Meddő földek (Shadowrun)

A következő rövid összefoglalásnak a meddő földekként ismert kietlen területek rövid bemutatása a célja. Fontos tisztában lenni ezek létezésével, mivel lehet, hogy a következő vadászatod pont az egyik ilyen ellenséges környezetben fog zajlani...

Földanyánk haldoklik, mégpedig miattunk. Mi pusztítjuk őt lassan, mocskos módszereinkkel. Mérgekkel kínozzuk, felvágjuk és elégetjük testét, szemétbe fojtjuk. Nem tetszik, amit látsz? Túl kemény a valóság? Sajnos ez nem álom. Az emberiség (ide értve minden Homo sapiens fajt) szisztematikus támadásokkal bombázza a természetet immár több mint kétszáz éve, amelynek eredményeképpen a Földön el fog pusztulni minden létforma, ha nem teszünk valamit gyorsan ellene. Ez tény, csak úgy, mint az, hogy a Földön már így is rengeteg olyan szennyezett zóna alakult ki, amelyek előre vetítik a Föld egészének jövőjét.

Nem az újrahasznosítás vagy a "zöld" termékek vásárlása ügyében kopogtatok. Teljes változtatást sürgetek mind élőhelyünkkel, a Földdel, mind a saját és más létformák életével kapcsolatban. Tudom, hogy belefáradtatok már ebbe az ósdi szövegbe, és már látom magam előtt, ahogy egyesek csak görgetik a szöveget hasznos információk után kutatva, de tudnotok kell, hogy ez lehet a leghasznosabb tipp.

Bárhogy is történjen, a Föld élete generációkon belül radikálisan meg fog változni, és csak rajtunk áll, hogy ez milyen irányba fog történni. Felnőhetünk, és félretehetjük azon arrogáns nézeteinket, miszerint a Föld azért van, hogy kihasználjuk, megtanulhatunk harmóniában élni a természettel, vagy egyszerűen kihalhatunk. Ha esetleg nem túlélnénk, akkor is olyanná változhatnánk, amelyet a legnagyobb tolerancia mellett sem nevezhetnénk emberinek. A változások már megkezdődtek, és ha aggasztónak vélitek, akkor olvassátok végig a dokumentumot, és fűzzétek hozzá véleményeteket.

Bőségesen akadnak olyan ökológiai veszélyek szerte a Földön, amelyekkel számolnunk kell. Ha félretesszük a társadalmi normákat, akkor egyre többet láthatunk meg. Tudnunk kell ezekkel számolni, ha nem is azonnal leszámolni.

Lassacskán kifogyunk az olyan helyekből, ahová szemetünket helyezhetnénk. Ennek egyszerű oka van: a Föld természeti rendszerei nem képesek olyan gyorsan elbánni a szeméttel, mint amilyen gyorsan termeljük azt. Olyan szemetet is termelünk, amellyel a természet egyáltalán nem, vagy csak hihetetlenül hosszú idő alatt birkózhat meg. Hatalmas földterületek és vizek fertőzöttek ipari vegyszerekkel, nehézfémekkel, és más, minden létformát veszélyeztető mérgekkel. Ezek ellenben létfontosságúak a cégeknek nevezett létformáknak, és azoknak az embereknek, akik bedőlve a céges propagandának elhiszik, hogy életük nem lehet teljes azok termékei nélkül. A szennyezés így folytatódik, bármit is tegyünk ellene. Az újrahasznosítás, a káros anyag kibocsátást csökkentő kezdeményezések és a szennyezést ellenző vezérelvek csak annyit érnek, mintha egy szűrővel próbálnánk kimerni a vizet egy süllyedő luxus tengerjáróból.

A mérgező anyagokat négy csoportba bonthatjuk: a gyártási folyamatok melléktermékeire, a települések által kibocsátott hulladékokra, a balesetek vagy tárolási problémák miatt kiszabadult veszélyes anyagokra és a termékek használata által keletkezett melléktermékekre.

A gyártási folyamatok alatt vegyszereket használnak vagy készítenek, amelyeket használatuk után a természetbe engednek. Ide tartozik a fosszilis tüzelőanyagú erőművek kibocsátása, a műanyagok gyártásakor keletkező vegyi melléktermékek, a petrolkémiai vegyületek és még rengeteg más dolog. A kibocsátást szabályzó rendeletek ellenére ezeket az anyagokat továbbra is a természetbe engedik, általában légi vagy vízi úton. A gyárkémények által kipöfögött kén-dioxid okolható amiatt is, hogy a világ egyes részein savas eső esik, ami a megfelelően vegykezelt esőkabátok nélkül elviselhetetlen. A partvidékek hatalmas részei, hogy ne is beszéljünk a folyókról vagy tavakról, annyira szennyezettek, hogy jóformán már egyetlen létforma sem él meg bennük. Ha szerencsés vagy, akkor a kormány különböző figyelmeztető jelzéseket is mellékel "remekműve" mellé, ha nem, akkor az egyik cég próbálja meg eltusolni, és csak egy vízmintavétellel tudod meg az igazságot.

Emellett persze rengeteg gyár bocsát ki szűretlenül maró hatású, illetve mérgező anyagokat, hogy az egyéb kártékony vegyszereket most ne említsük. Az építőipar rengeteg gipsziszapot, cementet, csiszolóanyagot, fémet és mérgező oldószert termel. Igen elterjedt továbbá a kenőanyagokban, műanyag csomagolásokban és ragasztókban megtalálható poliklóros difenil (PCB) összetevők, amelyek közvetlenül behatolnak a táplálékláncba. Az erőművek és gyárak által kibocsátott forró, gyakran forrásban levő víz hőszennyezést okoz, amely növeli a vizek átlaghőmérsékletét. Az ilyen hőváltozások módosítják a víztömeg által felvett oxigén mennyiségét, és ez megzavarja a vizek ökológiai egyensúlyát - egyes állatok és növények belepusztulnak, mások pedig indokolatlanul túlburjánzanak.

Ha a gyárak melléktermékeit nem ürítik ki azonnal a természetbe, akkor tárolólétesítményekbe, vagy töltésekbe kerülhetnek. A legjobb körülmények között sem képesek feldolgozni ezeket a mérgeket, egyszerűen konténerekbe rakják őket, és raktárakba szállítják, vagy a föld alá temetik. Emlékeznünk kell azonban, hogy egyetlen konténer sem tart örökké. A konténerek idővel kilyukadhat, elrohadhatnak, és elkezdhetik mérgüket a környezetbe üríteni. Szintén fontos, hogy ezek a létesítmények egyáltalán nem jól őrzöttek - végül is ki védené nehézfegyveresekkel a szemetét?

A legrosszabb esetekben a veszélyes hulladékokat töltésekben (egy mély, földbe ásott lyukban) halmozzák fel, vagy egy olyan helyen ássák el, ami messze van a figyelő szemektől, és nem vezethető vissza az illegális tevékenységet végző céghez. Ha a cégé a terület, akkor azt tehet vele, amit akar. Ha a céget nem zavarja, hogy a saját fészkébe piszkít, akkor szabadon áshatja el mérgeit, amíg nem veszélyezteti a birtokán kívül eső területeket.

A petrolkémiai üzemanyagok égetése borzasztóan sok szennyező anyagot eredményez: nitrogén-oxidokat, szénhidrogénezett gázokat, szén-monoxidot és nagy mennyiségű kisebb részecskéket, többnyire ólmot. Napfény jelenlétében a nitrogén-oxidok összeállnak a szénhidrogénekkel, és olyan fotokémiai oxidánsokat alkotnak, amelyek felgyorsítják a szemcsípő peroxi-acetilnitrát (PAN) vegyületek képződését. A levegőbe bocsátott nitrogén-oxidok reakcióba lépnek a levegőben levő oxigénnel, és nitrogén-dioxidot alkotnak. Nagyrészt ez az ótvar szagú barna gáz alkotja a nagyvárosok fölött kialakuló szmog felhőket. Bár a katalizátorok rendszeresítése nagyban csökkentette a szmog-keltő anyag kibocsátást, a járművek így továbbra is kibocsátanak nitrogén-oxidot, amelyről bebizonyították, hogy nagymértékben felelős az "üvegházhatás" kialakulásáért, az az a globális felmelegedésért.

A város levegőjét nem csak a járművek rontják, hanem az otthonokban és erőművekben égetett fosszilis tüzelőanyagok (olaj és szén), valamint a szemétégetés is. Mivel folytonosan égetünk valamit, a levegőbe rengeteg hamu és por kerül, amik szintén felelősek a szmog kialakulásáért. Elég csak megtekintenünk New York egét - a folytonos szmogtól ritkán látjuk csak a csillagokat vagy a napot. Az égetésekkor rengeteg kén-oxid is keletkezik, amely rozsdásítja a vasat, roncsolja az épületeket, elbomlasztja a nejlonokat, fakóvá teszi az ezüstöt és megöli a növényeket. A városok által keltett légszennyezés a mérföldekkel arrébb levő falusi részeket is érinti.

Minden ipari létesítmény más típusú légszennyezést bocsát ki. A petróleumfinomítók felelősek nagyrészt a szénhidrogén kibocsátásért. A vas- és acélművek, a fémkohászatok, a papírgyárak, a vegyiművek valamint a cement és aszfalt gyárak nagymennyiségű káros részecskével telítik a levegőt. A szigeteletlen nagyfeszültségű kábelek ionizálják a környező levegőt, amellyel ózont vagy más szennyező anyagokat állítanak elő. Légszennyezés más forrásokból is eredhet, szennyező anyagokat eredményeznek a gyomirtó szerek, a rovarirtók, a radioaktív balesetek, a fertőtlenítők pora és a bányászat.

Ezek olyan dolgok, amelyek nélkül az emberek képtelenek élni. Az emberek felfogják, hogy a szennyezés rossz, és lehet, hogy tenni is akarnak ellene, ám azonnal elfordulnak, ha kiderül, hogy ez járművük vagy az elektromosság megvonásával jár.

Ha a toxikus összetevőket nem direkt engedik a talajba, akkor valamilyen baleset folytán kerülhetnek mégis a természetbe. A mérgek gyártói minél messzebb akarnak kerülni melléktermékeiktől, így ezeket általában hosszú földi, vízi vagy légi szállítással juttatják el a végleges lerakatokig. Az úton persze bármikor történhet baleset, mikor is a szállított vegyszerek kikerülhetnek a környezetbe és megmérgezhetik azt. Természetesen nem csak a hasztalan melléktermékek jelentenek veszélyt, rengeteg olyan "hasznos" vegyszert és anyagot is szállítanak, amelyek szintén mérgező jellegűek. Az "alkalmazottak védelme" (és a költségek kurtítása) érdekében a cégek robotjárművekkel vagy távoli rigóirányítással oldják meg a szállítást. Ezekből az okokból kiindulva sokkal könnyebben szenvedhetnek balesetet ezek a szállítmányok.

A partközeli fúrótornyokból vagy tankerekből kiszökött olaj (amely egyes esetekben akár több millió tonnányi is lehet) megmérgezi a partokat, és kiirtja annak élővilágát. 2058-ban 34 különböző olajszivárgást jelentettek világszerte, amelyből összesen 29 millió gallon olaj került a vizekbe. Ezek persze csak a jelentett esetek! A vadvilágra mért közvetlen rombolása mellett az olaj olyan szereket is tartalmaz, mint például a DDT. Az így felhalmozott DDT bekerül az olajjal szennyezett vizet megivó állatok szervezetébe, így magába a táplálékláncba is. Mind a DDT-t, mind a PCB-t gyártják még egyes országok világszerte, így ezek könnyedén elterjedtek az Atlanti- és a Csendes-óceánon. Emellett a kátrányos olaj felgyűlik az Atlanti-óceánon a kidobott műanyagszármazékokkal együtt. A szűretlenül vízbe eresztett szemét, szilárd ipari hulladékok és szennyvíz pedig folyamatosan tölti fel az óceánok medrét.

Az UCAS Környezetvédelmi Hivatalának 2058-as kimutatása alapján a nemzetek tavainak, folyóinak és folyótorkolatainak 60 százaléka már alkalmatlan az olyan alapvető tevékenységek végzésére, mint a fürdőzés, a horgászás vagy az ivás. Az azonosított szennyező anyagok között szerepelt a homokkő, az azbeszt, a foszfátok és nitrátok, a higany, az ólom, a marónátron és más nátrium vegyületek, a kén, a kénsav, az olaj és más petrolkémiai vegyületek. Az Amerikai Államok Konföderációjának többségében végzett kimutatások többsége ugyanezeket a riasztó adatokat tartalmazta.

Elméletileg minden vízben terjedő szennyeződés ugyanannyira veszélyes az emberekre, mint más létformákra: a nátrium szívbetegségeket eredményezhet, a nitrátok pedig vérképzési zavarokat. A higany és ólom elmebajokhoz és agyi sérülésekhez vezethet. Egyes összetevők rákkeltők. A DDT mérgező és kromoszómaváltozásokat idézhet elő. A PCB máj- és idegsérüléseket, bőrkiütéseket, hányást, lázat, hasmenést vagy születési rendellenességeket okozhat. A partvidékek többségén a DDT, a szennyvíz kieresztés és az ipari melléktermékek annyira megmérgezték a vízi életet, hogy az alkalmatlanná vált a halászatra.

A vérhas, a szalmonellafertőzés és a hepatitis csak pár olyan betegség, amelyeket a szennyvízzel együtt az ivóvízbe juttatunk. Világszerte milliónyi ember szerzi ivóvizét és fürdővízét az emberi melléktermékkel szennyezett vizekből. Ez a fajta mérgezés több milliónyi áldozatot szed évente, ráadásul az áldozatok többsége gyermek.

A toxikus mérgezések hihetetlenül pusztítók lehetnek. A toxikus szennyezés egész területeket tehet tökéletesen alkalmatlanná az életre. Indokolatlan derülátónak lenni, az ilyen mérgezések általában maradandóak, a toxikus anyagok lebontásához ugyanis több millió évre lenne szüksége a természetnek. A technológia segítségével végzett feltakarítás bonyolult és hihetetlenül költséges, így a cégek és profitvadászok inkább tovább szennyeznek (vagy abból csinálnak pénzt, hogy a toxikus sérülések enyhítését segítő eszközöket vagy módszereket gyártanak).

A toxikus fertőzések kellemetlen szokása, hogy terjednek. Mivel bekerülnek a talajvízbe, sokkal nagyobb területre fejtik ki hatásukat. Ha a mérgezés tápláléknövényeket vagy állatokat is érint, akkor a mérgezés még szélesebb területre fejti ki hatását. Lásd például az ólommal mérgezett halak esetét, amikor a halat evő emberek megbetegednek és meghalnak, vagy a mérgezett gyümölcsökét és zöldségekét, amikor a mérgezés továbbterjed a fogyasztókra.

Hogyan éld túl a toxikus zónába tett kirándulást? Az elkerülés a legjobb tanács, amit adhatok, ám mivel szinte már a küszöbön túl is toxikus a terület, egyre nehezebbé válik az elkerülés. Fogadd meg ezeket a tanácsokat, azoktól az emberektől kaptam őket, akiknek ott kell élniük és nincs más választásuk.

Viselj védőfelszerelést! Viselj megfelelő védőfelszereléseket, legfőképpen kesztyűket és megfelelően savállóvá tett bakancsokat vagy csizmákat. Viselj légzőmaszkot, ha olyan területekre kell menned, ahol elharapódzott a légszennyezés vagy olyan mérgek vannak a levegőben, amelyek port juttathatnak a tüdődbe. A kibernetikus légszűrők jó választásnak tűnnek, ha különösen veszélyes helyre kell menned, vagy sokáig kell maradnod. Mágia is védhet a toxinok ellen, természetesen akkor, ha rendelkezésedre áll.

Ne igyál helyi vizet! Ne egyél helyi élelmiszert, és ne fogyassz bármi mást, amit helyben találsz. Hordj magadnál víztesztelő felszerelést, hogy megállapíthasd a víz ihatóságát, és vigyél magaddal palackozott vizet arra az esetre, ha nem találnál ihatót. Számottevő tény, hogy a palackozott, tiszta víz az arany súlyával egyenértékű kincs a toxikus zónákban. Ha eleget viszel magaddal, akkor el is cserélheted, vagy adhatod.

Maradj tiszta! Mosakodj rendszeresen (olyan vízzel, amiről biztosan tudod, hogy tiszta), hogy megtisztulj az olyan kemikáliáktól, amelyek beépülhetnek a bőrödbe vagy a hajadba.

Hova is vezethet mindez? A kihalás elkerülhetetlen végzetébe, amely sokkal közelebb van, mint azt bármelyikünk gondolná. Környezetünk pusztítása minden nap egy újabb faj életébe kerül, és ezeket a fajokat már soha nem fogjuk viszontlátni. Úgy gondoljuk, hogy a kihalás minket nem veszélyeztet, ez csak az alsóbbrendű fajok problémája, ám mi sem irányíthatjuk környezetünket úgy, ahogy gondoljuk. Igazság szerint lassan képtelenné válunk beleszólni a dolgok menetébe. Ugyanígy a környezet sem képes már elbánni a rajta esett sebekkel, így ő is lassan elpusztul.

Ha nem is beszélünk azonnali kihalásunkról, ostobák vagyunk, ha azt hisszük, hogy a fajok kihalásának nem lesz hatása ránk. Az ökoszisztémában minden kapcsolódik mindenhez, és ebbe mi is beletartozunk. Az Amazonas pusztításakor kiirtott fajok vagy növények egyike talán a VITAS gyógyírja is lehetett. A környezet szennyezése miatt elpusztult állatok kiesnek a ragadozó-préda kapcsolatokból, így a ragadozó paraállatoknak új prédát kell találniuk maguknak. Prédának persze megtesszük mi is. Az óceán szennyezésével kipusztított mikroorganizmusok lehet, hogy javították volna atmoszféránk oxigéntermelését. Az amazóniaiak minden erőlködése kevés ahhoz, hogy megállítsák a világméretű pusztulást.

A természetes kiválasztódás az a folyamat, mely során bizonyos jellemzők gyakorikká válnak egyes fajokban. Egyes növényevők például hosszabb nyakkal rendelkeznek, mint a többi növényevő, hogy elérjék a magasabban levő leveleket. Nekik sokkal jobb túlélési esélyük van, mint rövidnyakú társaiknak, mivel több élelmet találhatnak. Jobb tápláltságuk miatt több utódjuk is lesz. Pár generációnyi felvirágzás után már majdnem minden növényevő hosszú nyakkal fog rendelkezni. Ez a folyamat kulcsfontosságú az élet fennmaradásának szempontjából, és drámai módon hatnak rá a környezet változásai.

Már beszéltem a mutáció azon hatásáról, hogy bizonyos jellemzők villámgyorsan meghonosodnak, és az utódok sokkal jobb túlélési esélyekkel fognak rendelkezni. Itt jön képbe a természetes kiválasztódás. Mivel rengeteg élőlény hal meg a szennyezéstől és a mérgektől, a túlélők egyre ellenállóbbak lesznek a mérgekkel szemben, hogy továbbra is túléljenek.

"Ez végül is jó dolog, nem?" - kérdezhetitek. Nem azt jelenti, hogy a későbbi nemzedékek túlélési esélyei is nőnek? Lehetséges, ha a folyamat elég gyorsan működik. Képes azonban az élet alkalmazkodni azokhoz a toxikus meddő földekhez, amelyek mellett léteznie kell? A toxikus környezetet nálunk is jobban viselő lényeknek jobbak lesznek a túlélési esélyeik, mint nekünk, és lehetséges, hogy egy idő után nem lesz elég terület, amelyen osztozhatnánk.

Gondoljunk a természetes kiválasztódás olyan formájára, amelyre az emberek általában nem gondolnak - a fertőzéseket okozó vírusok és baktériumok teljes kiirtására. Nem fogsz hallani olyan emberekről, akik a vírusok "jogait" fogják pártfogolni, és akik szerint a vakcina "gyilkosság". Gondoljunk bele, hogy a modern orvostudomány milyen hatásosan tud harcolni a káros mikroorganizmusok ellen, főleg akkor, ha az ügyet mágikus utakon is támogatják. A patogéneknek esélyük sincs a milliónyi antibiotikum, a vakcinák, a nanotechnológia és a mágia ellen.

Persze nem mind hal meg. Hihetetlenül nehéz teljesen megtisztítani valamit a parányi és nehezen érzékelhető mikroorganizmusoktól anélkül, hogy elpusztítanánk magát a hordozót is. Még a sugárzás sem képes megölni mindet, ráadásul attól még mutálódhatnak is. Mindegy, hogy milyen kezelést folytatunk, pár mikroorganizmus úgyis túléli még a mágiát is. A legerősebbek élik túl, akik máris ellenállóbbak lesznek a kezeléssel szemben. Mi lesz akkor, ha ezek szaporodni kezdenek? Felfogtátok?

Az elmúlt száz évben egyre ellenállóbb járványok tűntek fel, amelyeket törzsről-törzsre egyre nehezebb lett kiirtani. Egyre több drog és mágia ellenálló baktérium és vírus üti fel a fejét, jó példa ezekre a kínai influenza, vagy a VITAS legújabb vírustörzse, amely gyorsabban mutálódik, mint ahogy a tudósok igazodni tudnának hozzá. A modern orvostudomány és a mágia nem csinál mást, csak megöli a gyengébb mikroorganizmusokat és segíti az újabbak és erősebbek túlélését. Jók az esélyek egy újabb VITAS járvány kitörésére, amely valószínűleg egy olyan helyen fog megjelenni, ahol nem tudják majd időben felismerni vagy kezelni, és mire észreveszik, már világméretű lesz a fertőzés.

Bizonyára most azon gondolkodtok, hogy tényleg ennyire rossz-e a helyzet. Ki kell, hogy ábrándítsalak titeket: a helyzet sokkal rosszabb is lehet. Még mindig túl sok olyan dolog van, amit nem tudunk a környezet és ökológia egyensúlyáról - de az ismert tényekre alapozva: nagy szarban vagyunk. A szennyezések és a környezet mérgezése miatt világmértékű pusztulás fog megindulni pár generációnyi időn belül. A jelenlegi helyzetnek két megoldását látom. Az első megoldás az, hogy az emberek magukhoz térnek és komolyan megváltoztatják hozzáállásukat a természettel szemben. Úgy értem, tényleg komolyan. Megvannak az eszközeink arra, hogy megállítsuk a szennyezést, és visszafordítsuk azokat a károkat, amit a természetnek okoztunk. Az eszközök kéznél vannak, csak akarni kell ezeket használni.

A másik alternatíva az, hogy hagyunk mindent úgy, ahogy van, és nem teszünk semmit. A Föld így egy idő után túl toxikus lesz ahhoz, hogy bármi is megéljen rajta. Mindannyian arkológiákba kényszerülünk a Holdon, a Marson vagy egy másik sivár bolygón, pont olyanon, mint amilyen a Föld lesz. Meg fogjuk ölni természetes környezetünket, és leszármazottaink soha nem fogják megtapasztalni, milyen is lehetett nyílt ég alatt védtelenül sétálni, soha sem fogják látni a természetes vadont, és soha nem fognak feldolgozatlan vizet inni vagy feldolgozatlan levegőt szívni. A legrosszabb lehetőség az, ha egyáltalán nem marad élet a Földön. Minden belehal a szennyezésbe, a mérgezésbe vagy az éhínségbe.

Feltehetjük a kérdést, hogy vajon a mágia tehet-e valamit a szennyezett területek visszaállításának érdekében? Sajnos nem csak az a probléma, hogy a mágia nem tehet sokat, hanem az is, hogy a szennyezések első áldozata általában a mágia. Egyes helyeken sokkal nagyobb veszélyt idézhet elő, mint amennyit segítene.

A mágia szorosan kötődik a jelenlevő érzelmi- és életenergiákhoz. Az asztrális tér a fizikai síkon élő lények életerejétől világít, és azok érzelmei töltik be. Egy zsúfolt dzsungelben vagy füves síkságon az asztrális tér fényesen izzik az élőlények auráitól. Egy élénk közösségben az otthon melege, a boldogságérzet és az életenergiák töltik meg az asztrális teret. Ezekkel szemben az olyan helyeken, ahol az élőlények haldokolnak, vagy eltorzulnak, ahol az emberek csak haragot és kétséget érezhetnek, az asztrális tér sem jobb hely. A halál és pusztulás sötétté és borússá teszik az asztrális teret, a negatív érzelmek pedig ködként gomolyognak. Ezek a dolgok ugyanúgy mérgezik a szellemvilágot, mint ahogy a vegyszerek mérgezik a Földet.

A szennyezett területeken gyengül a mágia ereje, így sokkal nehezebb a problémát mágiával orvosolni. A mérgezett földek mágikus megtisztításához először a szellemvilág szennyezésén kell felülkerekedni, amely egy igen kimerítő feladat. A ténylegesen fertőzött toxikus zónák mágikus megtisztítása csaknem lehetetlen feladat a legtöbb mágiahasználó számára.

Vannak azonban olyanok, akik ahelyett, hogy ellenszegülnének a szennyezett mágikus energiáknak, igazodnak hozzájuk, és olyan fertőzötté válnak, mint az a terület, ahonnan hatalmukat nyerik. Ugyanez érvényes a Felébredt lényekre is: legyengülhetnek (és rövidtávon kimúlhatnak) az asztrális tér szennyezettsége miatt, vagy megtanulhatnak energiát nyerni a szennyezésből, és toxikussá válhatnak ők maguk is. A megtisztítást elősegítő mágikus erők toxikussá válása a szennyezett zónák legnagyobb veszélye.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a világ mérgezésével a szellemvilágot is eltorzítjuk, kifacsarjuk. A kérdés, amelyet általában félnek feltenni az emberek az, hogy az Ébredés óta eltelt évek alatt történt dolgok a mágia visszatérésének részeként történtek, vagy az általunk keltett szennyezés miatt alakultak ki? Tudjuk, hogy léteznek toxikus szellemek is, amelyeket mi "teremtettünk", de mik keletkezhetnek még? Ha a fertőzés toxikus és mutáns lényeket eredményezhet, akkor miért ne lehetne toxikus vagy mutáns mágia is? A toxikus szellemek és sámánok nem mások, mint a mérgezés megtestesítői - azaz általunk életre keltett szörnyetegek.

Az Atlanti-óceán Nagy Britannia, Hollandia, Szövetséges Német Államok és Dánia közti területe, az Északi-tenger a Föld egyik legtoxikusabb vízteste. A toxikus szennyezés és a fent említett államok nemtörődömsége miatt az Északi-tenger immár évtizedek óta pusztul. A brit radioaktív hulladékok, valamint a skót és német nukleáris reaktorolvadások mind az Északi-tengerbe ürültek. A parti részek, főleg az Észak-germán liga partjai annyira mérgezettek, hogy semmi sem élhet meg rajtuk, legalábbis semmi olyan, ami ne lenne annyira eltorzult vagy átváltozott, hogy felismerhető legyen.

Mivel is kezdődött az Északi-tenger hanyatlása? Természetesen céges területté válásával egyidőben. Miután a cégek aláírták a papírokat, már azt kezdtek partközeli területeikkel, amit csak szerettek volna. A vétkesek közé tartozik a Proteus AG, amely rengeteg víz alá telepített archológiát húzott fel a germán partok közelében, de a Saeder-Krupp, az AG Chemie Europa és a Zeta-ImpChem sem tanúsítottak túl nagy toleranciát a természet felé. A cégek többsége tengerfenéki olajfúrással és víz alatti technikákkal kísérletezett itt.

A cégek jelenléte folyamatos szennyezéssel is járt, amely ellen a kormányok sem léphetnek fel, mivel az archológiák vagy telepek extraterritoriális vagy nemzetközi vizeken létesültek (esetleg a kettőn egyszerre). A mérgező kemikáliák és a nyers petrolkémiák hatására az olyan helyek, mint például az Elba folyó torkolata toxikus sivataggá váltak. A mérgező iszap itt több centiméter vastagon borítja be a talajt, megölve minden állati vagy növényi életet. A kormány nem tett mást, mint elkerítette a területet, és figyelmeztető jelzéseket rakott ki, így a szennyezés folytatódik, a mérgezett tenger pedig továbbterjedhet.

Az Északi-tenger több német, hollandiai és brit sejt szervezésű ökoterrorista szervezetnek is otthonául szolgál. Elsődleges célpontjaik a tengert mérgező cégek telephelyei, mivel az érintett kormányok semmit sem tesznek a szennyezés beszüntetéséért. A zöld szervezetek közvetlenül támadják a Proteus AG-t és a többi céget, partközeli telepek szabotálásával, hajózási szállítóútjaik elvágásával és digitális Mátrix hadviseléssel. Fáradhatatlan próbálkozásaik ellenére azonban a cégeket nem rengetik meg ezek a támadások, és zavartalanul folytatják a környezet mérgezését.

Az Északi-tenger szennyezett mivolta felerősítette a toxikus környezet káros hatásait. Ennek elsődleges jele az Északi-tengerben egyre gyakrabban fellelt mutáns létformák. A tengeri lények nagy része már kihalt, vagy épp haldoklik, de vannak olyan állatok, amelyek adaptálódnak a megváltozott körülményekhez. A helyi halászat csaknem teljesen kihalt, mivel a megmaradt halállomány már nem alkalmas emberi fogyasztásra.

Az Északi-tenger élővilágának kihalása és mutációja mellett a legzavaróbb tény a helyi szellemek és mágia eltorzulása. A vizek és a környező talaj mérgezésének hatására az Északi-tenger szellemei önmaguk kicsúfolásává váltak. A területen minden mágia romlott, így a mágiahasználók csak nehezen használhatják képességeiket. Bár az őrült szellemek néha visszacsapnak mérgezőikre, ugyanilyen gyakran vadásznak ártatlan emberekre, őrületükben pedig tovább terjesztik a szennyezést és romlást.

2004-ben háború tört ki Líbia és Izrael között. A több évtized alatt kiépített diplomáciai utak összeomlottak, Líbia pedig vegyi fegyverekkel támadta Izraelt, több ezer ember halálát okozva. Izrael azonnal bevetette atomfegyvereit eloszlatva a nemzet nukleáris hatalmával kapcsolatos kérdéseket. A "háború" mindössze tíz percig tartott, de ez elegendő volt Izraelnek ahhoz, hogy eltörölje Líbia nagyobb városait, és több millió lakosát. Tripolisz, Líbia fővárosa egy hatalmas kráterré változott. A robbanás és hőhullám lesöpörte a külvárosi részeket is, a vonzáskörzetben megmaradt kisebb városrészek pedig megmaradtak a pusztulás csendes tanúbizonyságául.

Amit a robbanások nem intéztek el, azt a radioaktív csapadék vette kezelésbe. Több százezernyi ember halt bele a robbanás után fellépő sugárbetegségbe. Líbia szinte megszünt politikai hatalomként létezni, az Egyesült Nemzetek pedig "békefenntartókat" küldött, hogy segítse a túlélőket, és meggátolja a további támadásokat. A líbiai túlélők a környező nemzetekbe, Egyiptomba, Afrikába vagy más helyekre költöztek, és többnyire gettókban telepedtek le. Mások Izrael-ellenes terrorcsoportokat szerveztek.

Az Egyesült Nemzetek nukleáris robbanást tanulmányozó tudósain kívül csak kisebb katonai támaszpontok maradtak Líbiában, amelyek elsődleges feladata a fosztogatók távoltartása volt. Ironikus, de tény, hogy közel-keleti fekete piacokat ezekben az időkben árasztották el a sugárzással fertőzött tárgyak. Ezek a holmik eléggé sugároztak ahhoz, hogy megbetegítsék, vagy akár meg is öljék hordozójukat, így a helyi (amúgy sem teljesen kiépült) árnyékgazdaság ismét fájdalmas sebeket kapott.

Csaknem egy évtizedig őrizték az ENSZ katonák Líbia radioaktív tetemét. Az ENSZ-nek ezután sokkal nagyobb gondjai támadtak, mivel a megacégek rohamos terjeszkedésnek indultak, az ENSZ belső szeparálódása is nőtt, ráadásul egy közelgő Euro-háborúnak is egyre nagyobb esélye lett. Líbiát magukra hagyták, és bár névlegesen Egyiptom ügyelt volna a területre, már csak a sugárbetegséget megkockáztató sivatagi nomádok és törvényen kívüli fosztogatók voltak bátrak behatolni a környékre. Mostanra Líbia sivataga szolgál a Sivatagi Háborúk otthonául.

Bár a líbiai sivatagok radioaktivitása csaknem teljesen eltűnt az elmúlt majd ötven év alatt, ám az élet jelei egyáltalán nem mutatkoztak újra, valószínűleg az elmúlt évtizedek alatt történt háborúzás miatt. A sivatag egyes részei radioaktívak maradtak és elviselhetetlenek a Felébredtek számára, a lerombolt városok feletti asztrális teret pedig továbbra is a pusztulás szennyezi.

A sugárzás és a környezeti szennyezések mellett az éppen aktuális konfliktusok is erősítik az asztrális gátlókörülményeket. Az asztrális tér nagy részét az erőszak szennyezi, és ennek hosszú távú megmaradása az asztrál maradandó sérüléséhez vezethet. A szennyezés emellett káros a szellemek és más asztrális létformák számára.

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Élet a gyorsforgalmin (Shadowrun).

Létrehozás: 2005. január 3. 14:39:18

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09

Nyomtatási forma