| Enciklopédia: | Halkan sunnyogva lépdelsz a találkahelyként szolgáló sikátor felé, majd közvetlenül előtte kihúzod magad, mintha végig hősiesen vállaltad volna nagyságod. Befordulsz a sarkon és már hallod is, ahogy egyikőtök nagy hangon szónokol: "Már gyermekkorunkban is utáltuk, ha valaki szidott, becsmérelt minket alacsony termetünk, bibircsókjaink, na meg persze - elsősorban; szerintük! - enyves mancsunk miatt. Ilyenkor nyelvet öltve rohantunk valami eldugott helyre, ahol különféle módokat ötöltünk ki a bosszúállásra. Felnégyeltettük poroszlókkal, megmérgeztük, csupaszra vetkőztettük - álmában lelopva ruháit - és néha még meg is átkoztuk, ahogy a nagyanyánktól láttuk. Ez persze mindig csak terv maradt. Mostanság, mióta ilyen nagyok és hatalmasok lettünk - vagy legalábbis jobban sikerülnek a csínyeink :) - mintha ezek a dolgok is jobban mennének. Már nem kell elbújni, füveket szórni rá, és nincs szükségünk a nagyira sem. Amint elmondjuk a saját kis átkainkat, egyre erősebbek leszünk, egyre gyakorlottabbak, míg szinte a gnómok sem érhetnek utol hatékonyságban... Közösségünk sosem látott magasságokba emelte az átkozódás művészetét. Ideje, hogy mindenki megismerje az árnymanó faj erejét és végtelen képességeit! Lázadjunk fel!" Még folytatná, de a többiek hamar kilopják alóla a hordót, így nagyot nyekkenve elhallgat. A szónokok közti szünetben támadt sutyorgás kisvártatva elcsendesül, mert vezéretek lép fel a visszaszerzett szószékre, s ily módon figyelmet követel magának. "Na, ennek megint elment az esze, jegyzi meg az előző manóra utalva. Lázadás, mi ? Más nem kéne? Na de komolyra fordítva a szót, térjünk a tárgyra. Azért hívtalak össze titeket, mert furcsa érzés gyötör egy ideje." Páran bekiabálnak - Mórigyümölcsöt neki! Bilincset rá! Az erszényed rám hagyd! -, és hasonlók, de néhány gyors varázslat, s a szabadszájúak már hallgatnak is. "No, erről beszélek. Látjátok milyen könnyen sikerültek a varázslatok? Nektek nem tűnt fel? Francba, minek szóltam?!" - bosszankodik látszólag, de lerí róla, valami még nyomja a begyét. "Na, a lényeg! Úgy sejtem, ez a megerősödött öntudatunknak, valamint eddigi sikereinknek köszönhető. Isteneink felfigyeltek ránk, és az eddiginél is jobban támogatnak bennünket. Használjuk ki, amíg lehet" - vigyorog tovább. "El veletek, semmirekellő népség! Hess, hess, munkára! Még több teli erszényt!" - mondja, majd sietve eltűnik a sikátor mélyén. [Mostantól teológia képzettségetek másfélszer gyorsabban fejlődik, a nem fejlesztő varázslataitok pedig 25 eséllyel mégis fejlesztenek 1-ot. Megjegyzés: 10-es teológiáig a maximális fejlődés egy varázslat elmondásakor 8, 20-asig 6, e fölött pedig 4. E fejlődési határok utáni végeredményt szorozza fel másfélszeresére a képesség. Ha egy varázslat 1-ot fejlesztene, akkor 50 eséllyel 2-ra növekedik a fejlődés.]
|
