| A troll bizalmatlanul tekint a szivárványra, majd Vándorra. Alighanem a barbárnak még kevésbé tetszik a dolog mint neki.
- Hölgyeké és varázslóké az elsőbbség - morogja. |
Lánynak először le esik, majd miután össze szedi többiekhez fordul:
-Na akkor menjünk-és belép a szivárványba. |
-Igen. Tündérkéktó csodálatos hely. A tündelények nem városias teremtmények. Ez sem hasonlítható a ti hétköznapi városaitokhoz. Inkább egy hely, ahol találkozhatunk egymással. A virgoncok pózolnak, a komolyak beszélnek, a művészek alkotnak. A hely a tengerszemről kapta a nevét, ahol még korokkal ez előtt a hegy nimfái fürödtek. Vize állítólag gyógyító erővel rendelkezik, a természet ereje ennyire erősen összpontosul itt. Itt él Szénszakáll, egy jóságos druida. Ő inkább szellemi vezető, nem hasonlít a ti városaitok vezetőihez. Először hozzá viszlek el titeket, hogy elfogadja érkezésetek. Tudjátok, kevesen ismerik a tó pontos helyét és még kevesebben jutnak fel oda. Ugyanis elég elérhetetlen helyen van. Ezért is szeretjük.
Nortibro még sokat fecseg a városról s közben tévedhetetlen léptekkel halad célotok felé. Hamarosan meglátjátok mit értett "elég elérhetetlen" alatt. Egy meredek sziklaperemhez értek. Odalent egy völgy képe fogad titeket, olyan, mint bármelyik másik. Ám a közepén, egy újabb csúcs magasodik, leginkább egy felfelé néző kutya pofájára hasonlít. Fala csaknem függőleges és lehetetlen kinézetű meredélyek tarkítják. Súlyosbítva azt, ami amúgy is, az egész, nagyjából százlábnyi szakaszon egyetlen pihenő sincs, egyben kell megmászni. Ez a bajnokoknak való feladat talán már a barbáron is kifogott volna. Ám Nortibro tartotta a szavát. Zekéje alól elővett egy amulettet, melyben egy hatalmas -legalább öt centis- borostyánkő volt. A kő csiszolatlan volt, ám a maga természetes tökéletességében egyedülálló. Tört fordított csepp alakjába a lombkoronán áthatoló tétova sugarak egyesével ivódnak be.. Mindegyikőtök tekintetét rabul ejti látványa, egyedül Gród sejti meg, hogy ennek az lehet az oka, hogy a kő ereje túlmutat szépségén is. Ám még ő sem tehet ellene. A faun felemeli és a zöld fennsík felé fordítja, mintha csak felmutatná, hogy a kutyaorr érezhesse a szagát. Egy ideig tartja, majd visszaakasztja nyakába és ruhájába rejti. Legalább negyed óra telik el, mire felfénylik valami a szemben lévő csúcson. Mintha csak egy valószínűtlen abroszt terítenének a kettő közé, nagy bugyros hullámokkal egy szivárvány egyik vége ér földet hangtalanul tőletek pár méterre. A jelenség hullámzik még egy ideig, majd megmerevedik a szivárványok jellemző ívében. Érdekes csillogás lepi el ott, ahol a pata ránehezedik.
-Na, akkor gyertek.
Szól még a szatír, majd alakját beszippantja a szivárvány. A csillogás egy villám sebességével cikázik át a túloldalra, ám az túl messze van, hogy kivegyétek, hogy egy darabban érkezett-e meg az utas.
Az érzés, ami most bennetek van elsöprőbb, mint a döbbenet, vagy a csodálat. Itt álltok néhány lépésre egy valódi szivárvány lábától, karnyújtásnyira egy ilyen égi tüneménytől. |
A barbár még mindíg morogva követi a csapatot, és bizalmatlansága egyre nő a faunnal szemben. Miféle alak lehet az ilyen, akinek olyan ismerősei vannak, mint az a kis mókamester! És egy szót sem szólt még arról, hogy miként kívánja meghálálni a segítségüket. Ez egyáltalán nem tetszik neki, és ennek jelét is adja.
-Remélem több ilyen meglepetésben nem lessz részünk! |
Nő ajkába harap, hogy feszültségét levezese, de miután látja hogy barbár becsörtet a barlangba hogy levezese a dühét már inkább mosolygos kedvében van. És a faun és a troll felé néz:
-Mehetünk- vonja meg a vállát, nem bízik a fanuba, de ezel most nem zargatja magát, így hát csendben elindul mögöte, majd eszébe jut hogy Vándor a barlangban dühöng, így szorakozotan hátra kiállt:
-Indulás- majd vissza fordul és szó nélkül követi a faunt, arcán halvány mosoly van, hisz gondolatai kínzások tömkelegén siklik végig. |
| - Tündérkék? Ismered azt a helyet? Mit tudsz róla? - faggatja a troll kissé bizalmatlanul. |
-Óó.. Tündérkékbe tartotok? Nos, oda nem lesz egyszerű eljutni. De, ha akarjátok tudok mutatni egy rövidebb utat.
A szatír kacsint egyet, elindul egy látszólag jó irányba, mosolyogva int felétek, hogy kövessétek. |
Némi hallgatás után végülis a troll szólal meg:
- Van errefelé a hegyekben egy tündérlények lakta tengerszem, arrafelé tartunk. - mondja szűkszavúan, úgy tűnik nem akar többet mondani az útjukról. - De útközben meghallottuk a sírást, és letértünk, hogy megvizsgáljuk mi történt. Igencsak szerencsés találkozás volt. |
Vándor hangos menydörgés kíséretében ér földet, majd szinte újongva konstatálja, hogy még mindíg életben van. Heves mozdulatok kíséretében ölelné át a mágust, ám még mielőtt cselekedne, meghalja a faun szitkait. Hátratekint, és szemei láttára a sárkány semmivé foszlik. Hogy átadja helyét, egy apró manónak. Kezdeti életöröme alábhagy, és átalakul gyilkos haraggá! Mit merészel ez a csipisz! Most rögtön legyilkolom, dühöng magában. És megindul a manó felé. Ám a faun kérdésere odakapja gyilkos tekintetét, s mire észbekap, az apró lény már messze jár. Így csak haragja marad, s ennek hangulatában dörgi el magát.
-Valaki válaszoljon a barátunknak, nekem most dolgom van! -azzal behatol a barlangba, s egy pillanat múlva csak üvöltése rengeti meg a sziklafalakat. |
A zöldsárkány savlehelete végigcsap a menekülő kalandozókon, ám nem sebzi meg őket. Mindenki hitetlenkedve tápászkodik fel a földről. A sárkány valahogy most mintha másképp nézne ki. A szeméből már nem süt semmilyen érzelem, vonásai hol kivastagodnak, hol eltűnnek. Mozgása egyszerre darabossá válik, önmaga karikatúrájaként közelít felétek. Legvégül már át is láttok testén, mintha ott lenne előttetek és mégsem.
-Socrahagem, azt hiszed olyan vicces vagy? Megloptál és ráadásképp halálra is rémítettél! Gyere elő azonnal!
A faun magából kikelve kiabált át az illúziósárkány túloldalára. Mérgében felkapott egy földgöröngyöt, szétmorzsolta kezei között és a gyíkutánzathoz vágta. Ám már nem föld volt az, hanem porszerű, csillogó gyémántdarabkák százai. Legalábbis röptükben így néztek ki. Az lény pikkelyein -mintha csak valós lett volna- megállt egy pillanatra a por, majd elolvasztotta az illúziót végleg.
-Gyere elő azonnal! -ismételte meg Nortibro, a barlangból ezúttal válasz is érkezett.
-Jólvan-jólvan, hova ez a nagy kapkodás. Azt hiszed ugráltathatsz, csak mert nyolcvanhét évvel idősebb vagy?
Egy borz jött elő a barlangból, megrázta magát, majd folytatta útját felétek. Közben megváltozott az ő alakja is. Ezúttal nem illúzióról van szó, csupán a kis lény változott vissza eredeti(?), manó alakjába. Még a törpéknél is alacsonyabb, egy méteres magasságával, vékony termetére valami gnóm-elf keverékre hasonlít a kis fickó. Bőrgatya és növényzöld mellény van rajta. Kalpagjába valamilyen nagy madár tolla van tűzve. Négykézlábról két lábra kapaszkodott olyan természetességgel, mintha ez mindennapos dolog volna számára és széles mosollyal odalépett a szatírhoz.
-Rendben Nortibro, megtaláltál. Tessék, itt a sípod -nyakából leakasztotta és átnyújtotta a keresés tárgyát- Én csak éppen rátaláltam az egyik reggel valahol a patak mentén. Vissza is akartam adni, csak előbb meg akartam nézni mi van idebent a barlangban. Hát semmi különösre nem bukkantam. De megijesztettetek, ezért volt a sárkány. És...
-Jól van, elég legyen -szólt tettetett szigorral a faun- Még egyszer ne gyere a sípom közelébe te kis bajkeverő. Nektek pedig -fordul felétek- köszönöm, hogy segítettetek. Nélkületek akár napokat is a kedves sípom nélkül kellett volna töltenem.
Eközben a kis tréfamester eloldalgott lefelé, ahol a sziklás terepet hirtelen cserjés váltotta föl.
-Nos akkor viszlát, kedves barátom. És kellemes utat a síkföldi ismerőseidnek is...
-Ne merészelj az útjukba kerülni! -kiáltott utána, és ebben a mondatban valahogy több volt az indulat, mint amikor az ellopott síp miatt feddte meg a manót. A válasz csak gúnyos kacaj volt a bokrok közül.
-Tudjátok -fordul ismét felétek a faun- az erdőben nem csak jóságos tündérkék élnek. Vannak Socrahagemhez hasonló megátalkodott lények is. Persze ők sem törnek az életetekre, legalább is legtöbbjük nem. Inkább csak megviccelnek titeket olyan viccekkel, amiken csak ők nevetnek. No, de fátylat rá. Inkább meséljétek el, miért jártok ilyen mélyen a hegyek erdeiben? |
| A lány értelmetlennek látja egy kifejlett sárkány elől a futást, de mivel a többiek mennek, így ő is utánuk rohan. Közben halk imát mormol nem létező összes istenének. |
| Gród gyorsan kapcsol,majd a csapat és a sárkány közé,elzárva a barlangot egy savpajzsot varázsol,mely talán megvédi őket a zöld sárkány lehelletétől,majd futásnak ered a többiek után... |
| A troll gondolkodás nélkül sarkon fordul és teljes erejéből elkezd kifelé futni. Ha van valaki közte és a kijárat között, azt húzza, löki maga előtt és után, csak kijussanak valahogy. Amint kiért a barlangból jobbra vetődik, hogy ne a sárkánnyal szemben legyen. |
| A barbár pillanatokig csak bámul, majd gondolkodás nélkül elkiáltja magát. -Futás! -Majd hangosan hátraszol (mintegy őrült ötlet gyanánt). -Ha meggondolnád magad nagyúr, szívesen elbeszélgetnék veled! |
//kettő megszavazta, egy tartózkodott//
A borz nyoma után indultok. A barbár vezet, a faun közvetlenül mellette megy. A nyomok hamarosan egy fákkal gyéren borított sziklás területre vezet. Vándor egy nagy barlang szájánál elveszíti a nyomokat.
Odabent sötétség fogad titeket. Fákját gyújtotok az előre haladáshoz, ám ekkor elnyújtott, mélységesen mély hördülést hallotok. A lobogó láng úgy húz méterre egy képtelen kreatúrát rajzol ki előttetek. Az amorf tömeg pikkelyein megcsillanó fény kirajzolja a lény lehetetlenül gyors, kígyózó mozgását. Majd szem elől veszítitek. Kifújjátok a bent szorult levegőt.
Ekkor a semmiből előlépve terem előttetek a lény. Újabb levegőt már nem tudtok venni a meglepetésből. Még így a barlangban összegörnyedve is egy nállatok bőven kétszer magasabb hüllő. Hátracsukott szárnyai egyetlen csapásával összeomlaszthatná a barlangot, pofája egyetlen harapásával egy lovat is képes lenne elemészteni! Karmos mellső lábai ellen nincs olyan vért, ami megállhat, vaskos pikkelyei pedig készen állnak, hogy akár az ilyen karmoktól kapott csapást is kivédjék. De mind közül a legrosszabbak a lény borostyán szemei, amik most szinte szikrát vetve sugároznak csillapíthatatlan gyűlöletet és kérlelhetetlen halált!
Egy kifejlett zöld sárkány áll előttetek.
Egy hosszú pillanatig csak nézitek egymást -ti bámuljátok legyőzhetetlen nagyszerűségét, ő felméri a köztetek lévő távolságot- majd nagy levegőt vesz. Másodperceitek -egy körötök- van cselekedni még ez előtt.
//Mullen -ép- 100/95 mana // |
| -Én a borz után mennék.Hm,ha jól sejtem a borz alakváltó lehet...Vándornak igaza van,a tolvaj nem állt volna meg inni...bár ha biztos votl abban,hogy faun bárutnk jó mélyen alszik...nos figyelemelterelésnek kiváló... |
| Vagy a tolvaj változot át álatá, vagy ketten voltak és egyik az elterelés.- Mullenre néz- nincs semmi félem mágikus nyom, vagy akármi? De tölem mehetünk a borz után, ahogy gondoljátok. |
| -Végre valami kézzelfogható nyom! -Lelekendezik a barbár. Majd társaira néz. -Amondó vagyok, hogy kövessük a borz nyomait. Ha esetleg a két állat valamelyike is vitte volna el a hangszert, nem hiszem, hogy a tolvaj megált volna inni! Ösztönösen, minél távolabb akart kerülni a helytől. A róka meg egyébként is bizalmatlan jószág, ellenben a borz! Na erről tudnék mit mesélni. Viszont azt nem értem, hogy lehettek volna képesek elrejteni a nyomaikat mágikus módon! Valószínűbb, hogy a tolvaj keltette fel a figyelmüket, ill. hozzá tartozott valamelyikük. Vélemények? -Néz körül a kis társaságon. |
| Elértek a patak forrásához. Egy kiemelkedő sziklából fakad. A rejtőmágia itt már eltűnik, két nyom vehető ki szabad szemmel. Vándoron múlik melyiket követitek. Az egyik egy borz, a másik egy róka nyoma. Az előző nyom egyenesen a völgy felé vezet, ahová egyébként is tartotok. A róka nyomai a vízfolyás partján igen sűrűek, valószínűleg ivott, majd továbbhaladt kelet felé. |
| Vándort zavarja az, hogy olyan nyomot követnek, amit szabad szemmel nem lehet észlelni. Olyan ez, mintha vakon menetelne valami ismeretlen felé. Mégis követi a mágust, és reméli, hogy tudja mit csinál. Közben a körülötttük lévő világot kémleli. Ki tudja? Lehet hogy ez csak trükk! |
| Lány is fel készül az "akármire" és óvatosan, köröntekintűen megy a mágus után. |
Gród megosztja tapasztalatait a többiekkel,majd óvatosságra intve őket,elkezdi követni a nyomot.
-Vigyázzunk,legyünk éberek,akármi várhat ránk...-mondja ki azt,ami mindenki számára világos. |
| Gród Mágiadetekciója egy rejtővarázslat foszlányait érzékelték. A Nyomtalan Séta varázslatot valaki itt használhatta, nem több mint két napja. A nyomok feljebb folytatódnak, a vízmosás felé. Követhetőek. Minden esetre jó lesz felkészülni arra, hogy mit találhatnak ott. |
//Ja,igen,itt te diktálod a varázslatokat,bocs elfelejtettem.
Azt hittem h alkothatok énis xD //
-Köszönöm az információt faun barátom-mond köszönetet Gród,majd elrévedő tekintettel gondolkodik rajta,hogy milyen nagyszerű is egy ilyen síp,méghozzá szépen csillogó ezüstből.Arcát elönti a boldogság,szeme előtt csak a síp lebeg.Aztán mikor eleget gondolkodott a sípról,a barbárhoz fordul.
-Asztrális dolgokhoz nem igazán értek,a mágikus kutatást mindjárt elvégzem.Az majd megmondja hogy történt e itt mágikus tevékenység egy napon belül.Aztán majd melgátjuk,hipnotizálni tudok,ha barátunk is megengedi... |
A barbárban felötlik a gondolat, hogy a faun talán csak játszik velük! Meglehet, hogy már azelött tudott érkezésükről, mikor ők észrevették volna őt. És az egész kutatás, csak valamilyen próbatétel! Természetéből adodóan bizalmatlan, és ezt most tekintete hüen tükrözi. Mégsem ad hangot érzéseinek, hisz az a küldetésük sikerét veszélyeztetheti! Ezért egy újabb ötlettel áll elő.
-Mi volna, ha hipnotizálnád mágusom? Persze ha hajlandó lennél rá! Fordul a faun felé Vándor. |
Rá néz a mágusra és megszólal:
-mágikus nyomok nincsenek? vagy azt nem tudod meg nézni hogy az elmult időben mi járt itt? vagy is pont akkor mikor a faun itt volt? hogy miféle dolog mehetet itt el?
asztrális vagy akármilyen lenyomat nincs sehol? te vagy a mágus gondolkoz... - nem szereti az ilyen tehetetlen dolgokat, majd faunra néz- komolyan nem emlékszik semmire? esetleg nincs valaki ismerőse, vagy ellenfele vagy akármilye aki már réggeben is szivesen szemet vetet volna sípjára? |
-Persze, hogy le tudom írni. Ezüstnádból készült átlagos méretű pánsíp. Mindegyik sípszár végén egy-egy természet szimbólum van. Egy növényi rostokból szőtt alkalmatossággal tudtam a nyakamba akasztani. Valódi mestermunka, szavamra!
Most, hogy Gród tisztában van a fegyver kinézetével már el tudja képzelni. Ez nagyon hasznos lehet, hiszen unalmas perceiben gondolkodhat róla. És ez tökjó! Ha meg akarja szólaltatni továbbra is hozzá kell érnie, ha pedig kutatóbűbály alá akarná vonni, ahhoz vagy személyes tárgyának kellene lennie, vagy rendelkeznie kellene belőle egy darabbal. Nem, a faunnál nincs egy darab sem a hangszerből, mert legnagyobb szerencsétlenségére nem tört le a tökéletes tárgyból egy szilánkot sem.
Wolio nem talált nyomokat elrejtő nyomokra. Kellemetlen szokása a nyomelrejtésnek, hogy nem hagy nyomot.
Vagyis a helyzet a következő: szabad szemmel nem láthatóak nyomok, csettintéssel nem lehet megoldani a feladatot - átok a mágia korlátaira! A pánsípnak viszont biztosan itt veszett nyoma.
-Egyébként hová tartotok? -érdeklődik Nortibro. |
| Lány azt kezdi e figyelni, hogy nem mutatnak e arra nyomok hogy valaki eltüntette a nyomokat. |
//Faun nem próbálja meg leírni hőn szeretett sípját?
Mert ugye akkor mint korábban írtam,észlelném talűn,ha helyesen leírja.
De gondolom nem tudja helyesen leírni ;)// |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
