hatalom gyermeki öröme.
Aurgar egy darabig magában mosolyogva szemléli a játszadozó, erejüket próbálgató apróságokat, amikor azonban kezd elvadulni a játék, megmoccan. Szinte alig észrevehető, apró kis fejmozdulat csupán, amit tesz, az őrjöngő tűzförgeteg mégis másodpercek alatt kihűl, semmivé foszlik. "Tudtok ilyet is. De nem minden tudás azért adatik, hogy éljetek is vele. Vannak ajtók, amelyek épp azért vannak sarkig tárva, hogy eszetekbe se jusson belépni rajtuk. Most már emlékezni fogtok erre a mámorra, ugyanúgy, ahogyan a világégés napjára emlékeztek. És nem fogjátok még egyszer megízlelni ezt a mámort." Ez nem parancs, egyszerű kijelentés, mégis mindenki tudja, hogy így kell lennie. Egyikünk sem fogja még egyszer szabadjára engedni a tomboló elemet. Hiszen csak parányi részei vagyunk egy hatalmas világnak, amelynek ápolása, és újjáteremtése bízatott ránk, nem pedig elpusztítása. A hatalom nem törhet a küldetés rovására, és ha valaki eddig nem is vette volna észre, mostantól nyilvánvaló, hogy küldetést kaptunk. Ránk bízatott az aranysárkányok feladata, a Teremtés és a Rend őrzése. Szárnyak, karmok és pikkelyek nélkül, de mi magunk lettünk az aranysárkányok.
Mindenki egyszerre hajtja le a fejét. Most már bizonyos, hogy több nagysárkány nem fog visszatérni. A sárkányok ideje lejárt, ők pedig nem akarnak egy kései világon uralkodni, ahelyett, hogy szolgálnák azt. Aurgar azonban mosolyog, és feldereng, hogy a cél, amit annak idején magunk elé tűztünk, mennyire valószínűtlen és merész volt, és hogy ennek ellenére sikerrel jártunk. Aurgar itt van közöttünk akárcsak a famulusok, a barlang régi fényében pompázik, és a feladatot is van, aki tovább végezze. "És ne gondoljátok, hogy gyengék vagytok. A szolga nem lehet a leghatalmasabb, mert akkor úr lesz belőle, ti pedig a szolgálatot választottátok. Szívetek azonban erős, erősebb, mint bárkié ezen a világon. Nem kell, hogy miden pusztítást megakadályozzatok, hisz ez a dolgok rendje, de óvjátok a Teremtés és a Rend csíráit, hogy a Pusztítás és a Káosz el ne nyelje a világot. Én pedig itt maradok veletek, hiszen ez az én küldetésem. Most pedig aludjatok, aranyszemű gyermekeim, reggelre kelve sok munka vár rátok."
Megjegyzés: mostantól a KT tagjainak semmilyen varázslat használatához nincs szükségük sem pirkitre, sem fáklyára, a leírásuk pedig a szemszín esetében módosul.
|
