A gép leszállt. Amint kinyílt az ajtó, Cserszegi megpillantotta a hordágyat és a mellette álló fémarcú férfit.
-Doki gyere gyorsan!
A fémarcú megindult a hordággyal, oldalán két gránát és egy predator csörgött. Látszott rajta hogy nem bízik sem Cserszegiben sem Patekban, vagy akár Digóban.
-A francba is Tűzköpő! Mióta van ez a szerencsétlen ilyen állapotban?
-Körülbelül három napja. Nagyjából két és fél órával a baleset után került először stabilizálókapszulába. Utána nagyjából 15 perc telt el amíg áthelyeztük a gépen lévőbe.
Szavaikat alig lehetett érteni, minden hangot elnyomott gép motorjainak zúgása.
-A francba...Najó igyekezünk. Én viszem ezt a műtőbe. A többieket vidd a vöröskédhez, rendbe tudja tenni őket...talán...
-Indulás emberek!
Mihelyst kiértek a leszállópályáról, Tűzköpő kerített egy tolókocsit Digónak. A karját rendesen elkapta Sudányi gépe, de talán a doki és a vöröske együtt tudnak vele valamit csinálni. Cserszegi megúszta kisebb karcolásokkal és mióta kiértek a toxikus zónából, Patekkel sem volt különösebb gond.
-Mit csinálnak most Sziwaccsal?-Patek kérdőn nézett Tűzköpő felé.
-A Doki megpróbálja összerakni, hogy legalább a műtőbe vezető utat kibírja. Jó orvos de ő sem tud csodát tenni.
-És mi most hova megyünk?
-A kedves ex nejemhez.
-Mivan?-röffent fel Patek.
-Hosszú történet. Ha a vöröske összerakott titeket megbeszéljük.
Miközben haladtak az épületben, Cserszeginek feltűnt hogy valószínüleg az épület 90%-a a föld alatt helyezkedik el. A párhuzamos folyósók és leágazások pedig arra utaltak, hogy a komplexum az egész sziget alatt terült el.
-Mi ez a hely pontosan?-kérdezte.
-Ez egy katonai támaszpont volt még a cégháborúk idején. Nemmessze vagyunk a régi Amerikai Egyesült államok partjaitól. Nem tudom pontosan melyik cégé volt ez a bunker, de mikor megtaláltam nagyon megörültem neki. Az egészet egy víz alatti hőerőmű látja el energiával. Légmentesen lezárható és még így is kényelmesen élhetünk 3 hónapig, amíg a létfentartó rendszerek bírják. Persze a cégesek sem hagyják annyiban. Már nem egyszer csak a szerencsénken múlott hogy az osztagaik eltűnését egyszerű véletlennek vagy az aktívan maradt biztonsági berendezéseknek tulajdonították.
-Úgy érted még mindig visszajárnak ide?
-Persze. Általában havonta egy osztagot küldenek. Bár az utóbbi két hónapban egy egyenruhást sem láttam. Mindenesetre biztos jó okuk van hogy vissza akarják szerezni a szigetet. Némelyik részlegbe a mai napig nemsikerült bejutnunk. Már egy ideje nem is próbálkozunk. Itt vagyunk.
A társaság egy pneumatikus sóhaj kiséretében belépett a terembe, ahol is egy fókuszokkal jócskán teleaggatott nő várt rájuk.
-Te mindig csak a munkát csinálod nekem.
Inkább örülj hogy nem unatkozol.-mondta Tűzköpő-Ha végeztél velük szólj Ködgyíknak. Én kinnt leszek a terepen. Megpróbálom lekapcsolni azt az ágyút. Megint...
Ezzel Tűzköpő elhagyta a szobát. A nő gyorsan és precízen dolgozott, ez rögtön feltűnt Pateknek. Ellátta a sebeiket, majd szólt a társának, akit Tűzköpő Ködgyík néven emlegetett. Micsoda pikkelymániások ezek...A nő kitessékelte őket a szobából, majd a folyósó hangszóróiból érkező utasítások alapján három egymás melletti kabint kaptak. |
(bocs az előző HSZért, ahol SUdányit írtam ott Cserszegit akartam. Remélem így is értettétek)
A gépben néma csend uralkodott. Patekéknek azonnal feltűnt hogy elhagyták a toxikus zónát. Most éppen valamelyik tenger felett repültek.
-Hova megyünk?-kérdezte Patek kimerülten.
-Egy kis lakatlanszigetre. Ott van a sárkányosztag főhadiszállása.
-Sárkányosztag?-Digó majdnem felröhögött.
-Valami vicceset mondtam?-kérdete Tűzköpő.-Ha igem szólj hogy én is nevethessek. Egyébkénz azt hiszem a bemutatkozás elmaradt. A neven Tűzköpő. A kedves pilótánk Tollaskígyó szintén üdvözli a sárkány airlines tisztelt utasait. Sajnos üdítőt és rágcsálnivalót nem áll módunkban felszolgálni.
-Kurva vicces vagy...-mondta Patek miközben Sziwacsot nézte.-Még mindig alig él.
-Tíz perc múlva odaérünk a szigetre. Ott a dokitól mind kaptok orvosi ellátást.
-Remek...a szervkereskedő a szomszéd kocsmából?
-Igazság szerint a Doc Wagonnak dolgozott még Seattleben, csak kirúgták és hajtóvadászatot indítottak ellene. Ó és úgy mellesleg ezeket is ő rakta be.-eközben Tűzköpő felemelte két karját.
-Öt perc a szigetig.-hangzotta rádióból az egykedvű bejelentés. |
A techinkus összevonta a szemöldökét. Valami nem stimmelt a műholddal. Még csak pár perce kapat az utasítást, hogy változtatásokat kell eszközölnie, és aktiválni kell néhány megfigyelő rendszert a műholdon, mikor valami rendellenes adatforgalom történt. Ugyan csak nagyon apró változás volt ez a rendszerben de ahhoz elég, hogy a tapasztalat tiszt figyelmét felkeltse. Az egyik másodlagos kommunikációs csatornán egy pillanatra adatok hagyták el a műholdat, legalábbis ezt jelezték a rendszerek. Csakhogy ide a központba nem érkezett semmi. Persze lehet, hogy nincsen túl nagy baj, de minden esetre nem szokványos dolog, és valószínű, hogy ha most nem kéne foglalkozni a holddal akkor észre sem vette volna. Azért mielőtt kirúgatná magát inkább úgy döntött, hogy szól az ügyeletes dekásnak nézzen utána, lehet hogy csak egy kis rendszerhiba, de jobb a biztonság, mindenféle szempontból.
Az ügyeletes Garbanics Péter kelletlenül nézte az imént érkezett utasítást, miszerint az egyik műholdon valami probléma akadt és neki kell ennek utána néznie. Utálta a műholdakat legalábbis abból a szempontból, hogy ott csigalassúsággal lehetett egy dekásnak tevékenykednie. Miközben ezen gondolkozott már úton is volt a mátrixban, hogy belépjen a műhold rendszerébe. Érezte ahogy a mátrix megszokott száguldása lassú araszolássá változik. Végre elérte a belépési pontot, és az azonosítójával gond nélkül bent is volt. Látszólag semmi extra nem volt idebent, az adatok szépen jöttek – mentek, ahogyan ennek lennie kellet. Azt ugyan nem tudta, hogy mi is történik, de látszólag nagyobb volt a forgalom a megszokottnál. Ez a rendszer nem tartozott a legjobb kialakításúak közé, de itt erre nem is volt szükség. A célnak tökéletesen megfelelt, egyszerű felületek sehol egy fölösleges díszítés, csak szigorúan funkcionalitás. Még jó hiszen az extrák mind sok – sok pénzbe kerültek, maga a rendszer biztonsága sem tartozott a kemény kategóriába, csak a bejárat. Miközben ezen töprenget elindult a rendszer központja felé az egyik adatcsatornán keresztül. Vibráló adatcsomagok haladtak körülötte mind a két irányba, csak a sebességével volt probléma. Szinte óráknak tűnő idő után elérte a rendszer központját, lényegében a szívét, ami az egész működéséért felelős. A C.P.U bejáratát egy villogó drótkerítés zárta el, a bejárat mellette egy igen nagyméretű csukott emberi szemet utánzó ikon lebegett. A drótkerítés tövében pedig egy szék nagyságú ránézésre játéknak tűnő szürke „fém” lapokból összeállított tank állt. Úgy látszik a védelmi rendszer is inaktív, látszólag nem történt behatolás, hiszen abban az esetben a jegeknek működésbe kellett volna lépniük. Az azonosítóját használva belépett a rendszer központjába. Egy egyszerű szintén dísztelen hatszögletű terembe lépett, néhány falon különféle ablakokban adatok futottak, zöld, vagy éppen kék karakterek követték egymást villámgyorsan. Örömmel nyugtázta, hogy legalább itt is nyugalom van, apró mozdulataira újabb ablakok nyíltak, a rendszer különböző helyszíneit mutatva. Minden normálisnak tűnt, amíg rá nem pillantott az adattára. Először csak az adatmozgások tűntek fel, egy gyors ellenőrzés után félelmei beigazolódni látszottak. Több volt az adatmozgás, mint ami indokolt lett volna, valaki, vagy valami az adatokat másolta. Miközben egyre idegesebb lett, és a lehetőségeket vette számba feltűnt egy alak az adattárak között. Ami elsőnek meglepte, hogy amit látott olyan volt, mintha tükörbe nézet volna. A náluk rendszeresített céges személyi program, dolgozott odabent. Ami azt vonná maga utána, hogy egy kollegája dolgozik éppen ott. A baj az volt, hogy nem tudott arról, rajta kívül más ügyeletesnek is lett volna szólva. Ebből viszont arra a következtetésre jutott, hogy egy behatolót lát éppen, aki valamilyen álcázó programot futtat, ez megmagyarázná, hogy a rendszer miért nem aktivált riadót. A gyomra görcsbe rándult, ilyen helyzetbe még soha nem került, ugyan már ezerszer gyakorolta a mátrixharcot, és a különféle eljárások alkalmazását, de éles helyzetben még soha. Gyorsan kellet döntenie, hiszen nem tudhatja, hogy az idegen meddig szándékozik maradni.
A székben ülő becsatlakozott testén izzadságfoltok jelentek meg, az agya pedig sebesen pörgött. A tanultakat próbálta feleleveníteni.
- Kapcsolja be a riadót? Az lenne a leghatásosabb, de nagyon megterhelné a rendszert, ami a jelen helyzetben nem biztos, hogy tetszene a feletteseinek. Persze az sem biztos, hogy behatolóról van szó, csak tényleg nem szóltak neki. – próbálta magát nyugtatni.
- Igen az lesz a legjobb, ha a szokásos protokoll szerint jár el, ha gáz van, akkor még mindig tud majd riadót fújni. – döntöttel el.
Mielőtt azonban elindult volna, betöltött a dekje aktív memóriájába egy támadó programot, pusztán a biztonság kedvéért és aztán kinyúlt az adattár képernyője felé.
A rendszer vette az utasítását, és a következő pillanatban már az adattárban volt, nem sokkal a másik ikon előtt. Egy pillanatra nem is jutott eszébe, hogy mit is kéne tennie, de aztán gyorsan kivágta.
- Kérem azonosítsa magát! – hangzott a magabiztos felszólítás.
Egy pillanatra úgy tűnt, mintha a másik ráncolná a homlokát, de ebben nem volt olyan biztos, tudomása szerint ezek a személyi programok nem voltak ilyen részletességgel kidolgozva.
A másik céges ikon először ránézett majd az éppen futó letöltése felé, az egyik kihúzott fiókra. Aztán megmozdult, lassan mintha a belső zsebe fél nyúlna, de azt már soha nem érte el. Hirtelen egy krómszínű kard jelent meg a kezében, és evvel egy időben a céges megjelenése egyszerűen eltűnt. Helyette valami furcsa ember és állat keverék vált láthatóvá, a humanoid testhez róka fej tartozott, és a végtagjai is furcsa átmenetet képeztek a kéz és a mancs között, mindez furcsa szivárvány színben csillogott. Aztán az idegen mozgásba lendült.
Garbanics szinte kővé dermedt a meglepetéstől, aztán átfutott az agyán, hogy lehet ez is csak egy gyakorlat, majd pedig az, hogy ideje lenne aktiválni a harci programját. Mire idáig jutott a „róka” már ott is volt, és meglepő gyorsasággal emelte csapásra krómszínű kardját. Garbanics csak a pillanatnyi lélekjelenlétének köszönhette, hogy még időben ocsúdott a meglepetésből, és így időben félre tudott ugrani felé suhanó penge elől. Pánikszerűen aktiválta harci programját, ami egy nagyobb katonai kés képében jelent meg a kezében. Most már biztonságban érezte magát, a harci teszteken jó eredményt mutatott, így hát félelme kezdett szertefoszlani. Egy pillanatra csak nézték egymást, aztán a tőlük telhető legnagyobb sebességgel egymásnak rontottak. Pengék csapódtak egymásnak, majd újra hátrébb léptek méregették egymást, majd lassan körözni kezdtek.
Garbanics egyre jobban kezdte élvezni, imádta az efféle harci játékokat, és az esetek nagyobb többségében ő volt a nyerő.
Koncentrált, a székben ülő testén kisebb izzadságpatakok indultak el.
Aztán nyitott, egy testcsellel indult jobbra.
Az ellenfele annak rendje és módja szerint indult a testcsellel, nyitva hagyva ezzel bal oldalát, Garbanics észrevette ezt, és pengéjével megcélozta ekkor érte a meglepetés. Valahogy nagyon gyorsan előtte termett ellenfele hosszabb pengéje. Az egész olyan gyorsan történt, hogy Grabanicsnak nem volt ideje reagálni rá, és lényegében a saját lendülete miatt nyársalta fel magát ellenfele pengéjére.
Egy pillanatra égető fájdalom hasított, belé, de meglepő módon nem ott ahol a fegyver testébe hatolt, hanem szív tájékon érezte a szúrást. Aztán kezdett elhomályosodni minden, még látta ahogyan egy mosoly jelenik meg a „róka” pofáján, utána csak a mindent átölelő sötétség.
A székben ülő test hátrafeszült, majd elernyedt, orrából vékony vércsík kezdett szivárogni, és nem mozdult többé.
A szobában tartózkodó ügyeletes tiszt káromkodva ugrott fel a székéből, de már ő sem tehetett semmit. Azonnal a konzolhoz lépett, és hívta a biztonsági vezetőt. Az egész procedúra nem tartott tovább két percnél és beindult a riadó.
- Amatőr céges dekás. – morogta maga elé Z, aztán visszafordult az idő közben lassan befejeződő letöltéséhez. Még egy pillantást vetett az adattára, majd elindított egy kedves nyomtalanító programot. Egy egyszerű kis nyulacska jelent meg ficánkolva a kezébe, óvatosan letette a földre és elengedte. A nyúl villámgyorsan nekiiramodott, és cikázva száguldott el a rendszerben. – Ideje indulni. – gondolta, majd kényelmesen kisétált a rendszerből, visszanézve még látta amint aktív riadóba kerül a rendszer és működésbe lépnek a biztonsági jegek. |
| . Megfigyelő rendszerek aktiválódtak, és a műhold pályája változott, az adatokból megítélve nem sokat, de változott. – Szép kis telekommunikációs hold. - vigyorodott el magában. Aztán a vigyor gyorsan el is tűnt, amikor eszébe jutott, hogy valaki már egy hete tudott róla, hogy fog valami történni. Hideg futott végig virtuális hátán, és gyorsan elkezdte letölteni a változásról szóló adatokat. |
Doktor Faragó meghalt.
Igazán nem is nagyon tudta, hogy mire számítson, hiszen néhány másodperce csak, hogy olvasta az asztalon megjelenő üzenetet, de ahogy végignézett a társaságon nem sok mindent látott az arcokon. Feltehetőleg ez a mártixnak volt köszönhető, illetve annak, hogy a jelenlévők személyi programjai nem voltak a végletekig kidolgozva. Így az érzelmek sem nagyon látszott az arcokon, Fülesről nem is beszélve. Azért a hosszan tartó csönd feltűnt neki is. Egy pillantást vetett az asztal lapjára, ahol az előbb olvasta a jelentést, és ahol azóta még több írás jelent meg. – Úgy látszik Kőszegi nagyon ki akar tenni magáért. – gondolta, aztán megköszörülte a virtuális torkát mielőtt folytatta volna mondandóját.
- Tehát mit említettem több rossz dolgot is be kell jelentenem, és ezeket gyorsan hatékonyan kell orvosolnunk. Mint említettem Dr. Faragó meghalt. Közelebbit még nem tudok mondani, de úgy tűnik, hogy a halálakor be volt csatlakozva a mátrixba. –
- Ezekek szerint éppen munkában volt? – vágott közbe Füles látszólag nem kis felháborodást keltve ezzel a viselkedésével a többiekben.
- Miért csak munkára lehet használni a mátrixot? – kérdezett vissza az eddig némán üldögélő egyik öltönyös.
Ezen már igazán meglepődött mindenki. Azt már megszokták, hogy Füles nem igazán olyan stílust képvisel, amihez ők szoktak, viszont, hogy Pethenházy Andor erre reagáljon az már korántsem volt megszokott. Úgy látszik nagyon elege lehet Fülesből ha így reagált rá, gondolták valószínűleg mindannyian, de legalábbis Dr. Kovács biztos.
- Jó lesz figyelni – jegyezte meg magában, aztán mielőtt nagyobb vita robbant volna ki, ismét megszólalt.
- Uraim!! Kérem, nincsen időnk ilyesmire, koncentráljunk a problémára. Tehát az előző téma lezárásához annyit tennék hozzá, hogy a haláleset munkaidőben, az irodájában történ. Ez ugye elég elgondolkodtató.
- Na ugye. – jött a tükörarcú Füles felől az önelégült hang, de senki sem méltatta egy szóval sem.
- Viszont amiért idekérettem önöket ilyen hirtelen az még súlyosabb probléma. Mint említettem az akciónk veszélybe került. Igen komoly veszélybe ugyanis a csapatot szállító helikopter lezuhant a fertőzött zóna felett. – A bejelentésre hasonló volt a reakció, mint Faragó halálhírére. Néma csönd ült a szobában.
- Esetleg mondana valami bővebbet is, ha kérhetnénk. – szólt Pethenházy Andor. Hangja hideg és érzelemmentes volt, nem úgy mint az előbb Füles hozzászólásakor.
- Sajnos még pontos információink nincsenek, de már dolgoznak az adatok begyűjtésén. – mondta Dr. Kovács. Tisztában volt vele, hogy ez nem túl sok információ, de legalább együtt ki tudnak találni valamit. Végül is ez egy közös vállalkozás mindenkinek megvan a saját érdeke, és a végcélért mindenkinek megéri egy kis extra erőforrást megmozdítani.
- Esetleg odaküldhetnénk egy mentőalakulatot. – vetette fel Igor Staicsev, aki eddig némán figyelte a beszélgetést. Mindenki az Ukrán társuk felé fordult, és várakozóan figyelték lesz-e további mondandója. Az Ukrán gyakorlatias ember hírében állt, általában nem sokat szokott tervezgetni mielőtt belekezd valamibe.
- Sajnos erre most nincsen lehetőségünk, arról nem is beszélve, hogy nem kívánt figyelmet vonnánk magunkra. – szólt hozzá Dr. Kovács.
- Mit tehetünk akkor? – kérdezte Pethneházy- Esetleg küldjünk oda egy másik társaságot?
- Arra most nincsen idő, mire megfelelő vadászokat találnák, már lehet, hogy régen késő lenne. – szögezte le Dr. Kovács.
- A terület figyelése megoldható, amíg meg nem találjuk a megfelelő megoldást? – hajolt előre kérdőn Igor.
- Egy pillanat, máris utána nézek. Kis türelmet kérek mindenkitől. – ezzel Dr. Kovács tudatával az asztal zöld neonbetűire koncentrált. Majd magában elmondta a kérdést.
Tudta, hogy valahol az épületben Kőszegi ott ül egy monitor előtt és várja az ő bejelentkezését.
Kőszegi várta. Ennek ellenére majdnem megállt a szíve mikor a gép hangszóróiból egy fémes hang csattant fel parancsolón.
- Azonnal nézzen utána, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésünkre, hogy megfigyeljük az egész fertőzött területet. – hangzott kissé recsegve, de ellentmondást nem tűrően az utasítás.
- Máris uram, beküldöm a lehetőségeket. – ezzel Kőszegi a telefon felé fordult.
Dr. Kovács ismét a szobára koncentrált, és elégedettséggel töltötte el, hogy aktív párbeszéd folyik.
- Uraim nemsokára elküldik a lehetőségeket erre vonatkozólag. Önök mire jutottak? – nézet kérdőn a többiekre.
- Egyenlőre még nem sokra. – emelkedett fel székéből Igor. – de Füleki úrnak talán van egy lehetősége. Esetleg ha megtenné, hogy elmondja még egyszer. – nézett a bárpultnál álló Fülekire. Szándékosan kerülte a Füles név használatát.
- Ja igen, persze. Szóval van egy kapcsolatom, aki arrafelé szokott tevékenykedni. Esetleg megpróbálhatom elérni, persze ez pénzbe kerül, de talán megéri. – nézett végig a többieken.
- Megbízható ez a maga kapcsolata?- kérdezte nem kis gyanakvással a hangjában Pethneházy.
- Eddig még nem volt vele semmi baj, pontos és precíz. Mint egy tökéletes műszer, lényegében. – vigyorodott el magában Füleki.
Dr. Kovács tekintete előtt új feliratok jelentek meg az asztal lapján.
- Uraim a megfigyeléssel kapcsolatban jelenleg a következőt tudjuk tenni. A térség felett tartózkodik az egyik műholdunk. Ezt rá tudjuk állítani a kérdéses területre. Persze ez sem a legbiztonságosabb megoldás, ha esetleg valaki figyeli a holdjainkat könnyen gyanút foghat, de ennek kicsi az esélye.
- Véleményem szerint jónak tűnik, jelenleg mást úgy sem tehetünk. – szögezte le Igor.
- Rendben uraim, elindítjuk a megfigyelést, de csak korlátozott idő áll a rendelkezésünkre, túl sokáig nem tarthatjuk a terület felett a holdat. Füleki úr pedig, ha megtenné, hogy felveszi a kapcsolatot az említett személlyel, és amennyiben megfelel önöknek öt óra múlva lépjük kapcsolatba egymással, hogy az addig összegyűlt információkat kielemezzük és találjunk valami megoldást. – Ezzel hátat fordított a társaságnak és kisétálta az ajtón.
A többiek is távoztak a virtuális szobából, mindenki ment a dolga után.
Mikor Dr. Kovács kinyitotta a szemét ismét a jól megszokott irodáját látta. Vetett egy pillantást a hamutartóban heverő szivarcsonkra, aztán az előtte álló képernyőre. Üzenetek érkeztek. Mielőtt megnyitotta volna őket elővett az asztal fiókjából egy újabb ízletes szivart és meggyújtotta. – Így már sokkal jobb. – gondolta és megnyitotta az első üzenetet.
Füleki elégedett dőlt hátra a tolószékében. Mindig elégedett volt, ha jól mentek a dolgok. Persze ez nagyon relatív, hiszen most látszólag baj van, de ami az ő zsebét illeti most megint bővülni fog a számlája. Kinyújtóztatta karjait majd végignézett a kicsiny szobáján, majd rokkant alsótestén. – Egy hideg sör, igen ez most jó lenne. – állapította meg magában, és elindult az elektromos székével a konyha felé. Alapvetően már megszokta ezt az életformát, amióta lebénultak a lábai lényegében el sem hagyta a lakást. Mindent a mátrixon keresztül rendelt, és intézett. Igaz azelőtt a cégnél sem nagyon volt az a mozgós típus, hiszen egész munkaidejét becsatlakozva töltötte figyelve a cég mátrixját. Persze ez az életforma nem volt olcsó, hiszen állandóan minden házhoz kérni költségesebb, mint elmenni megvenni egy boltban, de a cégtől is kapott némi végkielégítést mikor, gyenge idegi állapotra hivatkozva elküldték, illetve azóta pedig sok megbízást közvetített. – Végül is ez, hogy csak közvetít sokkal jobb, mint ha saját maga intézné a munkákat. Arról meg nem is szólva, hogy így sokkal többféle megbízást el tud vállalni. Lehet, hogy dekásnak jó, de terepre nem tud menni, meg nem is akar. Jó ez így!- morfondírozott magában miközben kibontott egy hideg sört. Szerencséjére az idők során összeismerkedett annyi személlyel amennyi szükséges ahhoz, hogy jó közvetítő legyen, és mindig, szinte midig mindent el tudjon intézni. Persze minél több a kapcsolat annál több a megbízás, és evvel arányosan gyarapodik az ő kis vagyona is.
Időközben visszaért az íróasztalához, lerakta a sört és ránézett a telekomra. – No lássuk hol kószál a pokol drótozott lángja. – mondta ki félhangosan gondolatát, és közben egy mosoly jelent meg a szája szélén. Aztán beütötte a hívószámot.
Z éppen egy segédprogramján dolgozott mikor észrevette, hogy egy másik korábban elhelyezett programja adatokat küld. – Nocsak - nocsak hát mégsem szívatás. – gondolta. Már egy hete, hogy feltette arra a műholdra ezt a kis programot, és már kezdte azt hinni, hogy valaki nagyon csőbe akarja húzni.
Egy hete, amikor megbízták vele, hogy figyelje meg ezt a műholdat. Sok mindent nem mondott a megbízó, csak hogy fog majd történni valami és akkor ő tudni akar róla. Ennek már egy hete. És most valami történik. Nem tartozott a könnyű munkák közé, de ennyi pénzért vállalta a kockázatot. Kapott előlegbe ezret és naponta még háromszázat, és ha vége még ötszáz üti a markát. Szerencséjére volt annyira jó dekás, hogy túl nagy erőfeszítés nélkül tudott behatolni a műhold rendszerébe és elhelyezni ezt a kis figyelőprogramot. Lényegében a program megírásával sem kellet sokat foglakoznia, hiszen egy már meglévőt kellet csak a célnak megfelelőre alakítani. A programnak semmi más dolga nem volt, csak figyelni a műhold tevékenységét, és amint valami olyan történi, ami az eredeti programozásától eltérő jelentést küldeni neki. Most úgy néz ki, valami történik. Gyorsan becsatlakozott és bízott benne, hogy az egy hét alatt nem változtatták meg a rendszer kódjait. Szerencséje volt, semmi sem változott. Még az - az idegesítő érzés sem, ami a műholdas kapcsolat miatt keletkezett benne. Lassú nagyon lassú, és ezt utálta, kiszolgáltatottnak érezte magát. Persze ez másokra is vonatkozik, kivéve a rendszerben működő jegekre, de nagyon bízott benne, hogy most sem fog semmi történni, ami aktiválná őket.
A műholdban zajlott az „élet” adatok jöttek mentek, ellenőrző rutinok futottak és eddig inaktív rendszerek léptek életbe. Megfigyelő rendszerek aktiválódtak, és a műhold pályája változott, az adatokból |
A gyakorlatban soha nem megy semmi olyan simán mint az elméletben. Addig minden rendben volt, hogy Ködgyík betör a rendszerbe, megzavarta a riasztókat, kinyitotta a központi kaput és várt. Tollaskígyó szépen megdarálta az őrséget a robotokkal és persze Rosie is besegített néhány rakétával, nameg két nehézgépfegyverrel, amiket a szárnyába építettek.
Még akkor is minden rendben volt amikor Tűzköpő elindult a vadászok cellájához, hogy "riadóztassa" az ott állomásozókat.
A gondok akkor kezdőtek amikor az őrök elkezdtek lőni rá. A szolgálati páncélt gélpakkokkal erősítették meg, bírta a strapát, de azért a biztonság kedvéért magán hagyta saját páncélmellényét is. Gyorsan megajándékozta az őröket egy villanógránáttal, aztán, mivel azok csak 3-4 méterre voltak tőle, eldobta a gépfegyverét és rájuk ürített némi napalmot. Tudta hogy az őrökön annyi lőszer és robbanóanyag van, hogy elég éppen csak begyujtania a ruhájukat hogy kiiktasa őket. 3 őrt az összeolvadt csővű fegyverek visszaugró szánja ölt meg, kettőt a testükön felrobbanó gárántok végeztek ki.
-ROHATT CÉGESEK!-ordított Patek.-Még a saját embereik sem hűek egymáshoz.
-Kuss!-Tűzköpő lerántotta a maszkját.-Mondtam hogy ha rosszat akarnék már rég nem élnétek.
-Egyet árulj el lángszórós.-mondta Digó.-Miért jó az neked ha segítesz rajtunk?
-Tartozok egy szivességgel. És te is tudod, az mindig jól jön.
-Kit érdekel csak nyisd már ki a rohatt rácsokat!-nyögte Patek.-Ott a kulcs valamelyik szemétnél!
-Minek az?- Kérdezte vigyorogva Tűzköpő. Megfogta a zárat és összezárta a kiberkar satuszerű markát.-Na akkor most tünés innen!
-Az nemfog menni. Nekem totál szétment a kezem, Patek még mindig nincs teljesen magánál, Sziwacs épphogy csak életben van, Sudányi az egyetlen aki harcképes.-Miközben Digó beszélt, robbanás hallatszott kintről.
-Ez meg mia lófasz volt? Kérdezte Patek.
-Ugye nem gondoltátok hogy egyedül akarlak kivinni titeket? Na most mozgás. Az őröktől szedjétek el ami még használható aztán kapjátok magatokra a páncélruhákat…amelyik még épp…
5 perc múlva a csapat teljes „harci díszben” volt és megindult a kijárat felé.
-Tollaskígyó fedezz a nyúlüregnél.-Ebben a pillanatban léptek ki az alagsor ajtaján, körülöttük nagy kaliberű lövedékek szaggatták szét az őröket.
-Nyomás!-Parancsolta Tűzköpő. Sudányi összeszedte az egyik őrtől a könnyűgéppuskát még a cellánál, és most azzal tartotta sakkban a mesterlövészeket amíg társai biztonságba értek. Tűzköpő a közel merészkedőket pörkölte meg. Spórolnia kellett a napalmmal, már alig kotyogott valamennyi a beépített tartájában. Meglátott egy üzemanyag tartályt. Mellette még kettőt. Ledöntötte őket majd a három hordót három fedezék felé gurította. Sudányinak sem kellet magyarázni. Mikor a hordók elérték céljukat Sudányi tüzet nyitott és a három fedezék helyén három gyönyörű kráter maradt csupán.
-Gyerünk!-Szivacs és Patek ugyan lelassította őket, de soha nem hagyott hátra senkit. Erre most lehet hogy ráfaragnak. A kapu elkezdett bezáródni, Tollaskígyó az egyik masszívabb robotjával próálta tönkretenni a zárómechanizmust irányító panelt. Úgy látszik Ködgyíkot elkapták. Most nem volt idő ezel foglalkozni. Felkapta Sziwacsot, Sudányi megmarkolt Pateket, aztán rohanni kezdtek. Az utolsó pillanatban értek ki a kapu. A falakról viszont tovább tüzeltek a mesterlövészek. Sudányi érezte mikor két bordája megrepedt, miközben Pateket védte. Tollaskígyó két rakétával tisztította meg a falakat, lebegésre állította a gép rotorjait, aztán kidobott egy kötélhágcsót meg egy felhúzható hordágyat.
-BEFELÉ!-Ordította a hangszórókból. Az őrök láttán megijedt, azok elkezdtek összerakni egy rakétavetőt. Az utolsó sorozatot a csapatra ürített, a katonák sosem fejezték be a műveletet.
-Kifogytam cseszdmeg!-Ordított Tűzköpő adóvevője.-Két robotomat leszedték, a harmadik épp működőképes a negyedik meg titeket támogat. Siessetek mert azis mindjárt kifogy!
Sudányi a hordágyra pakolta Sziwacsot, aztán elindította Pateket a kötélhágcsón. A kapu ismét nyílni kezdett. Már szinte látták az őrök fegyvereit, mikor végre mind felértek a létrán és Tollaskígyó beindította a motorokat.
-Nah. Akkor most szépen elmegyünk egy biztonságos helyre és beszélgetünk egy jót.-mondta Digó fáradtan. |
Tűzköpő nagyjából egy kilóméterre, egy magaslaton állította le a szánt, onnan figyelte ahogy a vadászok belesétálnak az egyébként profi módon felállított csapdába. Kiberszemeket sosem ültetett magába, attól félt hogy az orvosok elkúrnak valamit és végleg magvakul. Mikor ezt az eszmefuttatását kifejtette akárkinek, elég érdekesen néztek a krómmal jócskán megpakolt szamurájra. De ahogy a mondás tartja, mindenkinek megvan a maga bogara.
-Tollaskígyó. Tollaskigyó hallasz?
-Ittvagyok tűzköpő.-hadart válasz jött a rádióból.
-Indulj vissza. Itt most nem tehetsz semmit. Ahogy elnézem ezek jobban fel vannak szerelve mint egy kisebb hadsereg. Pillanatok alatt leszednék Rosie-t.
-Akkor mit csináljak főnök?
"Jó kérdés bazdmeg!"Az utolsó mondatot Tűzköpő sak a gondolataiban fogalmazta meg. Ő volt a csapat vezetője, mindig volt egy kész terve, és most valami olyan történt, amire nem számított.
-Menj haza és várjátok amíg bejelentkezem.
-És te mit akarsz csinálni? Bemenni mint valami egyszemélyes terminátor hadosztály és szarrá lövetni magad?
-Nem egészen ez a tervem de értsd meg. A robotjaidat és a gépet pillanatok alatt leszednék. Vöröske nem tehet semmit, belegárgyulna a mágikus háttérzajba, ahogy azzal a bűzgombóc Patekkel is történt. Ködgyík nemtud mit csinálni...Illetve.-Tűzköpő elgondolkozott.-Ködgyík.Ködgyík adásban vagy?
-Ittvagyok lányok.
-Figyelj. Ha bentről megadok egy pontos elérési utat, azalapján megtalálod a létesítményt a mátrixban?
-Kételkedsz benne? Persze ha nincs a mátrixban, akkor nincs mit megtalálnom. Miközben te sétkocsikáztál kiderítettem néhány dolgot. Sudányira valami Zasa nevű pasa pikkel az útóbi időben, legalábbis ő próbált meg feltűnően sok információt begyüjteni róla. Ó és az nem egy kutató állomás. Legalábbis az adatok erre utalnak. De azért ne vedd készpénznek.
-Kösz Ködgyík. Tollaskígyó, irány haza. Tűzköpő kiszáll.
Bontotta a vonalat, majd hátrahagyva a hómobilt, közelebb lopakodottés vagy másél órá keresztül figyelte az őrséget. Legalább most szerencséje volt. Az őrök kettes csoportokban járták körül a létesítményt, viszont egy ponton kettéváltak, és ami mégjobb, nem a társukkal mentek vissza, hanem az elválás után párt cserétek.
Várt. 10 centi hó alatt bújt meg, miközben az őr felé közeledett.
"A faszom ebbe a hidegbe. Már nagyon elegem van. MIndegy. Holnap hazamegyek, ott már várnak a gyerekek meg a jó meleg szoba."-Ezek a gondolatok járta az őr fejében, mikor egy fehéresszürke valami kicsapódott a vkényo hó alól és állcsúcson vágta. Az őr hátratántorodott, majdnem elesett, de végülis visszanyerte egyensúlyát. Célzásra emelte a fegyvert, de annak csövét már fémkonfettivé zúzta a férfi kibermarka. A következő pillanatban minden elsötétült számára.
Tűzköpő villámgyorsan átöltözött, madj adott egy hosszú hatóidejű altatót az őrnek. mire felébred ennek már vége lesz. Ha nem, akkormegmár úgyis mindegy. Magabiztos léptekkel indult eg a másik őr felé.
-Hello. John vagyok, a mai őrjáratot velem fejezed be. Mondták hogy újfiú vagy, én meg szeretek beszélgetni.
-Hello John. Mark, Mark Hotorowitz.
-Na és hogybírod a klímát. Elég hideg van itt szó szó, de azért ki lehet bírni.
-Én is így vagyok vele.-Nevetett fel John.-Na gyere. Fejezzük be az őrjáratot, aztán menjünk be és igyunk egy kávét.
Tűzköpő bennvolt. Amit látott, attól elakadt a lélegzete. Őrök, mesterlővészek és nehézfegyveresek mindenütt. Mostaztán rendesen sikerült belenyúlnia.
-Te John.Itt mindig ekkora "hadosztály" állomásozik.-amint befejezte a mondatot, rájött hogy gyakorlatilag lebuktatta magát.
-John furcsállóan nézett rá, majd elmosolyodott, legalábbis a szemei erről tanúskodtak, mert minden őr arcát vastag pamutmaszk borította.
-Te tényleg új vagy itt.
-...öööö...igen...hát, tudod, kicsit nehezen szokok hozzá ennyi fegyverhez.
-Semmi baj pajtás. Általában csak tizen, tizenöten vagyunk szolgálatban, de most valami fejes érkezik nemsokára, ráadásul elkaptunk egy csapatnyi árnyvadászt is.
-Komolyan? Láthatom őket? Úgy beleröhögnék a pofályukba!
-Bocs pajti de a főnök éppen "kihallgatja őket".
-Áh mindegy. Majd talán legközelebb
Egy óra mulva Tűzköpő már az egik számítógépnél ült és éppen az elérési kódot postázta Ködgyíknak. Ha minden jól megy és holnap reggel tényleg megérkezik a great master, akkor Ködgyík beküzdi magát a rendszerbe, Tollaskígyó egy seregnyi robottal leköti az őrök figyelmét, ő lemegy a cellákba a vadászokért, szereznek néhány fegyvert és a kavarodásban megpróbálnak felszívódni. Csakhogy a gyakorlatban soha semmi nem ment ilyen símán. Ráadásul a vadászokat jóeséllyel megkínozták, vagyis hacsak nincsenek tele biverrel, vagy nincs emberfeletti kitartás bennük, a troll kivételével nemsok hasznukat veszik majd a kijutásnál. |
Sudányi álmodott...
Nem igazi álom volt ez, hanem a belepumpált Turániai szer hatása.
Testen kívüli élmény...
Látta saját testét testen kívül.
A legrosszabb az egészben, hogy ugyanúgy fájt minden pocikája, mintha a mentális börtönében lenne.
A helikopter padlózatán feküdt gúzsbakötözve. A húsába vágott a vékony, mégis erős kötél.
Ismerte a fogvatartóját.
Tudta, ha valamilyen csoda nem segít most rajta, akkor neki szarral meszeltek. Befejezi a földi pályafutását hamarosan.
Álomszerűen emlékezett a múltra, közben a fájadlomtól üvölteni lett volna kedve.
Egyszer volt már dolgozott Zasával együtt.
Sajnos akkor nem úgy sikerült az akció, mint azt előre várták. Túl sok furcsa, "véletlen" tényező jött közbe...
* * *
ZASA, a zsoldos 180 cm magasságú lehetett, faját tekintve tünde.
Jártas volt a mérgek kotyvasztásában, ezt Turániában tanulta.
A helikopter megremegett, majd felemelkedett. |
Ugyanekkor egy másik helyen:
Hogy állunk? - kérdezte egy mély hang - Eddig minden a tervek szerint alakult, uram. - A férfi remegő hangja elcsuklott a mondat végére. Nagyon félt. Sosem lehet tudni, hogy mit forgat a fejében a főnöke.
Ezt maximum egy másik óriássárkány tudhatja. |
A dzsip ablakán keresztül egy acél és beton épület körvonalai kezdtek kirajzolódni, habár ez hőseinket ez legkevésbé sem érdekelte. mindenki a saját gondolataival volt elfoglalva... Pár perc múlva a kocsi egy hatalmas fémkapuhoz ért, pár másodperc várakozás után élénk kattogás jelezte, hogy a kapunyitó gépezetek működésbe léptek. Még pár másodperc és a dzsip kényelmesen begurult a belső udvarba, eközben egy pillanatra látszott milyen vastag is a kapu és nem sok olyan dolog juttot trollunk eszébe ami egyből átvitte volna...
A kocsi az udvar közepére parkolt be és a csaj rögtön kiszállt a bicskásai társaságában. A csapat komótosan követte...ekkor jött az első meglepetés: a búwárruhás és társasága eltáncolt a furgon mellöl és az eddig kihaltnak tűnő udvar nagyon is életre kellt: a hóból fehérruhás alakok jelentek meg böszme csúzlikkal és a falakon meszterlövészek hade bújt ellő, ennek tetejébe még a dzsip is elhajtott mellőlük...
-Ezt elbasztuk-nyögött fel kórusban Patek és Digó, de már jött is a parancs, hogy sztriptíz. Mit volt mittenni a csapat elkezdett megszabadulni fegyvereitől...
***
A motorosszán egy helikopter mellett parkolt le.
-Megérkeztünk te kis féreg-dörmögte ZASA mézasmázos hangon, majd beadott egy altatót Sudányinak...
***
Égett már minden porcikája és érezte ahogy homlokán és ruhája alatt ott az a ragadós massza, a vére volt az. Végre megálltak és ő megpróbált körbepillantani, de abban a pillanatban mindene felordított, szóval inkább hagyta az egészet, úgyis mindenütt hó van körülötte. Éppen jótékony álomba merült volna mikor egy hangot hallott. A hang távolinak tűnt már-már azt hitt csak képzelődik...-Megérkeztünk te kis féreg- a hang olyan ismerősen csengett, hátán mégis borzongás futott át. ZASA. ÁRULÓ.-nyilalott bele a felismerés, de még mielőtt bármit tehetett volna egy apró szúrást érzett és minden elsötétült...
***
Sudányi álmodott... |
-A jó büdös faszba! Mi a lószart csináljak most? Még azoknak a seggfeenek a kocsijára se tettem nyomkövetőt. Király, teljesen eltévedtem.
-Nyugi Tűzköpő.-A belső kommunikációs kiberverben lágya hang szólalt meg.
-Bazdmeg Ködgyík! Nem te vagy itt a nagy büdös semmi kellős közepén körülvéve mindenféle rohadt toxikus döggel.
-Ha befogod a pofád és vársz egy kicsit bemérlek a műholdról és Tollaskígyó fél órán belül ott lesz érted.
Tűzköpő magába folytotta mondandóját, hogy Ködgyík a mátrixra tudjon koncentrálni. Ilyenkor értette meg hogy a vadász miért szerette annyire a mátrixot. Ott nincsenek toxikus hófarkasok, hideg, éhség, szomjúság. Most nagyon tudta volna értékelni...
-Megvagy!-hangzott a diadalittas kiáltás a kommunikátorból.-Küldök egy térképet a mostani pozícióddal. Ha gondolod elmehetsz felderítő körútra, de előbb kapcsold be a programot amit átküldök.
Tűzköpő némán várta amíg az adatok letöltődnek feji memóriájába, majd elindította a programot, közben pedig retinakijelzőjére küldte a térképet.
-Mondta hogy a kellős közepén vagyok...na mindegy. Egyébként milyen programot küldtél?
-Egy olyat ami szépen követi minden mozdulatodat és centi pontossággal bemérhetlek akárhol vagy.
-Király. Ezt már szerete Ködgyík. Majd ha ennek vége nefeljts el szólni hogy megemeljem a honoráriumodat.
-Én is így gondoltam.-hangzott az elégedett válasz.
Közben Tűzköpő a térképet fürkészte. Nemmessze innen állítólag van egy kutatóállomás. Ha a másik csapatnak nem a troll az esze, akkor oda mennek. Legalábis valószínű. Tűzköpő beindította a motort és megindult a kutatóálomás felé.
-Ködgyík. Szólj Tollaskígyónak hogy várjon a kutatóállomástól 10 kilóméterre délre. Ha jelt adok azonnal induljon meg felém. Ja és lehetőleg tankolja tele a madarat. Mindennel...Tűzköpő kiszáll.
A hómobil lassan eltűnt az egyre erősödő hóviharban. |
Sötétség, mennyire utálja ezt a furcsa bizsergő érzést. Aztán világosság, és képek, igaz tudta, hogy a valóságban ki sem nyitotta a szemét, de itt a mátrixban minden másképpen működik. Ahhoz hogy az agya érzékelje a környezet nyújtotta látványt nem kell nyitva lennie a szemének. A csatlakozón keresztül közvetlen érkeznek a jelek az agyába.
- Számok, csak számok - gondolta még egyszer magában Doktor Kovács mielőtt körülpillantott volna.
Először magát mérte végig, az elegáns öltönyét, fényes cipőjét. Minden rendben volt. Lehetett volna itt másképpen is? Nem! Itt mindig minden rendben van!
- Csak számok- gondolta aztán megmozdította virtuális kezét, mintha csak egy kis szöszt akarna lesöpörni a zakójáról, majd körülnézett.
A szoba a szokásos látványt nyújtotta. Egyszerű fehér matt falak, semmi díszítés, az egyik fal mellet pedig egy selyemfényű fekete bárpult állt, előtte két párnázott bárszék.
- Micsoda fölösleges dolog, egy virtuális trében egy virtuális bár! – morfondírozott magában, az ilyen céltalan dolgokat soha nem tudta megszokni.
A szoba nagy részét középen pedig egy nagy kerek krómosan csillogó asztal foglalta el, melynek lapja valószínűleg „fémből” készült és feketén csillogott. Az asztal körül négy szék volt elhelyezve. És Dr. Kovács mögött, egy ajtó. Egy ajtó, ami a külvilágot, a valós a világot jelentette. Ez volt az elérési pontja ennek a helynek, ezen át érkeztek a szobában várakozók.
Mikor Dr. Kovács belépett a már mindenki itt volt, és most várakozóan tekintettek rá. Szerencsére a jelenlévők nem törekedtek arra, hogy a személyi programjuk valami nagyon önkifejező egyedi kép legyen. Sablonosak egyszerűek, de igen jól programozottak voltak a helységben várakozók ikonjai.
Mindenki hasonló öltönyös jelenség volt, semmitmondó arckifejezéssel, egyiküket leszámítva. Füleki Zsolt más néven Füles. Ő számított kivételnek, illetve az arca, vagyis annak hiánya. Ugyanis az arca helyén csak egy csillogó, tükröződő felület volt, midenféle érzelem, és mimika nélkül. Valószínűleg ez mindenkit nagyon idegesített, de mindenki tisztában volt vele, hogy a seftes Fülesnek ez a hóbortja, így hát szóra sem méltatták a különc jelenséget.
- Üdvözlöm önöket, és köszönöm, hogy ilyen gyorsan reagáltak a hívásomra. Ennek kifejezetten örülök, mert az ügy nem tűr halasztást és a problémát megoldani közös érdekünk! - kezdte mondandóját Dr. Kovács.
Minden jelenlévő felé fordult, és várta a folytatást, hogy kiderüljön miért is kellet nekik ilyen sürgősen idejönniük. Dr. Kovács gyanította, hogy rajta kívül esetleg még mások sem kedvelik túlzottan ezt a virtuális világot. Tudomása szerint mindenki inkább amolyan gyakorlati ember volt. Kivéve persze a seftes. Láthatólag ő nagyon jól érezte magát. Még az a tény sem zavarta, hogy a bárpultnál kitöltött ital is csak illúzió, legalábbis ami az anyagát illeti.
- Nos uraim a helyzet a következő, a projektünk veszélybe került. – Mondandóját az asztal lapján előtűnő nenozöld felirat akasztotta meg. Pillanatnyi meglepetés után döbbent rá, hogy mi is lát. Egy üzenet betűi váltak láthatóvá, valószínűleg ebből a szögből csak az ő számára. Az üzenetet Kőszegi küldte ahogyan kérte, és tájékoztatta arról, hogy Doktor Faragó miért is maradt távol.
Uraim most kaptam a hírt, hogy több rossz dolgot is kell önökkel közölnöm. Most értesítettek, hogy Doktor Faragó meghalt. |
-Azt hiszem..-motyogta Patek-azt hiszem tudok segíteni.-mivel a totális hisztéria ködén túl a sámánnak ez volt az első "normálias mondata, minden szempár rá szegeződött. Arca beesett volt, szemei alatt fekete táskák sötétlettek bizarr képkereként.
-És mit csinálsz, haver, varázsolsz nekünk egy tandem biciglit?- kérdezte cinikusan Digó?
-Nem, nem! Felderítek!Asztrálisan! Ez az egyetelen lehetőségünk...
-Abba garantáltan beledöglesz!-mondta a nő- errefelé elég ritkás az asztráltér...-de ekkorra Patek szemei felakadtak, teste rongybabaként csuklott össze...
... és kívülről látta magát, ahogy a népes csoportosulás alélt teste fölé hajol, látta, hogy lassan elüralkodik mindenki auráján a félelem zöldes árnyalata. A toxikus vidék asztrális megfelelője a materiális világnál is sokkal lehangolóbb volt. A semmiből láthatatlan fájdalomüvöltések suhantak keresztül a halott tájon, a kicsavarodott növényzet ágai csontvázkezekként kaptak aurája felé. Felemelkedett és gondolata erejével végigsuhant a holdbéli földrészen.
-Van valakinek cigarettája?- Kérdezte Cserszegi.
Mindenkitől tagadó választ kapott, erre belenyúlt a kabátjába és elővett egy bontatlan dobozzal- Akkor kénytelen leszek a sajátomból rágyújtani-mondta csalódottan.
-Kisasszony, megtudhatnám a newét?-kérdezte Digó elővéve cégnél felvett "puncsos" modorában.
- A newem...-ám ekkor Patek teste megvefeszült, mint akinek epilepsziás görcsei vannak és egy hörgés kíséretében felugrott, mint akibe áramot vezettek. Orrából, füléből sötét patakokban vér szivárgott.
-Egy épület, 10km-re nyugara!Oda vitték Sudányit is. A belsejét nem tudtam felderíteni.
A nő elővette adathordozóját és kecses ujjaival gyors zongoramutatványokat végzett rajta.- Nincs ott semmi, szerintem megzakkant.
-Vagy csak TE nem tusz róla!-röffentett Cserszegi. Még mindíg jobb, mint itt megdögleni. Ilyen állapotban nem érnénk el a zóna határain túlra.
-Ja és még valami- hörögte szivacsos hangon a sámán.-Valami követett idáig.- Feje hátrabicsaklott és Feltűnően könnyű testét Cserszegi kapta el...
Ekkor felhangzott a nem emberi kacaj. És az egyik távoli buckán feltünt egy kitárt karú, rongyokba öltözött alak...
A lány rutinosan hasra vetette magát.
-Mindenki a földre! Toxikus sámán! |
ZASA lassított majd megállította a szánját. Komótosan leszállt és odaballagott a várveszteségtől félájult Sudányihoz.
-Na, hogy vagy kishaver. Látom elég megviselt az utazás. Hiába mondtam az őrmesternek mindig, hogy te egy puhány f@szkalap vagy, sose hitte el. És tessék itt van a bizonyíték. Remélem nem bánod ha most már a szánnal viszlek tovább, nem mintha nem élvezném csakhogy a barátaid nemsokára magukhoz térnek és lehet, hogy keresni fognak. Úgy izgulok te nem?!- ezzel megfogta Sudányit és felrakta maga elé a szánra, majd beletaposott...
***
Tűzköpő ismét max sebességre kapcsolt és követte a nyomokat, de azok egyszercsak elfogytak... Leszállt a szánról, hogy megnézze mi a fene történhetett: a nyomokból ítélve egy motorosszán állt itt mellette az utolso vérnyom helyén egy férfi feküdt akit a szánhoz vonszoltak és innentől semmi a sűrű hóesés mindent betemetett.
-Rohadt életbe! Most mi a szart fogok kezdeni?- mondtad csak úgy magának, miközben körülötte hatalms pelyhekben hullt a hó... |
Mikor Tűzköpő elment, Cserszegi megpróbálta eltépni a többiek köteleit, de nem ment neki. A nő rászólt:
-Ahelyett, hogy a kötelet rángatnád, keress egy kést és azzal próbálkozz. Ha nem tűnt volna fel, ugyanolyan kötéllel kötöztek meg minket, mint téged is, úgyhogy puszta erővel semmire sem mész.
A troll vetett rá egy lesúlytó pillantást, mert mást nem tehetett, majd társait sorra kiszabadította, de a nőt és a hozzá tartozó embereket úgy hagyta.
-Süssük meg őket, süssük meg őket...- mondta Patek. Jól láthatóan már teljesen magán kívül volt, szinte eszét vette a zavar. És nagyon úgy nézett ki, mintha komolyan is gondolná. De Digo leállította, pontosabban lefogta, hogy még véletlenül se tudja megtenni. Csonkja erősen vérzett, de volt egy olyan érzése, hogy a nő még hasznukra lehet.
- Patek b*szd ki, nyugodjá' má' le! -kezdte mondandóját a céglegény, majd Cserszegihez fordult:
-Vágd el a liba béklyóit, még jól jöhet.
A troll habozott, de valahogy nem mert vitatkozni. Érezte, hogy most nincs értelme, és elmetszette a nő köteleit.
-Köszönöm - vetette oda nyersen, majd valamivel nyugodtabban hozzátette:
-És van ötletük, hogy merre és hogyan tovább? - csönd követte szavait. - Sejtettem. A terepjárót, mielőtt elmentünk volna, ellátták javítókészlettel, valamint a leggyakoribb balesetekre is felkészítették a járművet, azaz pótkerék, és hasonló dolgokra. Úgyhogyha a troll megteszi, hogy felpakolja a pótkereket, akkor hamarabb eljutunk a bázisra, és ott akkor - fejével a sámán felé biccentett- el tudják látni azt a félőrültet is. De csak akkor vagyok hajlandó bármi másban is segíteni, ha eloldozzák az embereimet, és nem tanúsítanak ellenállást. |
Lelassította hómobilt és megállt a furgon mellett. Mikor megbizonyosodott hogy senkinek sincsenek komoly sérülései egyenként megkötözte az utasokat, majd ellátta sebeiket. Elég kellemetlen lett volna ha mikor magukhoz térnek neki ugranának amiért a főnöke átrázta őket.
Először a troll tért magához, ahogy az várható is volt. Bágyadtan forgatta fejét, majd mikor meglátta Tűzköpőt szemei vérbe borultak. Megpróbált felugrani, de szerencsére a kötél amit Tűzköpőmagával hozott elég erős volt.
-Nyugi nagyfiú. Ha azt akarnám hogy bajotok essen nem ülnétek még mindig a dzsippben. És főleg nem egy darabban.
Lassan a többiek is magukhoz tértek, hasonló reakiciók közepete mint ami Cserszegi produkált. Tűzköpő megvárta míg mind magánál volt, aztán magyarázatba kezdett, mint egy egyetemi professzor, aki az elsős diákoknak magyaráz.
-Nos uraim, és hölgyem. Gondolom kicsit zokon vették mikor volt főnököm hogy úgy mondjam, a tizedik Johnson volt. Remélem elnézik nekem, de sajnos muszály volt hogy megkötözzem magukat, így legalább végig hallgatnak. A helyzet az hogy a főnök engem is átvágott mint szart a palánkon, ugyhogy a céljaink közösek. Ha még egy másodpercet és megigérik hogy jól fognak viselkedni, leveszem a ragasztót a szájukról.- A csapat tagjai sorra bólintottak, bár Cserszegi egy kicsit habozott. Miután Tűzköpő eltávolította a szigszallagot, így folytatta, miközben kiszállt a furgonból.-Remélem nem veszik zokon azt sem hogy amennyire tudtam helyre pofoztam a kocsit. Ja és még valami Valaki elvitte Sudányit.- Az utolsó mondatot a hómobilról kiáltotta vissza, de nem kellet látnia az arcokat, hogy tisztában legyen a csapatot ért sokkal.-Majdnem elfelejtettem.-Leszállt a szánról és elővett egy 30 centis belezőkést a kabátja alól. Kaján vigyorral Cserszegi felé fordult...majd elvágta annak köteleit.
A csapat hosszan nézett Tűzköpő után, amint az a vércsíkot követte a hómobilon. Elég amatőr lehetett aki elrabolta Sudányit. Egy pofi soha sem hagy ilyen egyértelmű, és feltűnő nyomot. |
ZASA bekapcsolta a termoscanjét és figyelt: a kocsiban hatan ültek hátul kettő elöl.
-Tökéletes -gondolta, és a ravaszra helyezte az ujját. Alig pár grammnyit nyomott a ravaszon és a fegyverkapcsolata életre kelt jelzve, hogy a tárban 10 "trollvadász" várja, hogy gond nélkül szétdurrantsa bárkinek a fejét. Még pár gramm és a golyó a csőbe csúszott.
ZASA pontosan tudta ki a célpontja a furgonban ülők közül, de még nem akarta megölni, azt akarta hogy szenvedjen mint ahogy ő szenvedett. Kikapcsolta hőlátását és a forhon jobb első kerekére irányította fegyverét, majd mikor az afró célkereszt pontosan akeréken volt, széles vigyor kíséretében elsütötte a billentyűt...
* * *
A robbanólövedék a másodperc törtrésze ala elétre a furgont és ugyanennyi idő alatt eltűntette a kereket is, ráadásként még jócskán meg is dobta a kocsit. Az 4-5 hempergőzés után a feje tetején állt meg.
* * *
-Remek-gondolta ZASA. Puskályát a hátára csapta és felugrott motorosszánjára...
A dzsip egész jól nézett ki leszámítva az apróbb hiányosságokat, mint pl a kerék vagya melette lébő burkolat. ZASA a már jól begyakorolt mozdulatokkal kutatta át a járművet: mindenki eszméletét vesztette ugyanis nem szíjazták be magukat.
-Kezdők-mormolta csak megának majd megfogta Sudányit, és a szánja után kötözte.
-Lehet, hogy ez etgy kicsit fájni fog, de lessz ez még rosszabb is.- fordult Sudányihoz ,majd max sebességre kapcsolt. Sudányi magatehetetlen testét a hóbuckák össze-vissza dobálták, szegény balek egy idő után széles vércsíkott hagyott ott, ahol a hóhoz ért..
* * *
Tűzköpő már 10 perce tövig nyomta a gázt. Már-már azt hitte elvesztette őket mikor meglátta a furgont a feje tetején, lassított... |
A gépjármű belsejében megszünt a külvilág hófehér ábrázatával járó kellemetlen érzései.
Hideg, hóesés, szélfúvás...
Sudányi gondolataiba feledkezett.
A hangtechnikából valami új zene csörömpölt, bár ez Sudányit kevésbé érdekelte.
Az emlékek titkos rekeszében tárolt múltja a felszinre tört "...ÁRULÓ!!!"
A lecsukott szemei felnyíltak, és ragadozó tekintettel körülnézett a kietlen síkságon.
Furcsa érzés kerítette hatalmába... valaki figyeli Őket.
* * *
ZASA kiber szemeit egy cseppet sem zavarta a fájó hókotrás. Most nem érdekete az sem, hogy a körülményekhez képest kissé könnyebben öltözött fel.
Most csak egy dolog érdekelte: megfizetettni azt a szemét Sudányit. Több éve vár már arra a pillanatra, amikor a régi "bajtárs" torkára nyomja a 45-öse csövét.
Egy nagyobbacska hókupac tetején hasalt, nyílpuskája távcsövén át figyelte prédáját. |
| A terepjáró nyomai még frissek voltak ugyan, de a hó hamar elfedi őket. Tűzköpőnek sietnie kellett. Követte a vadászokat mikor felszálltak a helikopterrel. Még jó hogy Johnson mindenre számolt és teletankolta a hómobilt. Rühelte a havat és a hideget. De legalább a hómobil benzintartályát rá tudta kötni a lángszóróira. Kiberkarjaiba ugyanis nagyteljesíítményá lángszórót szereltetett. Iagz így nem lehetett fegyverkapcsolata és a kiberver sok más módosítást is korlátozott vagy lehetetlenné tett. Most mégis örült neki. Beindította a hójárót és követte a dzsipp nyomait. |
Néma csendben másztak fel a terepjáróra. A "búwárruhás", érwei elég meggyőzőnek tűntek. Sudányi még egy utolsó pillantást wetett szerettett helikopterének maradványaira, amely lángjait szépen lassan elfedte a szemerkélő hó. -Ha ezt megúszom, esküszöm wisszajövök és eltemetlek, bébi...-majd őt is elnyelte a terepjáró sötét belseje. A lecsapódó ajtó zárja halk zizzenés kíséretében szigetelte el a jármű belsejét a mérgező külvilágtól.
A jármű elindult. |
- Tudja mit? Fogja be a bagólesőjét, mert ha mi fogjuk be, abban nem lesz köszönet. Ezt garantálom. - És az overalos odament az állat teteméhez, hogy megvizsgálja, közben ujját végig a fegyver elsütőbillentyűjén tartotta, hátha a sámánnak a kelleténél is jobban elborul az agya. Látta, hogy mágikusan aktív, mert csak azok viselkednek így a toxikus zónában, mert túl nagy rajtuk a nyomás. Nem egy ilyet látott már. A bázison is eléggé sűrűn cserélődik a mágusállomány. Mikor eléggé közel ért a döghöz, már látta, hogy ebből semmit sem tudnak megmenteni, egy ép szerve sem maradt. Düh fogta el, mert 3 napig üldözték, hogy élve befogják és kinyerjék belőle azt, ami a kutatáshoz szükséges, és most mindez kárba veszett. Nem baj, akkor majd ezeken áll bosszút.
- Tudják mit? Elvisszük magukat, és megússzák a halált, de ott felelniük kell a tettükért, és jelentős kártérítést fognak fizetni. Viszont ha helyben megtagadják, akkor talán szívességből főbe lőjük magukat, hogy ne szenvedjenek, mert az itteni halál nem tartozik a legkellemesebbek közé. Úgyhogy 'uraim', a döntés az önöké. |
Miért van az, hogy soha semmi nem megy simán? Vajon egy csöves az út szélén is szembesül ilyen kellemetlen dolgokkal?
Miközben ezen morfondírozott bejövő hívást jelzett a telecomja.
A szivar még parázslott a kezében, bár már a végéhez közeledett. Egy pillanatig tűnődve nézte, aztán egy lendületes mozdulattal elnyomta a keze mellet álló egyszerű vonalvezetéssel készült márvány hamutartóban.
- Most egy ideig úgy sem lesz lehetőségem beleszívni. – gondolta magában, miközben fogadta a bejövő hívást.
- Doktor Kovács – jelent meg a képernyőn Kőszegi ideges arca. – A mátrix konferencia létrejött, csak önre várnak uram.
- Remek Kőszegi, akkor hát kezdjük. – hangja egyhangú mély mormolás volt csupán.
Nem szerette a mátrixot, de muszáj volt használnia néha. Valahogy nem tudott megbékélni avval az illúzióvilággal, amit ott látott. Igaz tudta, hogy mindez, csak kő kemény matematika, de akkor is. Jobb szerette a kézzel fogható dolgokat, mit például a szivar, vagy a ceruza.
Keze lassan indult az asztallapba épített csatlakozó felé, de a mozdulatát félbeszakította Kőszegi szánalmasnak hangzó nyöszörgése.
-ööö uram, volna még valami.
-Tessék? – Hangja ingerültségről árulkodott. – Ha van még valami mondanivalója, akkor mondja, de ne rabolja az időmet!
Kőszegi arcát nézve attól tartott, hogy az mindjárt elsírja magát a vonal túlsó végén.
-Uram Doktort Faragót nem tudtuk elérni, többszöri próbálkozásra sem.
Egy pillanatra becsukta a szemét és belül rettegve várta a rázúduló haragot. Várakozása ellenére nem történ semmi. Pár másodperc telt csal el a kijelző szerint mikor Doktor Kovács megszólalt. Hangja kimért és fagyos volt.
-Akkor próbálkozzanak folyamatosan! És amint sikerült elérni jelezzék felém!
Ezzel meg sem várva Kőszegi reakcióját bontotta a vonalat. Majd idegesen megragadta a mártixba vezető csatlakozó végét, még egy szusszanás. Aztán bedugta a halántékába épített aljzatba.
-Már megint ez az átkozott érzés, aztán minden elsötétült. |
| -Kutatás?-kérdezte Patek felháborodottan, zavart tekintetén látszott, hogy az adrenaln még mindíg dühös üstdobként püföli a dobhártyáját.- Szarok én a kutatásotokra ember!- a fájdalom és halálfélelem lassan kezdte elvenni az eszét. A toxikus zónákban a mágikusan felébredteket a folyamatos asztrális háttérzaj egy idő után az őrületbe kergeti.- Tekintete Sudányira vándorolt, aki megértette, mi jár Patek fejében."Ha nincs helikopter, jó lesz terepjáró is, csak húzzunk el erről a holdbéli tájról"- És Sudányi ismerte annyira Pateket, hogy tudja, a másik nem a diplomáciai érzékéről híres... |
- Tudja a halál, de remélem nincs több belőle ezen a környéken...- mondta Sudányi, reménykedve. Szeretne még élni, de ha itt maradnak, akkor nem sok esélyük lesz rá.
Mindannyian némaságba burkolóztak, és gondolataikba merültek. Egy hangos, kissé torz felháborodott hang némi motorzajjal kiegészítve zökkentette ki őket a révetegségből:
- Mi a fenét csináltak maguk azzal az állattal?! Ha nem vették volna észre, az egy nem túl gyakori példánya a toxikus vakondfarkasoknak! Pontosabban csak volt. És maguk szétszedték, ezzel is nehezítve egy rendkívül fontos kutatást! Ezért még meggyűlik a bajuk! - Ez idő alatt odaért hozzájuk a terepjáró, és géppisztollyal a kezében leugrott egy első ránézésre nőnemű fejbúbig beöltözött ember. |
... a toxikus vakondfarkas már majdnem rávettete magát Patek-re a mikor oldalról elkapta Cserszegi sorozata. az RPK jellegzetesen klattogó hangja mellet stílusosan beterítette Patekot a lény véréből és belsőségeiből képződő gyomorforgató massza és lehullott patek mellé.A nagyméretű troll száját egyetlen hangse hagyta el ,mert az előző össze csapások alatt torka és alsó álkapcsa felét már elvesztette ezért Digó mondta ki azt amit mindketten gondoltak:
-Ez meg mi a f*sz volt?!
A válaszadással Sudányi próbálkozott:.......... |
A telecom kijelzője hal csipogás kíséretében felvillant. Bejövő hívás érkezett.
Lassan egy szivart tartó kéz nyúlt a hívást fogadó gomb felé, majd határozott mozdulattal megnyomta.
-Doktor Kovács! Elnézést, ha alkalmatlan időben zavarom, de gondoltam erről tudnia kéne.
-Mi az ami ennyire fontos Kőszegi?? – kérdezte egy mély kissé rekedtes hang hűvös nyugalommal, miközben a szivart forgatta ujjai között.
-Nos uram a megfigyelt helikopter eltűnt a radarról!- hallatszott a vonal túlsó feléről érkező kissé ideges válasz.
A szivar már nem forgott tovább az ujjak között, mintha ideges remegés futott volna végig rajta.
– Mikor történ??- jött a hideg és egyszerű kérdés, mintha csak a szivar kérdezné, enyhén megbillent.
-Pár perce érzékeltük uram. Kívánja, hogy közbeavatkozzunk?- Kőszegi homlokán megjelentek az első izzadságcseppek. Nem szerette, ha valami baj történik, és nem szerette, ha ezt a bajt neki kell közölni Doktor Kováccsal.
-Nem! Még nem. Hozzon össze egy konferenciát a mátrixban az érintettekkel. Tíz percet kap rá. – A hang határozott és ellentmondást nem tűrő volt. Szinte korbácsként csapott Kőszegi gondoktól gyötört agyára.
-Igenis uram! Tíz perc! – ezzel megszakította a vonalat. Úgy érezte magát mintha most szállt volna ki egy hullámvasútból. A gyomra felkavarodott, és szédült. Tíz perc és azokat kell felhívni akiktől mindig is tartott.
-Öreg vagyok é már ehhez. – gondolta, és közben elindult, hogy felvegye a kapcsolatot az érintettekkel. |
-Az egész a TE hibád, Sudányi!- Patek hangja egyre hisztérikusabbá wált- ha megtanultad wolna wezetni a helikoptered, nem döglenénk meg mindannyian egy olyan ellenségtől, amit nem is látun...-majd görcsösen gyomrára szorította kezét.
De Sudányi towábbra is a táwoli halmot bámulta, minha hipnotikus hatást gyakorolna rám. Mintha közeledet wolna lassan, de halálosan, mint egy áldozatát cserkésző ragadazó.
-Walami mozog...-mondta Sudányi és rágyújtott egy cigarettára.
-Baromság-Mondta Digó és még inkább elszorította kézcsonkjának vérzéscsillapító kötését.-nincs erre semmi élő, csak mi! Egyenlőre...
-Mind megdöglünk!!!-Üvöltötte Patek és hó alatt wérszomjasan közeledő teremtmény kirobant a fehér lepelből és Patekra wetette magát... |
-Csoda?!Kösz én abban már nem hiszek .-mondta Sudányi aki komor arcal turkált helikoptere roncsai között hátha talál még valami használhatót.Esetleg pár tablettát ,rádió alkatrészt , vagy bármit ami kijutatthatja őket innen .Helikoptere hál istennek nem gyúlatt ki miuttán lezuhant segítség kérő társai mellé motorhiba miatt..
-Rosz karma.-sutttogta-Nagyon nagyon rossz karma.
Hirtelen megakadt valamin a szeme valamin. Nem is egy hanem egy halom... |
Hatalmas, lusta pelyhekben hullott alá a szennyes hó, wastag lepellel burkolva be a tájat. Az élet wegetatíw jeleit csupán néhány szárasz , görcsösen ég felé igyekvő növény mutatta.
És vércseppek, amik megtörték a sivár táj egymásutánját.
-Nem tudom felébreszteni Sziwacsot!- mondta szinte hisztérikusan Patek, a sámán. Tudta magáról, hogy bár megszerezték a prototípust sosem fogják élwe elhagyni a toxikus mezőt.
-Meghat- röffentette oda közönbösen Digó, a z áruló céglegény- és mi is el fogunk pusztulni.
-Azt hiszem halálos sugárdózist kaptam- mondta a patkánsámán és lerogyott halott társa mellé.-Csak a csoda segíthet... |
Ó, de rendes wagy, hogy rám hárítod a kerdő rugást!
 |
Shadowrun | Filmek, TV | Sárkányölő - Kérdések | Puzzle - Online puzzle | Battletech | Puzzle - Dobozos asztali puzzle | Humor | Káosz Galaktika Kártyajáték | AD&D | Zene | Vampire | Sport | Magic | PC játékok | On-line játékok | PS2 | M.A.G.U.S. | Sárkányölő - Vélemények | Sárkányölő - Egyéb | Sárkányölő - Szavazások | Egyéb | Egyéb - Kártya
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
