Vissza a Főoldalra
 

Hírek
Mi is az a Battletech?
Háttértörténelem
Battletech univerzuma
Chat, üzenõfal
Fórumok
Szavazások
Battletech könyvek
Írások, novellák
Linkek
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
A pillanat képe
Mechek párharca
Küldd el képeslapként!
A csatamechek egy ember által irányított harci egységek, a legfélelmetesebb fegyverek a Battletech világában.
Nézz szét a galériában!
Könyvismertető - William H. Keith: A dicsőség ára
Könyvismertető - William H. Keith: Zsoldoscsillag
Könyvismertető - William H. Keith: Mennydörgés
Könyvismertető - Martin Delrio: A holtak szolgálata

A lista folytatása...
Battletechről általában (1300)
Bem Hussars (964)
Hogy tetszenek a Battletech regények? (115)
Szerinted lehet jó filmet forgatni a Battletech világában történtekről? (94)
A kötelesség szava (59)
Loren L. Coleman: A győzelem illúziója (26)

További témák...
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
 

Szabad Rasalhág Köztársaság, St. Ives Paktum és a Káosz vidék (Battletech)

Az öt utódállam létrejötte a Csillagliga 300 évvel ezelőtti szétesésének következménye. Kerenszkij tábornok Exodusa után ezek közül négy harcol a Belső Szféra feletti hatalom megszerzéséért.

A Belső Szféra a klánok érkezése előtt az öt utódállamra oszlott. A történelmi házak - Steiner, Davion, Kurita, Marik, Liao - területeibe a Draconis Szövetségből kivált Szabad Rasalhág Köztársaság és a Kapellán Konföderációból létrehozott St. Ives Paktum ékelődött. A század első negyedét követően a Steiner és a Davion vonal egyesült Melissa Steiner és Hanse Davion házasságával, és a két hatalom területeiből létrejött az Egyesült Nemzetközösség (Federated Commonwealth). Az utódurak országai mellett több kisebb és jelentéktelenebb hatalom is megtalálható a periférián, mint például a Canopus Magisztrátus, a Tauri Konkordátum vagy a Külső Világok Szövetsége (Outworld Alliance). Egyetlen világ, a Terra nem tartozik egyik utódúr felségterületéhez sem: az emberiség szülőbolygóját a Komsztár tartja a kezében. A Belső Szféra egy részét a 3050-52-es invázió óta a klánok tartják kezükben. Ezeket nevezzük az ún. megszállási zónáknak. A négy első hullámban támadó klán négy folyosóra osztotta fel a behatolás irányába eső világokat, ezekből alakult ki a Farkas, Jádesólyom, Szellemmedve és Füstjaguár megszállási zóna. A későbbiekben a Jádesólymok és a Füstjaguárok zónájába érkeztek az Acélviperák és a Novamacskák erői, melyeket az ilkán rendelt ide az inváziós haderő Tukayyid utáni gyengülésének ellensúlyozására.

A Szabad Rasalhág Köztársaság eredete azokba a régi időkbe nyúlik vissza, amikor még az űrutazást csak nagyon kevesek merték megkockáztatni. A 23. század közepén a Svéd Szövetségi Demokratikus Köztársaság, Finnország és Norvégia lakói közül sokan inkább kivándoroltak egy távoli bolygóra, így próbálva elmenekülni a terrai bürokrácia elől. A skandinávok 60 év alatt benépesítették a Rasalhág területet és annak nyolc szomszédos világát. Még ebben a században megalakult a Rasalhág Konzorcium és ennek keretein belül felügyelték már a világok további fejlődését. Amint a konzorcium további szomszédos bolygókkal is kapcsolatba került, létrejött a Rasalhág Principátus. Bár semleges politikai irányvonalat követett, a Drakónis Szövetség végül 2330-ban elfoglalta a területet.

A következő évszázadokban Rasalhág Katonai Körzetként a régió szinte változatlan maradt. A 4. Örökösödési háború előtt a hivatalos nyelv a kurita japán volt, azonban a lakosság nagy része továbbra is a svéd nyelvet beszélte. A különböző titkos közösségek már a kurita fennhatóság legkorábbi időszakától kezdve felkelések kirobbantásán munkálkodtak, azonban a koordináció hiányának következtében mindannyiszor kudarcot vallottak.

3029-ben a Lyrán Nemzetközösség meghívta a főbb forradalmi vezetőket egy, a Tamaron tartandó találkozóra. A három hétig tartó tanácskozás során a vezetők tudomást szereztek a Tyr ezredről, amelyet rohammechekkel szereltek fel, a Lyrán Nemzetközösség Fegyveres Erőinek kiképzése alapján készítettek fel és állománya rasalhág száműzöttekből állt.

A 4. Örökösödési háború idején a Tyr ezred információkat szolgáltatott a lyránoknak az ellenség helyzetéről, a területekről és a célpontokról. Emellett számtalan kommandós akcióban is részt vettek mélyen a DCMS vonalak mögött, a logisztikai és kommunikációs vonalakat támadva.

A háború végére azonban még nem sikerült kivívni Rasalhág függetlenségét, mint ahogyan azt a Tyr ezred eltervezte. A lyránok nem akarták, hogy a felkelők önálló államot hozzanak létre, ezért nem foglalták el a Tyr által szükségesnek ítélt összes világot, így Rasalhágot sem. A Tyr tagjai még jobban elkeseredtek, amikor lyrán bolygókormányzók érkeztek az elfoglalt világokra, és Selvin Kelswa, a Tamar Paktum hercegének utasítására átvették azok irányítását anélkül, hogy elismerték volna a Tyr irányítás jogát. 3031 februárjában számos Tyr szélsőséges bombatámadásokat intézett a kormányzati épületek ellen hét elfoglalt világon. Kelswa herceg a nemzetközösség hivatalnokainak tiltakozása ellenére azonnal elrendelte a felkelés vezetőinek elfogását, és bírósági tárgyalások során bűnösnek találtattak.

Mire Steiner Arkón tudomást szerzett a történtekről, a vezetők már egy hete különböző börtönökben sínylődtek, miközben a Tamar rendőrség brutális kegyetlenséggel verte szét az elfoglalt világokon kirobbant tüntetéseket. Az Arkón azonnal utasítást adott a vezetők szabadon bocsátására, leváltotta Tamar hercegét, hatásköre túllépésnek indokával, és hivatalosan is bocsánatot kért a történtekért. Azonban már késő volt, és az Arkón látta, hogy az elfoglalt Rasalhág világok sosem fognak beleegyezni a nemzetközösséghez való csatlakozásba. A legtöbb, amit remélhettek, hogy inkább őket fogják támogatni, mint a Drakónis Szövetséget.

3034. március 13-án Haakon Magnusson, a Tyr politikai vezetője kihirdette a Szabad Rasalhág Köztársaság megalakulását, függetlenségét mind a Drakónis Szövetségtől, mind a Lyrán Nemzetközösségtől, saját magát nevezve ki a választott hercegnek. A Komsztár azonnal elismerte az új államot, és a Drakónis Szövetség is így tett a következő napon. Azonban a szövetség csapatainak kivonása nem ment olyan simán, mint azt gondolták. Sok harcos érezte úgy, hogy túl sokat áldoztak fel ahhoz, hogy csak úgy elhagyják a világokat. Kanrei Theodore Kurita erre válaszul az engedetlen egységeket roninná nyilvánította, ami annyit tesz, mint "mester nélküli". Magnussen beleegyezésével és hű egységeivel visszaindult a köztársaságba, hogy csatába szálljon a roninokkal. A rövid ideig tartó, de számos véres csaták sorozata később a Ronin Háborúként vált közismertté, amely 3035 decemberében ért véget, mikor az utolsó DCMS egység is visszavonult az Alshain katonai körzetbe.

A Rasalhág Köztársaság rövid fennállása során most először ízlelhette meg a békét, és Magnussen a katonai erő alkalmazása helyett a politikai nyitást kezdte előnyben részesíteni. 3044-ben újraválasztották és továbbra is sikeresen manőverezett a Kurita és a Steiner uralkodóházak között, miközben a rasalhág hadsereget, a KungsArme-ot tovább fejlesztette.

Ahhoz képest, hogy alig alakult meg, a KungsArme figyelemre méltó eredményeket ért el a harcmezőn. Rövid múltja során nemcsak kalózokkal kellett szembe nézniük, hanem áruló DCMS egységekkel is. Alig pár ezrednyi erejével súlyos hátrányban volt a ronin egységekkel szemben, ennek ellenére a 2. zászlóalj a 8. Rasalhág Regulárisok két zászlóalját is legyőzte.

Legtöbb tapasztalatot viszont a kalózok elleni harcokból szereztek, akik a rasalhág bolygókat könnyű célpontnak tekintették. A hadsereg eleinte csak a létfontosságú városokat és ipari létesítményeket tudta megvédeni, és zsoldosok segítéségét kellett kérnie a kalózok üldözéséhez és elpusztításához. Létszáma növekedésével azonban ezeket a feladatokat is egyre jobban el tudta látni és mostanra bármelyik belső szférás egységgel fel tudja venni a versenyt.

A Szabad Rasalhág Köztársaságban a kormányhivatalok és az egyetemek hivatalos nyelve a svéd, de mivel csak a lakosság 15%-a tudja ezt a nyelvet folyékonyan beszélni, ezért a svéd és a kurita japán egyfajta keveréke vált a mindennapi nyelvvé.

A köztársaság célja, hogy olyan politikai és katonai erővé fejlődjön, amelyet a szomszédai már nem tekintenek célpontnak. Az egyenlőségen alapuló politikai irányelvek azonban akadályozó tényezőt jelentenek a cél megvalósításában, de amíg Magnussen van hatalmon, nem várható változás e területen. Néhány politikai szereplő még 3054-es lemondása előtt el akarja távolítani Magnussent. Most még kevesen vannak, de ha sikerül egy erős bázist létrehozniuk, akkor az esetleges polgárháborút a köztársaság nem élné túl.

A több mint tíz éves béke elég időt adott a választott hercegnek, hogy rendbe szedje a köztársaságot. A KungsArme parancsnokának Christian Mansdotter tábornokot nevezte ki, így ő teljes figyelmét a politikára összpontosíthatta. Nem akart nagy arányú hadsereg-fejlesztéseket, mert attól félt, hogy ezzel felkeltené a szomszédok figyelmét. Ez azonban nagy hibának bizonyult, amikor 3050-ben a Farkas és a Szellemmedve klánok lecsaptak számos határmenti köztársasági világra. A kisebb tapasztalattal és létszámmal rendelkező KungsArme bár felvette a harcot, azonban nem tudta megakadályozni a világok elestét és Rasalhág is a támadó klánok kezébe került. A főváros elestével Magnussen az 1. Drakónokhoz menekült, míg Mansdotter a bolygón maradt, és irányította a védelmet, majd a bolygó eleste után ő is kénytelen volt elmenekülni. Alig egy évvel később a Farkas klánnak sikerült elfognia, azonban gerilla egységeinek parancsnokságát tanácsadója, Nels Rasmussen vette át.

A Farkas egységek Radstadtnál találkoztak az 1. Drakónokkal, miután azt a bolygót is elfoglalták. A herceg éppen a várakozó klános flotta orra elé ugrott be a rendszerbe, de az 1. Drakónok gyorsan támadásba lendültek és az így nyert idő alatt Magnussennek elég ideje maradt hajója hajtóműveinek újratöltéséhez és a rendszerből való kiugráshoz. A végső támadáskor Miraborg százados Shilone vadászgépével az egyik klán csatahajtó hídjába csapódott. Mint később kiderült, a klánok ilkánja is éppen ezen a hajón tartózkodott, és halálával a klánok megszakították előrenyomulásukat, hogy új vezetőt válasszanak.

3051 novemberében a Farkas klán újra támadásba lendült és alig egy hónappal később újra megjelentek a Szellemmedvék is. Következő év januárjában Magnussen megsemmisítő hírt kapott: egyetlen fiát, Ragnart, Satalic védelme közben foglyul ejtette a Farkas klán. A hír az egész köztársaságot megrázta és az emberek lassan hitüket vesztették. A további hírek szerint a Farkas klán felajánlotta Mansdotternek, hogy az összes elfoglalt világ kormányzói posztját megkaphatja, amennyiben sikerül helyreállítania azokon a rendet. Mansdotter nem fogadta el az ajánlatot, ezért bebörtönözték.

Bár a rasalhágiakhoz hasonlóan Magnussen is megvetette a zsoldosokat, mégis felfogadta a Wolf Dragonyosait, hogy szabadítsák ki a tábornokot. A vállalkozás során sikerült egy űrjáróval átcsúszniuk a Rasalhág bolygó körül felállított védelmi gyűrűn, számbeli fölényüket kihasználva legyűrték a tábornok elementálokból álló őreit, és kicsempészték őt.

3052 februárjában Myndo Waterly püspök egy ajánlattal kereste meg a választott herceget, tábornokot. A kardinális egy mindent eldöntő ütközetben akart megvívni az összes klánnal a Terráért, és ehhez egy rasalhág bolygót szemelt ki: a Tukayyidot. Magnussen és Mansdotter elfogadta az ajánlatot, és azonnal elkezdték a lakosok evakuálását. Májusban a köztársaság jövőjét újraírta a Komsztár meglepő győzelme. Amennyiben Magnussen meg akarja védeni a Tukayyid-i egyezmény lejárta után azt a keveset, ami megmaradt, engedélyeznie kell, hogy a komsztár egységek állomáshelyeket alakíthassanak ki a rasalhág világokon.

Miután a Blake Szava elfoglalta a Terrát, a Komsztár az összes egységét a Rasalhág területekre irányította. Valójában Tukayyidot teljes egészében a Komgárda lakta, de egyre többen vándoroltak vissza régi lakhelyükre. Sokan attól féltek, hogy a Komsztár be fogja olvasztani azt a keveset, ami megmaradt a köztársaságból, és ez a gondolat még sok feszültség forrása lehet.

3029. november 16-án érkezett a hír, miszerint a St. Ives Közösség elszakadt a Kapellán Konföderációtól. Az elszakadás főként Candace Liaónak, a St. Ives Közösség hercegnőjének volt köszönhető, aki egyben Justin Xiang Allard szeretője is volt. Bár családja többi tagjához hasonlóan ő is ambiciózus volt, mégis jobban foglalkoztatta népének boldogulása, mint a többi Liaót. Amikor az általa szeretett férfi igazi énjét megismerte, és számolnia kellett elvesztésével, Liao hercegnő inkább az elszakadás mellett döntött. Népe érdekét inkább Új Avalon bírósága elé vitte, minthogy szembeszálljon a Davion harci gépezettel. Jelenleg is Candace Liao az uralkodó, Maximilian Liao egyik lánya. Mióta elszakadtak a Konföderációtól, és hozzáment Justin Xianghoz, Hanse Davion egyik hű szövetségeséhez, a kis birodalom és az Egyesült Nemzetközösség között szoros kapcsolat alakult ki. Államát akár be is kebelezhette volna az Egyesült Nemzetközösség, mint ahogy azt a rövid életű Tyihonov Szabad Köztársasággal tette, de Candace makacsul harcolt népe autonómiájáért. Talán attól félt, hogy ha állama más helyzetbe kerül, akkor az arra késztette volna testvérét, Romano Liaót, hogy támadást indítson a Paktum világai ellen. Most, hogy a jóval racionálisabb Sun-Tzu került a trónra, a Paktum sorsa felől is könnyebben lehet majd dönteni.

Érdekes módon a St. Ives Paktum érintetlen maradt a Kapellán Konföderáció és az Egyesült Nemzetközösség Sarna határvidék ellen irányuló inváziói során, és folyamatosan fejlődött 3056 óta. A Belső Szférában kialakult helyzet miatt a Kai vezette 1. St. Ives Lándzsásokat a Drakónis Szövetség és az Egyesült Nemzetközösség erőivel együtt a Szabad Rasalhág Köztársasághoz tartozó Tukayyidra rendelte Anastasius Focht, a Komsztár kardinálisa, ahol is kiképezték őket a klánok elleni harcra.

Még be sem fejezhették a kiképzést, amikor a Lyrán Szövetséget ért támadás következtében az 1. St. Ives Lándzsásokat a Coventryre irányították, ahol részt kellett venniük a Marthe Pryde kán által irányított Jádesólymok elleni hadműveletekben. Az itt elért sikereiknek köszönhetően a Paktum kivívta a Belső Szféra elismerését.

Kai Allard Liao, aki házasságot kötött Deidre Learrel, és most már két gyermek apja, leküzdött minden előtte magasodó akadályt, és túlszárnyalta mindenki elvárásait. A Paktum trónjának örököseként Kai ígéretet tett arra, hogy megkeseríti Sun-Tzu Liao életét, és uralkodása alatt a birodalom továbbra is fejlődni fog.

A kis állam képtelen kiterjeszteni területeit és az időszakos Liao támadások is a statusquo fenntartására törekednek. A klán invázió idején a St. Ives Paktum tengerészeti segítséget nyújtott a Davion háznak, a Steiner terület védelmének megerősítése érdekében, de nagyobb szerepet nem vállaltak a konfliktus során. Semmilyen jelentős változás nem történt a Paktum területein az utóbbi öt év során és nagyon úgy tűnik, hogy a következő öt évben sem fog.

Az űr ezen régiója, amely a Káosz Vidék nevet viseli, az állandó nyugtalanság és a hatalomért vívott küzdelem színhelye volt, mivel a felek szemében mindig is jelentős stratégiai és erkölcsi fontossággal bírt. A régió évszázadokig a Kapellán Konföderáció birtoka volt, azonban nagy része Hanse Davion hódító hadseregének a kezébe került a Negyedik Örökösödési háború idején. A terület bolygói közül párat már a háború korai szakaszában elszigeteltek a Konföderáció többi részétől, létrehozva ezzel a Tyihonov Szabad Köztársaságot Pavel Ridzik, a kapellánok egyik katonai vezetőjének uralma alatt. Ridziket a háború végső szakaszában meggyilkolták, és ezután a Tyihonov világok a Nemzetközösséghez csatlakoztak. Az elmúlt harminc furcsa év alatt a Kapellán Konföderáció eme része az Egyesült Nemzetközösség Sarna határvidékét alkotta. A Földi Folyosóban való elhelyezkedése miatt a Sarna Határvidék összekötő szerepet játszott a Nemzetközösség két fele között.

Az anti-davionista érzelmek a meghódított Sarna Határvidéken meglehetősen erősek voltak, és csak Melissa Steiner-Davion arkón kormányának intézkedései csitították némileg a hangulatot. Melissa arkón a gazdasági stabilitás kialakítására törekedett a szegény és gondokkal küzdő térségben, és ezzel nagyon népszerűvé vált a Sarna vidék lakóinak körében. 3054-ben Melissát meggyilkolták, és ez, illetve a katonai alakulatok klán határra való átcsoportosítása, lehetővé tette a Romano és Sun-Tzu Liao által telepített terrorista ügynököknek, hogy nagyobb akciókba kezdhessenek. Ennek ellenére a Sarna határvidék továbbra is az Egyesült Nemzetközösség fennhatósága alatt maradt. Sun-Tzu Liao már régóta álmodozott arról, hogy visszaszerzi elveszett nemzetének területét, de még nem rendelkezett megfelelő nagyságú katonai erővel ehhez. Thomas Mariknak, a Szabad Világok Ligája vezénylő tábornokának támogatásában reménykedett, de Thomas megtagadott minden olyan hadmozdulatot, ami az általa nem túl sokra tartott szövetségből indult volna. Ehhez hozzájárult még az is, hogy fiát, Joshua Marikot, az Új Avalonon kezelték leukémiával, ezért cserébe a Szabad Világok Ligája támogatást nyújtott a klánok elleni háborúban. Joshua halála, és Victor Davion Herceg döntése, hogy egy helyettesítő személyt helyez a fiú helyére, 3057 közepén megadta Sun-Tzu számára a régóta várt indokot egy invázióra. A vezénylő tábornok úgy döntött, hogy megbünteti Victort Joshua halálának eltitkolásáért, és csatlakozott Sun-Tzu Sarna Határvidék elleni támadásához. Amikor a Marik haderő visszafoglalta a korábban a Szabad Világokhoz tartózó bolygókat, a Kapellán csapatok és a Marik által támogatott zsoldosok korábbi kapellán világokat támadtak meg. A három hatalom közötti kötélhúzás a Sarna Határvidékért rövidesen az egész térséget káoszba taszította.

Az invázió azonban megtorpant, amikor Thomas Marik békét kötött az újonnan létrejött Lyrán Szövetség uralkodójával, Katrina Steiner-Davion Arkónnal. Visszafoglalva a korábbi birtokait, Thomasnak már a háború és a lyrán területeken való hódítás befejezése volt az érdeke, különösen akkor, amikor Katrina függetlennek kiáltotta ki a világait. Thomas támogatása nélkül Sun-Tzu nem tudta befejezni hódító hadjáratát, és a vitatott Sarna Határvidék marakodó szövetségek senki földje lett, ahol egyetlen utódállam sem rendelkezett vitathatatlan birtokokkal. Thomas Marik erői konszolidálták hatalmukat a visszavett világokon. A kapellán és az egyesült nemzetközösségi csapatok további bolygókat is elfoglaltak, közöttük néhány korábban a lyrán területekhez tartozót is. Sok helyen, ahol Sun-Tzu nem ért célt katonai úton, liaoista lázadók vették át a hatalmat a nemzetközösségi kormányoktól, és pro-kapellán rezsimeket hoztak létre. A politikai elemek számos bolygón kihasználták a helyzetet, hogy ismert-té váljanak, és csatlakoztak az uralomért vívott harchoz. Az uralkodóházak fennhatósága alól kiszabadult világok szövetségeket kötöttek egymással, így törekedtek szuverenitásuk fenntartására. Csak a Drakónis Szövetségnek sikerült távol maradnia a küzdelmektől, mivel a Koordinátor minden energiáját lekötötte a klán fenyegetés. Az úgy nevezett Káosz Vidéken csak egy dolog volt állandó: a hatalmi viszonyok állandó változása, a kis szövetségek és a számolatlan önjelölt vezető egymás közötti harca a hatalomért.

A katonai és politikai átrendeződések és a Marik-Liao invázió a Sarna Határvidék gazdasági rendszerének borulásához is vezetett. Ahol korábban a nemzetközösségi koronát elfogadták, most értéktelennek tekintik. Még az erőteljes Nemzetközösséghez hű erők jelenléte is csak keveset változtat a helyzeten. Mivel sem a Szabad Világok Ligája, sem pedig a Kapellán Konföderáció nem bír jelentős befolyással errefelé, ezért igen kétséges, hogy elfogadják a fizetőeszközeiket. Még a nagybecsű C-jegy is komoly presztízscsökkenésen esett át a Komsztár és a Blake Szavának csatározásai miatt. A problémákat csak növelte, hogy a Káosz Vidéken lévő HPG állomások, amik korábban a Komsztár ellenőrzés, alatt voltak, átkerültek a Blake Szavának tulajdonába, vagy még el sem dőlt további sorsuk. A vitatott világokon a HPG-k igen kevés világon kívüli üzenetet továbbítanak, tovább fokozva ezen világok elszigeteltségét, lehetetlenné téve egy univerzális fizetőeszköz elfogadtatását. Hogy megoldják a problémát, számos vezető saját fizetőeszköz kibocsátását kezdte meg, illetve egyik vagy másik nagy ház fizetőeszközének használatát szorgalmazza. Az Egyesült Nemzetközösség is támogatja ezeket a megmozdulásokat, mert ez gazdaságilag a Káosz Vidék világait a Nemzetközösséghez kötik. Néhány uralkodó barter rendszert vezetett be, ami ugyan megkerüli a fizetőeszköz-káoszt, de feszültségekhez vezethet, ha valaki úgy érzi, hogy nem kötött jó üzletet. A vidéken működő kereskedők is ezt a rendszert preferálják a veszélyei ellenére, mert biztosítja rakományaik ellenértékének kiegyenlítését. Azok a rendszerek, amelyek megtehetik, az üzleteiket ritka fémekkel valósítják meg. Néhány állam megkezdte az arany és platina érmék verését. Ezek értéke elég stabil ahhoz, hogy használhatóak legyenek más államokban is. De vannak más fizetőeszközök is. Az újonnan létrejött Moetonla például, ami a Sheratan bolygó északi kontinensére terjed ki, fél liter tiszta vizet fogad el fizetőeszközként, bár a Moetonla urai megígérték, hogy a helyzet stabilizálódása után lecserélik a vizes palackokat valamilyen kisebb fizetőeszközre. A vad gazdasági állapotok miatt és a fizetőeszközök instabilitása miatt a Káosz Vidéken az élelem, ruházati cikk, és a szállások árai drámai különbségeket mutatnak még egy adott bolygón belül is.

A Káosz vidéken számos világ nem számíthat jelentősebb változásokra az elkövetkezendő évek során. A Hall bolygó kivételével nem fog egyik helyen sem komolyabb irányítás létrejönni, mivel sok oldal vívja harcát a hatalomért. A munkavállalás ezeken a helyeken elég kockázatos, mivel a frakciók szegények, és limitált erőforrásokkal rendelkeznek, bár mindegyik rá van szorulva a zsoldosokra, hogy megnyerje a háborúit.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Írta: Zseli Ferenc
A cikk az Alanori Krónika 84. számában jelent meg.

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
(átlag: 9 szavazat alapján 9.4)

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Szabad Világok Ligája - a Marik-ház (Battletech).

Létrehozás: 2004. január 26. 10:18:17
Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09
Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.