Robert N. Charrette: Jogos kárpótlás (részlet)

Andy árnyvadász volt.

Ezt minden barátja tudta róla. Imádta, amikor elmesélte nekik kalandjait, ők pedig lenyűgözve, tiszteletteljes csendben hallgatták. Kivéve Biddy Blackwell. Őt semmi nem tudta lenyűgözni.

Ez a vadászat jól fog sikerülni, ezt már a találkozóból meg tudta állapítani. Mr. Johnson - természetesen nem ez volt az igazi neve - annyit bizonytalankodott a megbeszélés során, hogy Andy rögtön tudta, szó sincs átverésről. A részletek megtárgyalása már simán ment. Andy a Johnsontól kapott összes információt letöltötte feji memóriájába.

A Johnson azt mondta, egy üzletemberekből álló kisebb konzorciumot képvisel, akik az Anacostia Pusztulatban, a DC agglomeráció legrosszabb hírű környékén kezdtek üzleti vállalkozásba. Bátor fickók - ha egyáltalán léteznek. A probléma csak az volt, hogy a Pusztulat mostanában még az átlagosnál is forróbb helynek számított. A körzetet uraló motoros banda, a Felesek tombolni kezdtek. Mindent feldúltak és szétromboltak, ami csak az útjukba került, a szervkereskedők boltjaitól kezdve a kórházakig. A rendőrök elfordították a fejüket - megszokott dolog -, a helyiek pedig rémülten lapultak - szintén megszokott dolog. A szóbeszéd szerint valaki felbosszantotta a Feleseket, és Mr. Johnson védelmet kért az árnyvadászoktól. Azt is tudni akarta, miért vadultak meg a motorosok, és ki áll a háttérben.

A Johnsonok soha nem azok voltak, akiknek mondták magukat, de Andy ennek ellenére elvállalta a munkát. Már megszokta a munkaadók kétarcúságát. Visszaült az Appaloosába és beállította a robotpilótát, hogy útközben ne kelljen a vezetéssel foglalkoznia.

A seftes, akitől a Ferrari Appaloosát vette, azt mondta, hogy a járgány "létszám feletti", ami egy ilyen autó esetében azt jelentette, hogy nagyon forró. Valóban az volt, és nem csak azért, mert valami katonai nagyfejűtől nyúlták le, hanem mert Sheena volt a leggyorsabb páncélozott jármű az utcákon. Az utcán az a szóbeszéd járta, hogy Willie Williams, a menő rigó a legveszélyesebb vadászatoknál az Appaloosákra esküszik, és Andy most már azt is megértette, miért. Az Appaloosára, amelyik kívülről úgy nézett ki, mint egy szokványos áruszállító kisteherautó, és nem is emlékeztetett arra a fajtiszta ragadozóra, ami valójában volt, minden pénze ráment, amit az utolsó három vadászatán szedett össze. De akkor is megérte. Andy a járműbe csatlakozva megvívhatott egy kisebb háborút, vagy faképnél hagyhatott szinte bármilyen céges vagy rendőrségi autót. Sheena magmaforró volt.

De most szerencsére nem volt szüksége az Appaloosa harci képességeire. A Mátrixban a világ minden tűzereje is nagyjából egy kalap szart ér; a kibertérnek megvannak a saját szabályai. Ám Andy ott is menőnek számított. A megszokott eljárással kezdte a kutatást; feltöltött egy hordányi keresőprogramot, és ráuszította őket a nyilvános és média-adatbázisokra. Miközben azok vadásztak, Andy becsatlakozott, és végzett egy kis közvetlen kutatást a szövetségi rendőrség rendszerében. Olyan könnyedséggel és eleganciával suhant át a külső védelmi gyűrű JG-i között, hogy azt még VillámJack is megirigyelte volna. Nem, mintha a továbbiakban nehéz dolga lett volna; a rendőrség számítógépein túlságosan sok adatot tároltak ahhoz, hogy mindent erős JG-k mögé dugjanak, a bejövő jelentéseket és panaszokat védő jelenlétgátlók pedig kifejezetten gyengék voltak, szinte csak egy pillanatra tudtak lelassítani egy VillámJack vagy Andy képességeivel rendelkező dekást. Andy másolatot készített a Felesek tevékenységével foglalkozó fájlokról, elraktározta őket, majd visszatért Sheena fedélzetére, ahol biztonságban volt a kíváncsi tekintetektől és a véletlen felfedezéstől. Andy nem szerette a véletlen találkozásokat a Mátrixban; túl sok kockázattal jártak, és ritkán hoztak értékelhető eredményt.

Az Appaloosa biztonságos sötétjében egy szelektálóba töltötte az adatokat; amikor a keresőrutinok visszatértek, az ő információikat is hozzáadta a zsákmányához. Folyamatosan állítgatta a keresési paramétereket, ahogy a valószínű szálak kezdtek felismerhetővé válni. A Johnsonról semmit nem talált - micsoda meglepetés -, ezért inkább a Felesek célpontjai közötti kapcsolatra állt rá. Mr. Johnson érdekeltségeire valahol ott fog rábukkanni. Andynek mindössze annyi dolga volt, hogy felismerje őket.

A célpontok listáján szervkereskedők üzletei is szerepeltek, és ez nem illett a képbe. A szóbeszéd szerint a Felesek tartották a kezükben a Pusztulat legtöbb ilyen boltját. Miért csapnának le saját bevételi forrásukra? Talán csak a figyelemelterelés miatt. Nem kétséges, a Felesek mindenfelé randalíroztak, de néhány célpontot a többinél keményebb kezelésben részesítettek. Mekkora károk keletkeztek a szervboltokban? Nem túl nagyok. Az álca teória kezdett egyre jobban tetszeni neki.

Tehát, ki kapta a legnagyobb pofont? A károk mértéke szerinti keresés után megkapta a listát, melyen kizárólag független klinikák és utcai dokik szerepeltek. A helyi egészségügyi létesítmények terrorizálása igen mocskos dolog volt, és egyáltalán nem vallott a területükre kényesen ügyelő Felesekre. Egy alaposabb vizsgálat kiderítette, hogy a banda célpontválasztása egyáltalán nem volt véletlenszerű; például egyetlen DocWagon-kirendeltséget sem támadtak meg. Andy értékesnek tűnő nyomra bukkant, és újra becsatlakozott a Mátrixba, hogy utánajárjon néhány dolognak. Amikor végzett, kezében volt a keresett kapocs: minden megtámadott klinikát a Biotechnics nevű cég - egy gyógyszergyártással és genetikai kutatásokkal foglalkozó multinacionális társaság - futtatta vagy szponzorálta. Egy gyors keresés a média-adatbázisokban, és máris kiderült, hogy más városokban nem történtek hasonló támadások a Biotechnics létesítményi ellen.

Mitől olyan különlegesek Anacostia klinikái? Andy le merte volna fogadni, hogy Mr. Johnson vagy a főnökei tudják a választ. Egy Biotechnics elleni közvetlen Mátrix-vadászat most még nem lett volna tanácsos, ezért inkább véletlenszerűen kiválasztott egy megtámadott kórházat, és elkezdte átvizsgálni az anyagait, hátha rábukkan valami szokatlanra. Három tesztprogram jelentései keltették fel a figyelmét. Egy másik klinika feljegyzései csak egyetlen egyezést tartalmaztak: egy Azadone nevű, gyógyszeres kezelésből álló pilótaprogramot - a nevet még nem védték le. Ugyan nem volt rá semmi bizonyíték, de Andy egészen biztosan érezte, hogy a Johnson érdeklődésének középpontjában az Azadone áll. Majd később ennek is utánanéz.

Most azonban Sheena jelzett, hogy már az úti céljuk közelében járnak. Andy elégedett volt. Becsatlakozott, és átvette a jármű irányítását a robotpilótától. Tudta, ezt a feladatot nem lehet egy kis dekázással megoldani - mint ahogy általában egyiket sem. De neki ez is megfelelt; szerette az éles bevetéseket és a változatos akciókat. Ideje volt átgondolni a következő lépést. Miután átvágott a Maple Avenue-n, beállt az első szabad parkolóhelyre.

- Vigyázz magadra, Sheena! - mondta az Appaloosának kiszálláskor, és ezzel aktiválta a lopásgátló rendszert. Fairfax nem volt éppen a DC agglomeráció legrosszabb hírű környéke, viszont ő sem Fairfax legjobb negyedében parkolt le. Ha valaki Andytől eltérően nem is szerzett itt kellemetlen tapasztalatokat, akkor is megállapíthatta a törött utcalámpákból, a telefirkált falakból és a bedeszkázott kirakatú üzletekből.

Az Appaloosát körbeölelő sötétség nem rejtegetett titkokat előtte, mivel egy Zeiss licensz alapján gyártott Telestrian Cyberdyne 48-as kiberszemet ültettek a koponyájába. Nem volt ugyan a legújabb modell, de a kiberszem-technológia az elmúlt tíz évben nem sokat fejlődött. A 48-as nem rendelkezett minden funkcióval: hiányzott belőle a hőlátó kiegészítés, mindössze egy fényerősítő rendszert tartalmazott. Azonban ez is bőven elegendő volt ahhoz, hogy átlásson az Old Courthouse Road félhomályán, és észrevegye a sikátorokban és kapualjakban lapuló hajléktalanokat és utcai patkányokat. A helyiek már ismerték őt; féltek a hírétől, és biztosan nem fognak az útjába állni.

Csapata az Eszkimó Nellben, megszokott törzshelyükön várt rá. Ma csak ketten voltak itt, Kosfej és Toll; a többiekre nem is lesz szüksége. Kosfej tipikus bicskás volt, egyszerű, de nem olcsó. Az ork a legkiválóbb izomfiúk közé tartozott, de minden eszét és személyiségét a kibervereiben és a fegyvereiben hordozta. Toll, a tünde mágus stílus és ruházat alapján sokkal jobban illett volna a Vadászbigék sorozatba, mint egy valódi árnyvadászathoz, de amit viselt - vagy inkább amit nem -, az szerencsére semmiféle összefüggésben nem állt a nő teljesítményével. Akkor meg kit érdekel? Emellett Andy szívesen legeltette rajta a szemét.

- Hoi, főnök. Mizújs? - Ez volt Kosfej szabványos nyitómondata.

Andy leült hozzájuk, és beszámolt nekik a legfrissebb feladatról, valamint arról az elméletéről, mely szerint a klinikák állhatnak az erőszak fókuszában.

- Reaktív biztonsági erőként lettünk szerződtetve, de ugyanakkor azt is ki kell derítenünk, ki áll az akció mögött.

- Mibő' gondója a Johnson, hogy ez az egész motorozós vandá'kodás nem csak néhány srác megszokott szórakozása? - kérdezte az ork.

- A klinikák betegei és személyzete biztosan nem szórakoznak olyan jól - jegyezte meg Toll.

- Cselekednünk kell - jelentette ki Andy. Nem volt kedve tétlenül üldögélni és a lehetőségeken töprengeni. Neki és az embereinek meg kellett találniuk a kapcsolatot, és ehhez a legrövidebb út a Feleseken keresztül vezetett. Ki tudná a motorosoknál jobban megmondani, miért dúlják végig az egész Pusztulatot? - Szerintem elcseveghetnénk néhány Felessel.

- Ismerem az egyik helyüket - mondta Andy legnagyobb meglepetésére Toll. Tudta ugyan, hogy a nő rengeteg kapcsolattal rendelkezik, de azt feltételezni sem merte volna, hogy a motoros bandákat is ismeri. Ezúttal örömmel vette tudomásul saját tévedését.

- Akkor indulás.

Toll útmutatását követve Andy átvágott az Appaloosával a folyón, és behajtott az Anacostia Pusztulat peremére. Lassan vezetett, nem csak az utak állapota miatt, hanem mert el szerette volna kerülni a kellemetlen meglepetéseket. Alaposan szemügyre vették a betonházat, ahová Toll irányította őket, és arra a következtetésre jutottak, hogy a motorosok némelyike biztosan otthon tartózkodik; túlságosan korán volt még az éjszakai műsor kezdetéhez. Szilárd épületnek tűnt, a banda valószínűleg pontosan ezért költözött be ide. Akármilyen célt is szolgált régen, az egyik oldalán volt egy nagy, kétszárnyú kapu a járművek számára. A személybejáró is ugyanezen az oldalon nyílt. Andy a közvetlen megközelítés mellett döntött, és Sheena orrával beparkolt a garázsajtó bal oldalába. Az épület fala így legalább védelmet nyújt nekik balról.

Amint áttörték a kaput, Kosfej hangos kurjantással vágódott ki az Appaloosából. Toll valamivel csendesebb volt, de nem kevésbé lelkes. A felhalmozódott mágikus energiától szikrák pattogtak a hajszálai között; félelmetes látványt nyújtott. Andy szinte már megsajnálta a meglepett Feleseket - az egyiket a szó szoros értelmében letolt gatyával kapták el.

Miután Andy az autóval behatolt a Felesek rejtekhelyére, Kosfejre és Tollra bízta a bandatagok elintézését. A harc nem az ő műfaja volt. Nem villanyozta fel úgy, mint sok más embert. Természetesen ha nem lehetett elkerülni, ő is kivette belőle a részét, de most úgy ítélte meg, nem szükséges beavatkoznia. Kiváló csapatot tudhatott maga mellett, és a vadászatnak ebben a korai szakaszában nem volt nagy valószínűsége, hogy leküzdhetetlen ellenállással találják szemben magukat.

- Szükségünk lesz egy fogolyra - figyelmeztette a többieket rádión keresztül. Társai nem nyugtázták a kérést, de amikor a lövöldözés befejeződött, egy élő bandataggal tértek vissza.

- Átadhatnánk a hatóságoknak - javasolta Toll. A mágus időnként hajlamos volt törvényes megoldást keresni. Ha egyáltalán szóba jöhetett ilyesmi. - A szövetségi rendőrség biztosan boldogan tenné rá a kezét a fickóra. Persze ha elmondja, amit tudni szeretnénk...

- Nem mondok semmit! - vicsorgott a Feles. Arca felső részének fekete pigmentációja majdnem teljesen elrejtette homlokának eltökélt ráncait.

- Majd én szóra bírom - mondta Kosfej. Az ork előpattintotta, majd visszahúzta alkarpengéit, mintegy demonstrálva, milyen módszert óhajt alkalmazni a kihallgatáshoz. Nem a legkönyörületesebb eljárás, de rendszerint gyors eredménnyel jár. Az árnyakban nem könnyű az élet.

- Kezdd! - bólintott Andy. - De ne csapjatok túl nagy zajt!

A Feles akkor is tudta, mennyire veszélyes életet él, amikor pénzt fogadott el ártatlanok megöléséért.

Kosfej vigyorogva vezette el a bandatagot. Pontosan húsz perc kellett neki, hogy egy címmel térjen vissza, nagy valószínűséggel egy kapcsolattartó címével.

Andyék meglátogatták a fickót, és ez a lépésük meglepően gyümölcsözőnek bizonyult. Egy kisebb összegért cserébe - amit Andy kiadásként le fog számlázni Mr. Johnsonnak - az összekötő megerősítette, hogy a Feleseket egyszerűen felbérelték az ámokfutásra. A seftes nem tudta biztosan megmondani, ki a munkaadó, hiába duplázta volna meg Andy az összeget, ami arra utalt, hogy a férfi igazat beszél. Azonban némi plusz pénzért szolgált még egy rejtélyes információval:

- Tudni akarjátok, ki veti az árnyékot? Menjetek el Wisconsinba, és horgonyozzatok le a katedrálistól hat utcányira délre!

Követték az útmutatást.

Andy úgy emlékezett, hogy az épületben a Seader-Krupp egyik leányvállalatának, a Microneticsnek az irodái vannak, de a lüktető neonfelirat szerint a tulajdonos a Vilanni Corporation volt. Amikor ilyesmibe botlott, mindig eszébe jutott, milyen gyorsan változnak a viszonyok a cégvilágban. A mai menő cég holnapra már könnyen kiégett vesztes lehetett.

A Vilanni név nem volt új számára. Már máskor is volt dolga velük, és tudta, hogy a cég nem éppen a tiszta ügyleteiről ismert. Egy pillanatig sem gondolta, hogy ne lennének képesek lerombolni néhány klinikát, csak hogy rontsák a versenytársak piaci helyzetét. A módszer a Vinton-féle vadászatra emlékeztette. Ami a Pusztulatban zajlott, az Vinton stílusa volt.

Ám Andy gyanúja és a seftes tippje, hogy a Vilanni állhat az egész ügy mögött, nem lesz elegendő a megbízójának. Az árnyvadásznak ennél sokkal meggyőzőbb bizonyítékot kellett találnia. Meg aztán ott volt még az az apró kérdés, hogy miért áll ez érdekében a Vilanninak. A Johnsonok szeretik tudni, miért kerültek a célkereszt közepébe.

A Felesek elleni támadásuk híre nemsokára elkezd felfelé szivárogni a táplálékláncon. Ennél jobb alkalom nem lesz egy gyors vadászatra a Vilanni rendszerében. Andy néhány saroknyival odébb beparkolt az Appaloosával egy csendes, szűk mellékutcába, és rácsatlakozott a Mátrixra.

A Vilanni rendszere a Mátrixban egy nagy, fekete monolitnak látszott. Kemény dió volt, de Andynek esze ágában sem volt fejjel menni a falnak. Valami újjal próbálkozott, elindított egy speciális segéd-programot. Erőfeszítés nélküli precizitással a monolit egy pontjára koncentrált, egy helyre fókuszálta érzékeit, amíg a fekete felület redői előbb lyukakká, majd árkokká, végül alagutakká nem növekedtek. Már máskor is használta az egyik ilyen alagutat, ami valójában a Vilanni egyik egykori programozója által létrehozott hátsó ajtó volt. Mivel a Vinton-féle vadászatnál már igénybe vette a bejáratot, a benti programozók lezárták és megerősítették, de elégedetten tapasztalta, hogy meglehetősen felületes munkát végeztek. Az ajtót még mindig lehetett használni. Miután bejutott, megkereste Vinton irodáját, és elkezdte átnézni a Vilanni igazgatósági adatállományait. Nem kellett sok idő hozzá, hogy rátaláljon az értékes adatokra: egy listára a Biotechnics klinikáiról.

Az egyik név mellett egy dátum ikon villogott. Ez egy figyelmeztetés volt egy alprogram indítására. Andy szemügyre vette a programot. Valahol a Vilanni központban hívást kezdeményeztek. Andy gyorsan egy nyomkövetőt akasztott rá, mielőtt a kapcsolat megszakadt volna. Amíg a nyomkövető visszatérésére várt, folytatta a keresést, de nem talált semmi zaftosat. A program viszont végigkövetett néhány kapcsolatot, lenyomozta a hívás célpontját - Anacostia Pusztulat -, és az üzenetvisszacsatolás rutinja még a klinika nevét és a dátumot is tartalmazta - ugyanazt a dátumot, amelyik a listán szerepelt. Andy megkapta a következő támadás helyszínét és időpontját.

Elérkezett a döntés ideje. Fejezze be a Vilanni elleni Mátrix-vadászatot, és a csapatával akadályozza meg a nemsokára bekövetkező támadást, vagy maradjon a rendszerben, használja ki a lehetőséget, és próbáljon olyan bizonyítékot szerezni, amely véget vethet a további rajtaütéseknek? Ha most kilép, legközelebb már sokkal nehezebb lesz feltörnie a rendszert; ha viszont nem, emberek sérülhetnek és halhatnak meg. Azonban az áldozatok száma még nagyobb lesz, ha nem szerzi meg a rendszerből a szükséges információkat, és talán soha többé nem adódik előtte ilyen lehetőség.

Az adattár fala felizzott, és egy kristálypók mászott elő belőle - a Vilanni JG rátalált. Csak szépen sorjában. Aktiválta Karom támadóprogramját. A JG elleni harc rövid volt és heves, de a kimenetele nem is lehetett kérdéses. Talán csak VillámJack tudta volna gyorsabban elintézni a pókot. Talán.

De a pók csak a Vilanni védelmének első lépcsőfoka volt. Nemsokára következik a többi meglepetés.

ZZZIP!

Andy körül a kibertér hirtelen inverzre váltott.

Hamarabb, mint várta.

ZZZIP!

A francba! Ne most! Nem figyelt az idő múlására. Abba kellett hagynia. Ha nem száll ki azonnal, megfingatják.

Megnyomta a Mentés gombot. Majd később folytatja a kalandot. Toll és Kosfej türelmesen megvárják, mint mindig. Akárcsak a Vilanni. Nem úgy, mint a való életben.

Az igazi világnak is megvoltak a maga sürgető kötelességei, és ez is egy volt közülük. Elég a játékból, ideje munkába menni.

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Stephen Kenson: Ragnarok (részlet).

Létrehozás: 2004. október 18. 14:46:55

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:20

Nyomtatási forma