Raymond E. Feist: A sötét királynő árnyéka (részlet)- Akkor gyíkokat fogunk írtani - motyogta Luis, de körülötte mindenki jól halotta.
Erik előhúzta kardját, és a gyeplőt a szájába vette. Levette hátáról a pajzsot, és felkészült. Már csak a lábával tudta irányítani a lovat, de a gyeplőt a szájában tartotta, hátha meg kell majd rántani.
A szauruszok lovai elképesztően erősek lehetnek, gondolta Erik, mert bár Jadow lova a halálán volt, a szauruszok állatai csupán fáradtnak tűntek. A zöldbőrű harcosok még le sem lassítottak, mikor megpillantották a szembenálló katonákat.
- Nem ijesztettünk rájuk túlságosan - mormogta Nakor Erik mögött. Erik egy pillanatra sem vette le a szemét a közeledő lovasokról.
- Ha kiadom a parancsot - mondta Calis -, nyílzáport akarok; aztán majd elindul az első sor. A második sor kivár, amíg parancsot sem adok!
Az íjászok, akik mind a második sor közepén helyezkedtek el, megfeszítették íjaikat. - Várjatok! - mormogta de Loungville.
A szauruszok rendíthetetlenül közeledtek. Erik egyre több apró részletre lett figyelmes. Némelyik sisakon tollat látott, de volt, amelyiken madarat vagy más állatot. Mindegyik ló pej volt, sőt néhány szinte feketében pompázott, de egyetlen tarkát sem látott. Erik eltűnődött, hogy miért érdekli őt annyira, hogy nincs pettyes ló a gyíkemberek csapatában. Erős nevetési kényszert érzett.
Calis ekkor felkiáltott: - Lőni! - mire a negyven íjász kilőtte a nyílvesszőket a második sorból. A nyílzáportól fél tucat lovas esett el, és az idegen lovak közül több is felnyerített. - Előre! - kiáltotta Calis.
Erik megsarkallta lovát. Kiáltása és erős lábszorítása jelezte a lónak, hogy vágtázni kell. Nem nézett a többiekre, csakis az egyik szauruszra összpontosított, akinek sisakdísze nagy lószőrtincsből állt. A lószőrt pirosra festették, úgyhogy könnyű célpontot nyújtott Erik számára.
Erik inkább érezte, semmint látta, amint lova nekiütközik a nagyobb állatnak. Inkább azzal törődött, hogy elkerülje a nyakára mért csapást. A szaurusz nagy, egyélű bárdot használt, ami azt jelentette, hogy egyik felével vágni, másik felével pedig ütni tudott. Erik majdnem beesett a két ló között keletkező üres térbe, mikor lova megroggyant. Erik elhajolt a csapás elől, és épp időben nyerte vissza egyensúlyát ahhoz, hogy elsöprő csapást mérjen a szaurusz combjára.
Azt már nem látta, hogy a lény leesett-e a lóról, vagy egyszerűen továbblovagolt, mert máris másik harcossal került szembe, aki épp ledöntötte Hatonis egyik emberét a lóról. Erik nekirontott, és mielőtt a lény felé fordulhatott volna, nagyot szúrt a pajzsa alá. A szaurusz hátradőlt, és leesett.
Erik káromkodva húzta arrébb lovát, mikor az egyik lovas nélküli, szaurusz ló előrerúgott az elülső lábával. - Figyeljetek a lovakra is! - üvöltötte. - Őket is betanították a támadásra!
Erik odasietett, hogy segítsen Roonak, aki Luizzal együtt próbált meg leküzdeni egy szauruszt. Erik a gyíkember mögé ért, majd gyilkos csapást mért sisakjának hátsó részére. A szaurusz lezuhant a földre. Sisakja is leesett, mire előbukkant zöld, pikkelyes arca, melyet most már vörös vér borított.
- A vérük nem zöld - kiáltotta Biggo, aki épp arra lovagolt. - És elég szépen esnek el.
- Mi is - mondta Roo. Biggo és Erik körbenézett. Bár már a legtöbb szaurusz elesett, mindegyikre jutott egy elesett katona.
Biggo megigazította sisakját. - Háromszor annyian vagyunk, mint ők, de ezt nem érezni igazán!
- Lőni! - üvöltötte Calis, mire a mellette maradt tíz íjász elkezdte lődözni a megmaradt öt szauruszt.
- Nézzétek! - mondta Jadow, és távolba mutatott.
- Ezért olyan bátrak! - kiabálta de Loungville. - Ez csak az előcsapatuk!
A messzeségben széles porfelhő kígyózott az égbolt felé, és a paták dobogása még ilyen messziről is mennydörgésként hatott. Erik nem tétovázott; megsarkallta lovát, és megtámadta a maradék szauruszokat, akik megpróbálták lefoglalni őket, hogy a közeledő csapat beérje az előcsapatot.
Biggo hatalmas csatakiáltást hallatott, majd követte Eriket. Ketten vetették rá magukat egy szauruszra. Erik eltalálta a lény kardot tartó karját, és szétroncsolva a csontokat, mélyen belemártotta kardját. Biggo közben rendíthetetlenül csépelte a szaurusz pajzsát.
A lény hamar földre került.
- Irány a barlang! - kiáltotta Calis. - Ott még van esélyünk!
Erik mély lélegzetet vett, és rábírta fáradt lovát a vágtára. Nem maradt más választásuk. A fura lovak sokkal erősebbnek bizonyultak, és sokkal jobb állóképességük volt. Nem futhattak el előlük, ez bebizonyosodott, és a szabad ég alatt nem győzhették le a sok szauruszt.
Erik csak remélni tudta, hogy a barlang vezet valahová, mint ahogy azt Praji is mondta. Mert ha csak egy barlang volt a dombocskában, akkor halál várt rájuk.
Calis Bíbor Sasai fáradtan, sebekkel tele indultak el a távoli bucka felé. A rövid, de heves csata után már nem törődtek a tartalék lovakkal. Az állatokra bízták, hogy követik-e őket, vagy szétszélednek.
Nakor elsőként ért a dombhoz, ahol levetette magát a lóról. Magához vett egy víztömlőt és egy csomag élelmiszert, majd üvöltve belerúgott a ló hátsó részébe, mire az elkezdett vágtatni. Nakor ezután bebújt a barlangba.
Erik és a többiek leszálltak a lóról. - Van egy ajtó! Gyertek gyorsan!
- Csiholjatok tüzet! - parancsolta Calis. De Loungville elővett egy különleges olajat, és kért egy fáklyát. Gyorsan előszedtek pár fáklyát a csomagokból. Az emberek összeszedtek pár dolgot, de a csomagok, az élelmiszerek nagy részét és a lovakat mind fel kellett áldozni.
De Loungville lelocsolta olajjal a fáklyát, aztán egy darab kovakővel és acéllal szikrát szórt a fáklyára, mire az meggyulladt. De Loungville is bebújt a barlangba.
Erik követte őt. Alacsony átjáróba ért, ahol csak törpejárásban tudott előre haladni. Úgy négy métert ment előre, mikor a folyosó kiszélesedett és magasabb lett. Egy üregbe vezetett.
Erik kicsit kereste az ajtót, aztán rájött, hogy az ajtó egy hatalmas, kerek kőlap. E kőlap erős, fából és fémből készült keretben nyugvott. A kerek kőtömbön erős farudak lógtak, melyekkel el lehetett tolni a bejárathoz. Az ajtó előnye az volt, hogy bentről, e kis üregből, pár erős fickó meg tudta mozdítani, de ha már ők a helyére tették, kintről semmilyen fogást nem lehetett találni a kőlapon, és még a betuszkolásához elegendő tolóerőt sem lehetett kifejteni az apró folyosón.
Mikor az utolsó ember is beért a barlangba, Erik, Biggo és Jadow megragadta a farudakat, melyekkel megpróbálták elmozdítani a kőtömböt. Mások beférkőztek a fal és a tömb közé, hogy ha már megmozdult egy kicsit, ők is segítsenek puszta kézzel tolni.
A kő lassan, unottan moccant meg, aztán hangos dübörgéssel elindult, miközben lovasok hangja visszahangzott a bejáraton keresztül. Idegen nyelvű, dühös kiáltások hallatszottak, miközben a kő csikorogva állta el az utat.
Erik hirtelen ellenállást érzett, és ekkor tudta, hogy a szauruszok megpróbálják megakadályozni a bejárat elzáródását. - Nyomjátok! - kiáltotta, és egy másik pár kéz feszült neki a kőnek. Erik lenézett, és Root pillantotta meg, aki a földön mászva odaférkőzött, és talált egy talpalatnyi helyet, ahol segíteni tudott.
- Csukjátok be a szemetek! - kiáltotta Nakor.
Erik nem engedelmeskedett elég gyorsan, így kis időre elvakította a villanás. Nakor meggyújtott valamit de Loungville fáklyájával, amit át is hajított a fal és a kőlap közötti, immáron elég szűk résen.
Sikoly és ordítás hallatszott a másik oldalról, és a kőlapot görgetők már nem éreztek ellenállást. A nagy kőtömb utolsó, hangos dübörgéssel a helyére gurult. Erik érezte a vállában, ahogy a kő nekiütődik a falnak.
Térde hirtelen elerőtlenedett, így le kellett ülnie a hideg barlang padlójára. Biggo nevetni kezdett. - Ez a helyzet melegebb volt, mint ahogy azt én szeretem.
Erik is nevetni kezdett, majd Jadow-ra nézett. - Foster és Jerome?
Jadow megrázta a fejét. - Mind harcoshoz méltón haltak meg.
- Bobby - szólt Calis -, gyújts meg még egy fáklyát, hogy lássuk, merre megyünk!
- Van még fáklyánk? - kérdezte az őrmester.
- Igen, itt a csomagban, őrmester - szólt valaki a sötétből.
- Biggo - mondta Calis -, amíg mi előremegyünk, hogy felderítsük a helyet, addig te és Sötétmocsárffy készítsetek leltárt! A legtöbb csomagunkat kint hagytuk, de látni akarom, hogy mink van. - Körbepillantott. - Bár ha nincs innen kiút, akkor nem is számít, nemde?
Választ nem is várva, elindult a félhomályban. De Loungville meggyújtotta a második fáklyát, amit odaadott Luisnak, majd követte a kapitányt.Nakor gyorsan felkapott pár követ, és betette őket a kőtömb és padló közé. - Nem fog könnyen arrébb gurulni, ha már meg tudják mozdítani - mondta vigyorogva.
Biggo a többiek felé fordult. - Rendben van, kedveskéim. Hallottátok a kapitányt. Nézzetek körül, csibészek, és meséljétek el az öreg Biggónak, hogy mit szorongattatok, mikor bespuriztatok a barlangba!
Erik felröhögött, de jól tudta, hogy csak azért nevet, mert megkönnyebbült, hogy még él. Nem tudta, hogy a többiek tisztában vannak-e vele, de mielőtt ő belépett a kis buckába, hátranézett, és a százegynehány fős seregből legalább harminc embert látott, akik holtan feküdtek a földön a kis csata után. A többiek túlélték a hosszú, keserű utazás első összecsapását, de a sereg egyharmada máris odaveszett.
Félretette a gondolatot, és elkezdte felmérni, milyen felszerelés maradt náluk.
Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Raymond E. Feist: A kalmárfejedelem titka (részlet). | Létrehozás: 2003. szeptember 18. 15:51:07 | Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:20 |  Nyomtatási forma |
|
