Jó-jó! Túltárgyaltuk! Nem mindeggy.
Csak faragjátok a rímeket.
M.t !
Árny Vadász. |
| Hogy eszperente, meg eszperantó, az azért nem mindegy... Az Esperantó valami olyasféle nyelv, hogy pl. Cu vi parolas esperante? Az eszperente meg teljesen más... |
 )
Látom már olvasni akarsz tőlem?!
Fogsz... ahmarosan...
Üdv:
Dramezisz |
Úgy értem hogy, ha nem megy neki csak e betűvel akkor használhat versszakonként más-más magánhangzót. Most az hogy eszperente ill. eszperantó, nem lényeg! A megoldás kötetlen, vagy ez vagy az! Vili?
M.t !
Árny Vadász. |
| Eszperente, nem eszperantó. Az eszperantó Zamenhof által kreált mesterséges nyelv, az eszperente meg Karinthi által kitalált játék: lényege, hogy csak e betű legyen a magánhangzó. Ezért nem is értem, mit akartok azzal, hogy pl. csak a betű, mikor az eszperente lényege az e. Piszok nehéz egy feladat |
Rád bízom, csak alkoss-alkosss! És gyarapíts!
Na meg hasson is...
M.t !
Árny Vadász. |
Majd el felejtettem,.. a művet megírom eszperanóbna... vagy az más???
Üdv:
Dramezisz |
Erre meg Én mondtam, hogy szerintem a szívbemarkoló támájú versek sokkal könnyebben nyernek egy ilyen típusú versenyen!
Mindenesetre várom már a műveket... ajánlottam fel különdíjat és megkapom az összes művet 3333ap-t és egy orvosságos zacskót kap akit kiválasztok. Reménykedjetek, hogy Ti közületek lesz valaki, bár ígérem nem leszek részrehajló!
Üdv:
Dramezisz |
Ijesztegethetek.... nekem az ottani műveim közül kettő sokkal jobb mint az itteni sajátjaim! Arra több időm volt és kissé jobban szívből jöttek!
Üdv:
Dramezisz, a Jó lelkű poéta |
Nos akkor!
Ismerős az eszperente? NEM vicc! Valóban ilyen stílusban kellene írnod. Nincs semmilyem megkötés, csak arra vagyok kíváncsi hogy milyen hosszúra sikeredik a mű. Aztán majd elárulom hogy nekem mennyi sikerült. (Költői szabadság vagy mi, nem,)
De ha könnyűnek találod, akkor minden különálló versszakban csak azonos magánhangzójú szavakat használhatsz. (nekem-nem; alma-ablak) stb.
Egyébként én is neveztem a kategóriákban, de ezt már mondtam asszem! Én nem féltem az elsősségem,
minden művem a humorra épül.
M.t !
Árny Vadász. |
| Én már nem először ijedtem meg, hogy nem fogok nyerni De ahogy elnézem, én is sokkal jobban teljesítek itt, mint a versenyen Ott kicsit túl szigorúan vettem azt, hogy 'Ghalla tájairól' |
| Nem péntek, vagy péntek éjszaka... Akkor lesz időm megírni |
Nonono...
Hát féjjél, bátran, mert neveztem nem csak prózával, de egy ŐV-s témájú balladával is... :P
J.J.Trollkien |
Most Te adhatsz nekem feladatot!
Aztán péntekre ígérte Alaron, hogy elkészül, s akkor Ő adhat majd neked!
Várom a feladatot! (Kérlek ne legyen időmértékes, mert kevés időm van!)
Üdv:
Dramezisz, a Jó lelkű poéta
UI: Eddig ez a mű tetszett a legjobban! Szóval megérdemled, hogy dícsérjenek. Most először féltem, hogy nem Én nyerem a bárdversenyt! |
Én köszönöm az elismerő szavakat!
Azt a könyvet meg írd meg! Az előszóval már nem kell bíbelődnöd.
Apropó- Most kinek is kell adni feladatot?
Van egy érdekes ötletem!
M.t !
Árny Vadász. |
Szép!
ÉS ha akarod, beszállhatsz a Felkéréses versírásba!
Méltó helyedre kerülnél!
Üdv:
Dramezisz, a Jó lelkű poéta |
)
Jó ötlet! |
Istenem!
Ez gyönyörű volt! Ritkán érzek ilyet! Köszönöm neked ezt a csodálatos verset! Te igazi Költő vagy!
Ha találnék még szavakat akkor dícsérnélek,de....
Tisztelettel:
Dramezisz, a Jó lelkű poéta |
)
Ha lenne könyvem Igen! |
Nekem tetszik!
Állj be közénk, igy még többet verselhetsz és mások is megismerhetik tudásodat!
NA!?
M.t !
Árny Vadász. |
Na, en is felcsapok alanyinak, ha mar ilyen szepen elfelejtettem nevezni a versenyre
Tünde
(Egy szenvedélyre)
Örökkévalóságba zárva
Táncolsz a feledés peremén.
Éneked nem hallja senki már,
Csupán te moccansz dallamára.
Valaha táncoltál a holdnak,
Veled keringett az éjszaka.
Ütemre dobbant a föld szíve,
Az erdő válaszolt dalodnak.
Varázs virult, amerre léptél,
Tavasz telet tört, tereket tárt.
Kinyíló élet szeme pillant,
A világ tette, amit kértél.
Hol van már egyszervolt hatalmad?
Hová lett táncod, kacagásod?
Az erdőkben üres szél kering,
Zenéden holt zaj vére alvad.
Örökkévalóságba zárva
Táncolod a mindenség dalát
Magad maradtál halhatatlan,
Kóbor, világavesztett árva.
Galoca |
Írás közben meg is feletkeztem a szineztéziáról, de egy-kettő megtalálható benne! A IV. kategóriában benne vagyok, valóban remek ötlet!
Mit szól hozzá a nagyérdemű?!
Menjünk söpörni!?
Köszönöm az értékelést!
M.t !
Árny Vadász. |
| Nevezzünk be a jövő évi bárdversenyre csapatban, és söpörjük be az első helyezettnek járó elismerést Telán lehetne egy IV. kategóriát indítani, a csapatos nevezéseknek |
| Szinesztéziát, meg ilyesfélét kivételesen nem néztem, de már maga a vers is műremek |
| Szerintem ezt érdemes lenne lementened, és valamilyen antológiában kiadnod... Olyan jól sikerült... |
Emlékek
Kemény a szikla, érintése dermeszt.
Testem elfáradt, pihenésre vágyik.
Hol van a szépség, mit a világ elveszt?
Romlás és pusztulás, vérfürdőben ázik!
Emlékeimben él az a csodás tavasz.
Zöld füvű rétek, édes gyümölcsök.
Selymes börű lányok,tekintetük ravasz.
Simogató kezek, laza erkölcsök!
Madárfüttyös erdőn, poros utakon.
Zörgő szekéren, földműves halad.
Kopogó patákkal ment, s nem vakon.
Ki törődik azzal, hogy az idő szalad.
Bőrömön érzem, a meleg nap sugarát.
S arréb rúgom, az út kavicsát.
Az út mentén nyíló, virágok illatát.
Látom a tavon úszó kis vadkacsát.
Dolgozó ember, a munkában elfárad.
Poros arcára, az izzadság szárad.
Hé koma, majd találkozunk nálad!
Kiáltja, s megveri a vállad.
Szorgos háziasszony, kútból vizet húz.
Csobban a vödör, s egy békát agyon zúz.
Derekához kap, mert kínozza a csúz.
Bizony rég volt, mikor alig volt húsz!
Gyerekek szaladnak, s rúgják a port.
Emberek isznak, édes ízű bort.
Kereskedő rikkant, kinyitott a bolt.
Akkor még szép, és nyugodt élet volt!
Hosszú útra van, falutól a város.
Nyüzsgő élete, a vidékire káros.
Rengeteg embertől, az utcája sáros.
Zajos itt az élet, és mámoros.
Egymást túlkiáltó, utcai kofák.
Kőépületek közt, elszáradt fák.
Sült szagot árasztó, kis kocsmák.
Pazar pompázatú, gyémánt paloták.
A várost körülvevő, hósipkás hegyek.
Dögevő körül, zümmögő legyek.
Szírtek között, hegyikecske mekeg.
Gyógyforrások körül, érezhető meleg.
Megzavarta nyugalmam, egy mennydörgés.
Izzó tűztenger, hatalmas földrengés.
Elpusztult minden, minek a töprengés!
Fájdalmas emlékek, mint szívemben egy kés! |
| Jordan bácsi |
Előszó-
Az események hol időrendben, hol párhuzamos síkon követik egymást. A történet a lélek mélységétől a fizikai valósságon át, multból-jelenbe kíséri a szereplőket. Fordulatokban gazdag cselekmény, és érzékelhető természeti ill. karakterikus leírás jellemző a műre. Ajánlom azoknak, akik mind othonosan mozognak a kaland és érzelem kettős világában.
Utószó-
Ne tegye messzire, a folytatás után úgyis rögtön előveszi emlékei frissítése céljából!
Ilyen formában megfelelő lenne?
M.t !
Árny Vadász. |
Sziasztok!
Látom minden rendben! )
Itt mindnki ír,... mármint könyet.... ??
Én nekem is van egy ötletem, de időm az nincs!
Gal!
Ha olyan előszót írsz amilyet a Jordan bácsi szokott, akkor beveszlek! |
Infók | Hírek, változások | Segítség kezdôknek | Fejlesztési ötletek | Közös Tudatok | Bugok | Csere-bere | Átadó karakterek | Szavazások | Egyéb
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
