Robert Jordan: Nagy hajtóvadászat (részlet 2.)- Közel húsz évvel ezelőtt történt, hogy az aielek átkeltek a Világ Gerincén, a Sárkány-falon. Az volt az egyetlen eset, hogy ilyet tettek. Végigpusztították Cairhient, szétvertek minden ellenük küldött sereget. Magát Cairhien városát is felgyújtották, majd egészen Tar Valonig küzdötték magukat. Tél volt, esett a hó, de a hideg vagy a meleg az aieleknek nem sokat számít. A végső csatát, az utolsó jelentős összecsapást, a Ragyogó Falak alatt vívták, a Sárkánybérc árnyékában. Három napon és három éjszakán át tartó küzdelem után végre sikerült hazatérésre kényszeríteni az aieleket. Vagyis inkább maguktól indultak haza, ugyanis sikerült elérniük, amiért jöttek. Megölték Lamant, Cairhien királyát, a Fával kapcsolatos bűne miatt. Ekkor kezdődik a történetem. És a tiéd.
Csak úgy özönlöttek át a Sárkány-falon. Egészen a Ragyogó Falakig jutottak. Rand várta, hogy elhalványuljon az emlék, de Tam hangja továbbra is ott visszhangzott a fejében. Tam beteg, lázas motyogása. Az egyetlen alkalom, amikor előtörtek belőle a múlt titkai. Ürességbe burkolta az elméjét, de a hang az űr szélén ólálkodott, fel-fel erősödve próbált betörni.
- Akkoriban még csak beavatott voltam - folytatta Moiraine -, akárcsak Anyánk, az Amyrlin Trón. Közel volt már a nővérré emelésünk napja. Aznap éjszaka éppen az akkori amyrlin mellett teljesítettünk szolgálatot. A krónikaőre, Gitara Moroso is ott volt. Tar Valon összes többi teljes jogú nővérje kint gyógyította a sebesülteket a csatatéren, még a Pirosak is. Napkelte körül járt már az idő. A kandalló tüze nem tudta legyőzni a kinti csikorgó hideget. A hóesés végre elállt. Még az amyrlin termeiben, a Fehér Toronyban is éreztük a harcban felgyújtott környező falvak füstjének szagát.
A csaták mindig forrók, még a hóban is. Meg kellett szabadulnom a halál szagától. Tam lázas hangja a Rand elméjét uraló üres, érzelemmentes nyugalom szélébe tépett. Az űr megremegett, összébbzsugorodott, megszilárdult, majd megint megremegett. Az amyrlin tekintete tőrként döfött belé. Újra izzadságcseppeket érzett az arcán.
- Az egész csak lázálom volt - mondta. - Félrebeszélt. - Megemelte a hangját. - A nevem Rand al'Thor. Juhász vagyok. Az apám Tam al'Thor, az anyám pedig-
Moiraine egy pillanatra elhallgatott, amikor megszólalt, de most a szavába vágva folytatta, színtelen, halk, könyörtelen hangon.
- A Karatheon-ciklus, a Sárkány Próféciái, azt mondja, a Sárkány a Sárkánybérc lejtőin születik majd újra, ahol a Világtörés alatt meghalt. Gitara Sedaira néha rátört a Jövendőmondás. Öreg volt már, haja fehér, mint a kinti hó, de a Jövendőmondás, ha felbukkant benne, mindig nagy erejű volt. Egyre erősebb hajnali fény áradt be az ablakon. Éppen egy csésze teát nyújtottam oda neki. Az amyrlin megkérdezett, mi újság a csatamezőn. Gitara Sedai pedig egyszer csak felpattant a karosszékéből, keze-lába megfeszült, remegett. Az arca, mintha a Végzet Vermébe pillantott volna Shayol Ghulban. "Újjászületett!", kiáltotta. "Érzem! A Sárkány most veszi első lélegzetét a Sárkánybérc oldalán! Jön! Jön! Fény, segíts rajtunk! Fény, mentsd meg a világot! A hóban fekszik! A sírása mennydörgés! Vakít, mint a Nap!" Azzal holtan zuhant előre, a karjaimba.
A hegyoldal. Hallottam, hogy egy csecsemő sír. Ott szült, magában, mielőtt belehalt a sebeibe. A gyerek elkékült a hidegtől. Rand próbálta elhallgattatni Tam hangját. Megint kisebb lett az űr.
- Lázálom volt - lihegte. Nem hagyhattam csak úgy ott egy gyereket. - Én a Folyóközben születtem. - Mindig tudtam, hogy gyerekre vágysz, Kari. Lesütötte a szemét, kitért az amyrlin tekintete elől. Minden akaraterejével az elillani készülő űrre koncentrált. Tudta, hogy nem ez a helyes módszer, de az máris összeomlóban volt. Igen, drágám. A Rand jó név lesz.
- Rand - al' - Thor vagyok! - kiáltotta. Remegett a lába.
- Így tudtuk meg, hogy a Sárkány Újjászületett - folytatta Moiraine. - Az amyrlin megesketett minket, kettőnket, hogy megtartjuk a titkot, mert tudta, nem minden Nővér tekint majd úgy az Újjászületésre, ahogy kéne. Kiküldött minket, keressük meg. Számos apátlan árva maradt azután a csata után.Túlságosan is sok. De mesélték, hogy hogy egy férfi csecsemőt talált a hegyen. Ennyit sikerült csak megtudnunk. Egy férfi és egy csecsemő. Így hát kutattunk tovább. Évekig. Találtunk is újabb utalásokat. Folyton a Próféciákon rágódtunk. "Az ősinél is ősibb vérből származik majd, de az ősi vér neveli fel". Ez volt az egyik, egy a sok közül. De sok hely akad, ahol az ősi vér, a
Legendák Kora leszármazottainak vére ma is erős. Végül, a Folyóközben, ahol Manetheren ősi vére zubog, mint egy megáradt folyó, három fiút is találtam, akik mind nagyjából a Sárkánybérc mellett vívott csata idején születtek, egy néhány hetes időszakon belül. És az egyikük fókuszálni is tud. Gondolod, hogy pusztán azért üldöztek a trallokok, mert ta'veren vagy? Nem.
- Te vagy az Újjászületett Sárkány.
Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Robert Jordan: Nagy hajtóvadászat (részlet 1.). | Létrehozás: 2003. szeptember 17. 22:31:46 | Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:19 |  Nyomtatási forma |
|
