Christopher Kubasik: A vágyódás gyűrűje (részlet)Az ostrom éjjel kezdődött a fogadóban rekedt Mordom és cimborái kifüstölésére. A falubeliek egy kicsit távolabb szálították J'role-t, az apját és Garlthikot a fogadótól, és letették őket a földre. Vizet hoztak és egy Garlen papnő is megérkezett. A nő a húszas éveiben járt és bár J'role jól látta, hogy nálánál idősebb, mégis nagyon szépnek tartotta. Amikor a papnő elmosolyodott, J'role más tudta, minden rendbe fog jönni.
A papnő fohászt mondott Garlenhez és ujjának hegyével mindhárom sebesültet megérintette. Miközben J'role arra várt, hogy sorra kerüljön, a falubeliek beszélgetését hallgatta.
- Én azt mondom, füstöljük ki őket onnan - mondta egy, a cimborái által Hobrisnak nevezett férfi.
- Ja - mondta egy másik. - A fogadósné már biztosan meghalt. Ezek mindenkit kinyírtak odabent.
J'role-nak eszébe jutottak a sikolyok és kiáltások, amiket akkor hallott, mielőtt Slinsk berontott volna a szobába. Nagyon valószínűnek tűnt, hogy a haramiák mindenkit megöltek, miközben Garlthik-ék után kutattak. A falusiak - legalább négyszáz erős, munkában edzett izmú ember - fáklyákkal, kövekkel és botokkal felfegyverezve teljesen körülvették a fogadót.
Hobris J'role-hoz hajolt.
- Kik ezek, fiú? Ismered őket?
J'role megrázta a fejét és kezét a torkához érintette.
- Ők csinálták ezt veled?
J'role bólintott. Nem akarta, hogy az emberek elgondolkodjanak rajta, mitől lett ő néma.
A papnő, Valris szólalt meg:
- Ez az ember... - Elhallgatott, mintha a megfelelő szavakat keresné és közben mereven bámult Bevardenre. - A legtöbb sebét elláttam. Pihenésre van szüksége. De a gondolatai...
A papnő J'role-hoz fordult.
- A varázsló tette ezt vele?
J'role ismét bólintott. Ezúttal az igazságnak megfelelően.
- Meg kell ölni őket. Rosszabbak, mint a rémek - mondta a papnő.
Hobris válaszolt neki.
- A varázsló némát csinált a fiúból. Ne csak a karját gyógyítsd meg!
Aztán elsétált, feltehetően azért, hogy a társaival együtt pontot tegyen Mordomék ügyének végére.
A papnő megérintette J'role torkát. Imát mondott Garlenhez és J'role agyát emlékek hulláma rohanta meg. Az anyja és Xiasass jutott az eszébe, és évek óta most először érezte, hogy nyugodtan, békében pihenhet.
- Tudsz most beszélni? - kérdezte a papnő.
Lehetséges, hogy tényleg meggyógyította J'role-t? J'role várt, de megérezte a lényt a gondolatai között, hiába próbált meg amaz ügyesen elrejtőzni. Megrázta a fejét.
A papnő némileg gondterhelten összeráncolta a homlokát és J'role karját vette kezelésbe.
Örömrivalgás csapott fel a tömegből. Az emberek fáklyáikat lengették és nekiálltak farakásokat emelni az épület falai mellett. J'role-t lenyűgözte az ünnepi hangulatuk. Vajon tudtak valamit, amit ő nem? Lehetséges, hogy ilyen könnyen véget vetnek az ügynek?
A legfelső emelet sarkában kinyílt egy ablak és Mordom jelent meg mögötte. Kezével intett néhányat és odalent egy csoport ember felüvöltött, a földre roskadt és eldobta fáklyáját.
A tömeg elhallgatott és hátrahőkölt egy pillanatra. A beállt csöndben Mordom megszólalt:
- Csak annyit akarok, hogy...
Hangja csak úgy duzzadt az erőtől és a haragtól. A tömeg azonban újra előrezúdult és újabb kőzápor és fáklyazápor zúdult az ablakra. Más körülmények között, kevesebb ember ellen Mordom parancsoló hangja és rettentő varázslata elég lett volna, hogy mindenki elinaljon, gondolta J'role. De most nem.
Mordom elhátrált az ablakból. Egy fiatal lány ledobta hosszú, sötét köpenyét. A köpeny alól rikító, narancssárga ruha villant ki, melyre leveleket és lángokat ábrázoló mintákat hímeztek. A lány karjával intett egyet-kettőt, mire lángnyelvek csaptak ki a kezéből és meggyújtották az épület körül felhalmozott farönköket. A falubeliek fáklyáikat mind a máglyára dobálták és hamarosan vastag, gomolygó füst szállt fel az épület körül.
Valris levegőért kapott. J'role odanézett és látta, hogy a papnő már végzett az égett kar meggyógyításával, mialatt ő a kezdődő tüzet nézte. Érezte, hogy teste ismét ép és egészséges. Szokatlanul jó érzés áramlott végig a tagjain - Garlen gyógyerejének áldása.
Az érzés sajnos gyorsan elmúlt, amikor ő is meglátta, mitől ijedt meg annyira a papnő. Garlthik feje fel volt hasítva és a hasadékban egy fekete árny rebegett. Az ork halkan nyögdécselt. A papnő egyetlen pillanatnyi tétovázás nélkül odanyúlt és megpróbálta kihúzni az árnyat. Garlthik felüvöltött a fájdalomtól és lefogta a segítő kezet.
A papnő segítségért kiáltott, mire hamarosan néhány falubeli jelent meg, akik lefogták Garlthikot és a kezét. A papnő mélyet lélegzett és kezét az arcára nyomva elkente rajta Garlthik vérét. Aztán az övén fityegő kis szütyőből előhúzott egy kicsike, fémből készült fogót.
Az árny ide-oda vonaglott ahogy a fogó közelíteni kezdett feléje. A papnő ügyes mozdulattal elkapott egy fekete csápot és elkezdte húzni. Garlthik ismét üvöltözni kezdett és megpróbálta ismét lefogni a segítő kezet. A falubeliek azonban szilárdan tartották és a földre szorították a végtagjait.
A papnő sokáig küzdött és végül sikerült kihúznia az árnylényt Garlthik fejéből. Amaz kétségbeesetten kapaszkodott, de végül hátborzongató, cuppanó hang kíséretében kiszakadt a sebből. A papnő kikapott egy üveget a szütyőjéből és beletömködte a csápos lényt. Az árny egy darabig ide-oda topogott az üvegben, majd nekiveselkedett és az üveg darabokra tört, szilánkjai belefúródtak a papnő karjába. Mire az emberek felocsúdtak a meglepetéstől, a lény nyomtalanul eltűnt.
J'role egy pillanatig arra gondolt, szól a papnőnek, hogy segítsen az ő fejéből is kiűzni a lényt, de aztán eszébe jutott, mit mondott Mordom, hogy a lény teste valahol máshol van és csak a szelleme tanyázik J'role gondolatai között. Mivel úgy tűnt, Mordom sokat tud a rémekről, J'role úgy döntött, feltehetően igazat beszélt.
Garlthik végre megnyugodott és a papnő nekilátott a meggyógyításának.
- Szomjas vagyok - szólalt meg Bevarden halkan, hogy csak J'role hallja, senki más. - Kérlek, innom kell valamit.
Tűz fénye hasított az éjszakába. A fogadó falai mellett terjedelmes lángok táncoltak és a füst olyan vastagon szállt fel, hogy a csillagokat is elhomályosította.
A papnő végzett a gyógyítással. Garlthik feltápászkodott és ámulva fordult a tűz felé. Még egy kicsit bizonytalanul állt a lábán, de a repedés eltűnt a fejéről.
- Mit művelnek? - kérdezte gyorsan növekvő izgatottsággal. - Ki akarják füstölni őket?
Abban a pillanatban hatalmas robaj hallatszott a fogadóból. J'role azt hitte, egy fal omlott le, de ehelyett arany színű ragyogás áradt a tetőből. Egy háromfalú, kétkerekű harci szekér robbant ki a tetőből. A szekér áttetsző volt és füstszerű, mert mögötte látni lehetett a csillagokat. Mordom és Phlaren álltak a szekérben és az egyik oldalfal mellett Slinsk feküdt.
A szekeret nem vontatta semmi sem, Mordom mégis két zablát tartott a kezében, amik néhány méter hosszan a puszta levegőben feszültek, aztán semmibe tűnt a másik végük. Az emberek levegőért kapkodtak meglepetésükben, miközben a szekér kiröppent a tetőn, majd széles ívben megfordult és feléjük suhant.
- Hol van a fiú? - kiáltotta Mordom.
Garlthik gyorsan egy fa árnyékába lökdöste J'role-t, majd visszarohant és Bevardent is bevonszolta a fa alá.
A fa árnyéka körülvette és megnyugtatta J'role-t. Érezte, ahogy a sötétség végigkúszik a tagjain és bizseregni kezd körülötte a tolvajok mágiája. A mágia azt suttogta, hogy meneküljön, suhanjon egyik árnyékból a másikba és hagyja itt az apját. Egyedül jobban boldogul.
A harci szekér mélyrepülésben áthúzott a tömegen és félrelökte azokat, aki még nem tértek ki idejekorán az útjából. J'role apját nyilvánvalóan lenyűgözte a látvány, mert arcán ámuló mosollyal elindult, hogy kisétáljon a fa alól. J'role nagyot nyelt. Az apja tette felfedné a hollétüket...
... és ami még ennél is fontosabb...
... hogy micsoda?...
... saját magát is veszélybe sodorná.
Mintha felhő szállt volna fel J'role gondolatairól. Igen. Az ő apja.
Gyorsan előrelépett, megragadta Bevarden csuklóját és visszahúzta az öreget, mint amikor az ember egy gyereket húz vissza, aki túl közel merészkedett a tűzhöz. Közben érezte, hogy megremeg valami a mellében. Amikor elmúlt az érzés, J'role ráeszmélt, hogy a tolvajok mágiája elhagyta őt. A tolvaj mágia azt akarta, hogy J'role egyedül meneküljön és ne törődjön senkivel.
Mordom továbbra is vadul kiabált a falubeliekkel és azt parancsolta, hogy adják ki a fiút. Széles ívben körözött a szekér, utasai pedig be-benéztek a sötétebb sarkokba és fák alá, hátha meglelik, akit keresnek. A falubeliek közben újra összeverődtek és botokat és köveket kaptak fel a földről, hogy megdobálják a szekérben állókat. Amikor a szekér éppen egyenesen J'role-ék fája felé tartott, több kő is telibe találta Mordomékat. Mordom felemelte a kezét, hogy az arcát védje és abban a pillanatban J'role a földre rántotta az apját és Garlthik is lebukott. A szekér a fejük fölött suhant el, majd felemelkedett az égboltra. Egyre kisebb és kisebb lett, ahogy távolodott, majd eltűnt egy távoli hegyvonulat mögött.
Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Christopher Kubasik: Anya meséje (részlet). | Létrehozás: 2003. szeptember 17. 22:57:21 | Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:20 |  Nyomtatási forma |
|
