Vissza a Főoldalra
 
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett

Hírek, változások
Mi is az az AK?
AK Archívum
GN Archívum
Tartalomjegyzékek
Cikkek az újságból
Krónikák a boltban
Szavazások
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Pókerjáték
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
Ajánlott böngésző, felbontás:
Internet Explorer, 1024x768
 

Egy renegát újra a birodalomban (Káosz Galaktika novella)

Amikor a rádió zavaros adásából kiderült, hogy a Birodalmi Flotta a szabad kapitányok segítségét kéri a zarg offenzíva visszaveréséhez, nem ugrottam fel azonnal a parancsnoki székemből, és nem rohantam, hogy életemet és véremet ajánljam a Császárnak. Inkább csak elméláztam, kibámultam a sötét és barátságtalan űrbe, amely mégis ezerszer ismerősebb volt bármely kikötőnél vagy városnál. De kezdem az elején.

Will Williams vagyok - legalábbis így neveznek mindazok, akikkel kapcsolatba kerülök. Kivéve a legénységem tagjai, ők egyszerűen kapitánynak hívnak. Ez legalább igaz. A pilótámat John Jonesnak hívják, a navigátoromat Sam Smithnek. Érdekes nevek. Mindannyian későn kerültünk be az Akadémiába; békésen éldegéltünk egy-egy isten háta mögötti városkában, míg hirtelen fel nem ébredt bennünk a vágy, hogy a világűr végtelenjében bolyongjunk. Nem mi voltunk a legkiválóbb diákok: mert minden egyes feladat megoldásánál mintha egy gátat kellett volna áttörni elménkben. De a gátak lassan leomlottak, s velük együtt emlékeink fala is rogyadozni kezdett. A nevünk nem lett több egy címkénél, múltunk egy könnyű szövésű hálónál, mely ki tudja, mit takar. Három éve, az Akadémia végeztével futottunk össze egy kikötő kocsmájában, s amikor megpillantottuk egymást, mintha álmaink elevenedtek volna meg. Valamikor, valahol már találkoztunk, barátok voltunk, így nem volt nehéz a döntés, hogy megpróbáljuk újra.

Mint kiderült, mindhárman őrzünk egy alig észrevehető sebhelyet a hátunkon, egy olyan helyen, amit saját kezünkkel alig-alig érünk el. A seb mindössze egy centiméter hosszú, épp akkora, amekkora egy aprócska jeladó beültetéséhez kell. Hogy a heg a beültetés vagy az eltávolítás nyoma, nem tudjuk. Sosem mertük sebésznek megmutatni, operálja ki belőlünk, vagy nyugtasson meg, nincs ott semmi. Nem biztos, hogy túléltük volna a szike első vágását. A STAG nem szereti, ha piszkálják az alkotását, még ha egy emberről van is szó. Három év alatt nem sok újat derítettünk ki magunkról, de ezt igen: mi hárman valamikor a Birodalomnak dolgoztunk, s a Császár ezt úgy hálálta meg, hogy kiürítette elménket, s a galaktika szemétdombjára dobott bennünket. Mégis, akár hálásak is lehetünk: a STAG a felesleges, túl sokat tudó ügynökökkel általában nem bánik ilyen kesztyűs kézzel. Persze az is lehet, hogy mindez képzelgés, és mindhárman paranoiások vagyunk.

Szóval egyikünk reagálása sem volt egyértelmű, amikor meghallottuk a felhívást, a katonánk nem is értette, miért tétovázunk, hiszen különben szívügyünknek tekintettük az idegenek elleni harcot. De most a Birodalom hívott, ahhoz a flottához kellett csatlakoznunk, amelynek valamikor valószínűleg tagjai voltunk, hisz nem véletlenül építették belénk a gátlásokat az űrhajózással kapcsolatban. Segítsünk nekik, annak ellenére, hogy megtagadtak bennünket? A pilótára és a navigátorra néztem, sötét szemükből próbáltam kiolvasni, milyen döntést hozzak. Végül Sam Smith szólalt meg tétotán:

- Ha másra nem is, arra jó lesz, hogy ismét felidézzünk valamit a múltunkból.

Ez eldöntötte a kérdést. Sam Smith sosem azt mondja, amire gondol, sose mondaná ki valódi indítékait, de a célja mindig világos. Akár kíváncsiságból, akár hősködésből vagy emberszeretetből, de menni akar.

Így a Hajszál a levesedben nevű Typhoon Soldier típusú hajó jelezte a Birodalmi Flottának, hogy a maga részéről kész beszállni a mókába.

A móka egy ködös tavaszi hajnalon kezdődött - legalábbis a bolygón, ahol időztünk, épp ilyesmi évszakot mutatott a naptár és az időjárás -, s nem egészen voltunk menetkészek. Miután néhány koffeintablettával legalább felszínesen orvosoltuk másnaposságunkat, felszálltunk, és hamarosan egy szektorugró hajó hangárjában találtuk magunkat. Már egyszer átéltük a szektorugrás kellemetlenségeit, de akkor nem voltunk ébren. Most viszont átélhettük minden borzalmát a heves hányingertől kezdve a szaggató fejfájásig. Elképzelésem sincs, a legénység hogyan képes ilyen körülmények között végezni a dolgát - talán valamilyen speciális kiképzésben vagy orvosi előkezelésben részesítik őket. A hangárnak nem volt ablaka, kénytelenek voltunk a szűk vendégkilátóban tolongani, hogy láthassuk, hová érkeztünk. Nem nagyon érte meg letaposni egymás sarkát, indáit, uszonyát: koromfekete éj vett bennünket körül, csillagok csak nagyon messze, alig láthatóan pislákoltak. A Birodalmi Flotta többi hajója sem látszott, vagy túl messze voltak, vagy álcázták magukat. A nézelődésnek sziréna hangja vetett véget: a szabad kapitányok hajóit felderítésre osztották be. Hamarosan mi is elhagytuk anyahajónkat, hogy felderítsük, pontosan hol is tartózkodik a kitűnő álcázással rendelkező zarg flotta. Vagy egy óráig repültünk teljes magányban, mikor megláttunk néhány hajót, aztán többet, még többet. Az, hogy ilyen rövid idő alatt rájuk találtunk, azt mutatja, hogy a birodalmi felderítés jól működött. Az viszont, hogy ilyen rengeteg hajóval próbáltunk szembeszállni, épp az ellenkezőjét bizonyítja: ha fogadnom kellett volna, nem magunkra tettem volna.

Ahogy csak tudtunk, iszkoltunk vissza az anyahajóra, de két gyors vadász üldözőbe vett bennünket. Nem volt más választásunk, mint a harc - Raul Rulez tenyere már úgyis nagyon viszketett. A két Sírásónak rendeztünk egy korrekt, szélbe szórós temetést, aztán igyekeztünk vissza a hajóra, hogy jelentést tegyünk. A cirkáló hamarosan irányt változtatott, és felgyorsított. Hamarosan elértük a zarg flottát, s ugyanakkor összefutottunk a Birodalmi Flotta többi cirkálójával is. Most már jobban meg lehetett ítélni a helyzetet: a Császár ezúttal valóban tekintélyes erőt indított útnak, amely jó eséllyel vehette fel a harcot az idegenek ellen. Hamarosan mi is ringbe szállhattunk, s órákon keresztül hallgathattuk Raul Rulez fülsértő rikoltásait egy-egy jól sikerült találat után. A csata első szakaszáról nincs sok mondanivalóm. Minden szabad kapitány találkozott, harcba szállt már zargokkal, tudják milyen taktikával harcolnak. Minden két-három csata után kénytelenek voltunk leszállni az anyahajóra javítani - ez ötször fordult elő, mire másik feladatot kaptunk. Amíg Jones javította a hajót, mi általában a kilátóban tartózkodtunk, és a csata lefolyását néztük. Meglepően jól álltunk. A hatalmas cirkálók nehezen találták el a gyors, kicsi zarg hajókat, de épp ezen segítettek a szabad kapitányok. Ám egyszer csak felbukkant egy aprócska gömb, amely néhány perc alatt iszonyatosan nagyra nőtt, s hatalmas energiájú sugaraival kezdte szétszabdalni a birodalmi cirkálókat. Önkéntelenül tolult ajkunkra a név: Halálbolygó. Végre megértettük, miért lett hirtelen olyan aktív a Birodalom, s miért mentünk ennyire elébe a zarg flottának. A Halálbolygó sugarai akár egy bolygót is képesek szétrobbantani, s melyik szektor vezetősége vállalja a kockázatot, hogy egyetlen szempillantás alatt milliárdok váljanak füstté? Egy ilyen támogatással a zargok szinte azonnal meghódolásra késztethetik a Peremszektorokat, s aztán beljebb hatolhatnak, még beljebb, egészen a Császár lakóhelyéig, amelyet hiába védenek a legjobb katonák. A holdnyi monstrumot a cirkálók egyetlen lövése sem sebezte meg: úgy porladtak szét a pajzsán, mint vízsugár a falon. A csata eldőlni látszott, hiszen a Halálbolygó sértetlenül közeledett, pontos lövései viszont egyenként leszedték a cirkálókat. A Birodalomnak azonban még volt valami a tarsolyában: Jones futva jött jelenteni, hogy egy hatalmas bombát szuszakolnak éppen a rakterünkbe, s perceken belül indulnunk kell. A bombát - s még négy társát - nem a Halálbolygóra, hanem csupán a pajzsára kellett kilőnünk, és jó darabig úgy látszott, nem sok eredménnyel jár a művelet. Azonban a sokadik bomba halvány robbanása után a birodalmi cirkálók hirtelen mozgásba jöttek, és összes ágyújuk tüzét a Halálbolygóra irányították. A pajzs már nem volt sehol, s a óriás űrhajó perceken belül felrobbant, darabjait mérföldekre lökte a detonáció iszonyatos ereje. A Halálbolygó pusztulásával voltaképp véget is ért a csata, a zarg flotta igen gyors visszavonulásba kezdett, s a nem eléggé fürge hajókat a cirkálók könnyedén leszedték. Visszatértünk az anyahajóra, fáradtan, de büszkén ültünk a parancsnoki fülkében, s nem volt szavunk az átéltekre. A csata nem ébresztett bennünk emlékeket. Ha tényleg a Birodalom szolgálatában ia álltunk valaha, most magányos harcosok voltunk, akikre speciális feladatokat bíztak. De nem is foglalkoztunk igazán a múlttal: a győzelem íze megédesítette a keserű gyűlöletet, amelyet a Birodalom iránt éreztünk, s szinte hálásak voltunk a Császárnak, hogy lehetőséget adott nekünk újra, hogy valami igazán nagyot tegyünk galaktikánkért. A fáradt csendet a rádió éles hangja szakította meg, amely bejelentette, hogy az uralkodó a csatában résztvevő minden szabad kapitánynak nemesi rangot adományozott. Egymásra néztünk, s bármennyi halált és pusztulást láttunk is az elmúlt órákban, kitört belőlünk a nevetés. Hát ezt is megértük! Mi, a Birodalom számkivetettjei, nemesek lettünk. Egy lépés vissza a Birodalom kebelébe - kérdés, végig akarunk-e menni ezen az úton?

Írta: Will Williams
A cikk az Alanori Krónika 42. számában jelent meg.

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
(átlag: 65 szavazat alapján 5.9)

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Vakfolt (Káosz Galaktika novella).

Létrehozás: 2004. augusztus 24. 12:10:45Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09 Küldd el a cikket másoknak Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2021
1680 Budapest, Pf. 4 | E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.