| Enciklopédia: | Békés délutáni szunyókálásodat rendellenes nyüzsgés zavarja meg; a veterán Kompániások gyanúsan őgyelegnek, fojtott hangon beszélgetnek egymással, és minduntalan a táborba vezető út felé tekingetnek. Várnak valamire... Mikor érdeklődsz, csak várakozásteljes vigyorokat és hanyag vállrándításokat kapsz feleltképpen, s mire találsz valakit, aki nekilát felvilágosítani, hogy ugyan mégis, mi a búbánat készül, a szolgálatos őrszem harsány kurjantására azonnal becsukja a száját és "igyekezzünk, majd meglátod" kiáltással ügetni kezd a Kapitány sátra felé, téged is magával ráncigálva.
A nagy tumultus miatt (ugyanis addigra már az összes testvér ott álldogál) nemigen látod, hogy ki vagy kik érkeztek, de hamarosan erre is fény derül: a Kapitány szállása előtt felállított asztalnál ott ül a vezérkar, az asztalon hever az Évkönyv és... nohát; egy ládika, tele fényesen csillogó alanori koronákkal! A Kapitány szokásos gránittömbjén trónol (ezt mindenhová maga után cipelteti; egyszer az egész sátrát veszni hagyta, de ehhez a szikladarabhoz valamiért piszokul ragaszkodik), s egy határozott intéssel elhallgatatja a testvérek izgatott zsolozsmázását.
- Na, mosóleánykák, ha befejezitek ezt az édes csicsergést, elmondom, hogy mi a helyzet! - mordul fel - Az utóbbi időkben sikerült kicsinyég összekaparni magunkat és mivel kötöttünk néhány jövedelmező kontraktust, felelevenítjük a régi és általatok fenemód hiányolt hagyományunkat! - a Kapitány arcán (hihetetlen, de igaz) örvendező mosoly jelenik meg. -Testvérek! - kiáltja és szónoki mozdulattal a pénzes ládára mutat - Zsoldfizetés!
Társaid példáját követve te is odaállsz az Orgazda elé, aki hamarosan a kezedbe nyom egy erszényt.
A sorból kiállva számolgatod a járandóságodat és mivel ez a számolgatás (nem lévén oly sok minden számolnivaló) igen rövid ideig tart, morcosan és nagy lendülettel fordulsz vissza, hogy néhány izgalmas kérdést tegyél fel az Orgazdának, ám hamar lepattansz a Hadnagy széles mellvértjéről. Ő megkérdi, hogy mitől nézel ki úgy, mint aki a kedvenc szeretőjét kapta rajta a legjobb cimborájával, mire te elkeserged neki a bánatodat. A Hadnagy azonban jól kiröhög, és a válladra csapva emígyen szól:
- Kiskomám, ne hőbörögj, hanem kagylózz csak ide; a zsold kinek-kinek érdemei szerint jár! Számít, hogy hány és milyen húzós bunyóban vettél részt, mennyiből és milyen áron jöttél ki győzelemmel, hányszor vállaltál be önkéntesen valami mókát, hányszor késtél el reggeli mustráról vagy az őrjárat hányszor kapott alváson szolgálatban... és nem utolsó sorban az is számít, hogy mióta vagy a Szabad Kompánia tagja, mennyi vért és verítéket áldoztál a testvérekért és a lobogóért! Nekünk minden társunk számít, s ha megbecsülöd magad, idővel sokkal vaskosabb erszényt kapsz! - magyarázza, s meglengeti előtted az ő (valóban sokkal vaskosabb) pénzes bugyellárisát - Ne kókadj le így, ha kevesled a fejpénzedet, gyere; meghívlak egy italra!
Igazat adsz a Hadnagynak, elvégre van abban valami, amit mondott a fickó ... főleg, ha az ő pénzén ihatsz.
[Játékmechanizmus szerint a követezőképpen fest a dolog: a fejpénzed megállapításakor a rangpontjaid számítanak, szóval rátermettséged és tetteid határozzák meg nemcsak a Kompánia ranglétráján elfoglalt helyedet, hanem a járandóságod mértékét is. Ahogy a Kapitányunk szokta mondogatni, "Hitünk kovácsol mítoszt tetteinkből", s ehhez igen jól passzol a "és tetteinket szépen honorálják is" kiegészítő, melyet az Orgazda szokott motyogni az orra alatt. Minden fordulód végén felkeres az Orgazda személyesen vagy pedig valamelyik Számadója hozza el neked a fejpénzt, s rájuk bizton számíthatsz; bárhol megtalálnak, és bármilyen körülmények között átadják az aranyaidat. Persze minden kontraktusból a Kompánia fenntartására is kell fordítanunk egy bizonyos összeget, s ehhez minden testvér (igen, Te is) hozzájárul, így fordulónkénti fejpénzed sohasem lehet több mint a szinted tízszerese. Ha érdekel, hogy egészen pontosan mi, s hogyan számít a fejpénzed összegébe, keresd meg a Kapitányt és nála érdeklődj!
|
