Sok az új kalandozó,ráadás Fuhur a régebbi tagok közül sem ismer mindenkit.Inkább háttérben marad, csípős megjegyzéseit pedig magába fojtja, jobbnak látja kerülni a feltűnést.Persze ha esetleg összetalálkozik a tekintete az újakéval, kedvesen biccent feléjük. Mikor Gilithas mondandója vége felé közeledik,kényszert érez,hogy gyorsan eltűnjön innen. Nem szívesen kockáztatna ennyit,mivel nem sok hasznát látja. Sokkal egyszerűbb lenne visszatérni eredeti foglalkozásához, nyugodtan lopkodhatna bármelyik fogadóban.Most már biztos benne,hogy ha lehetősége lesz rá, rögtön a lehető legtávolabb megy ettől a helytől és a csatáktól. Feszültségét megpróbálja palástolni,a térképen lévő pontokra mered,gondolatai viszont nem az újabb küldetésen járnak.
//Az íj mindenképp jól jönne, ezért arra szavazok// |
| - Az ránk is fér, - jegyezte meg Enger, remélhetőleg a lány nem csak a fizetség elosztásánál fog tényezőként jelentkezni, hanem végre lesz akit harapdáljanak az acsarkodó őrült druidák. Bár a női harcosokban mindig kételkedett egy újabb boszorkánnyal nem kerültek volna előbbre. Persze, mint mindent önmagán kívül Enger a bárdokat is utálja, sőt amióta Oriont ismeri minden zenével, vagy zene keltésére alkalmas eszközzel kapcsolatos személyt bitóra küldene legszívesebben. |
-Üdvözletem. -hajolt meg kissé színpadiasan a fél elf lány. Egyszerű inget, barna nadrágot és egy kopott, valaha élénk piros színű csizmát viselt, oldalán zöld, kőből faragott, egy évezredekkel ezelőtti nép írását őrző kard függött, hátán zsákjából egy lant feje kandikált ki. -Dóin Redlegs vagyok, vagy csak Jáde, kinek hogy tetszik. -mosolyodott el haloványan, miközben félre tűrte teljes bal arcát takaró tincseit. Amúgy kedves vonásait keskeny, sötét heg csúfította el, bal szemgödrében zöld, egészen élettelten ragyogó, kardjának anyagával azonos jáde kő ült. Fegyelmezetten, kicsit talán feszülten állt, látszott rajta, hogy szeretne jó benyomást tenni. -Valaha bárd voltam, de ezen képességeim nagy része, jó ideje semmivé vált, így már csak harcosként lehetek a segítségükre.
// Üdv mindenkinek // |
| // Van egy olyan érzésem, hogy még egyszer ilyen játéknak Fuhur nem fog a közelébe jutni, úgyhogy szerintem kapja meg az íjat. ;) // |
| 60. szint én ezzel befejeztem a játékot, köszönöm. |
| //már korán van, úgyhogy elfelejtettem: az íj egyedülálló módon rendelkezik egy tulajdonsággal, tulajdonosa megkapja a Közeli Lövés képességet. ez annyit tesz, hogy közelharcban nem 50%, csak 20% esély a lövés elibázására.// |
Az íjat, mely már önmagában is hatalmat sugárzott, árnyfából faragták - valószínűleg ácsolója az íjászat és készítésének mestere lehetett, remek munka. A mágikus rúnák valójában megbűvölik a kilőtt vesszőket, hogy azok minnél könnyebben megtalálják az ellenfél érzékeny pontjait. Mindemellett kialakítása és a mágia lehetővé teszi, hogy akár közelharcban is lőni lehessen vele!
A gyűrű a Pelor könnye névre hallgat. Gyakorlatilag a gyógyítás istenének maradéktalan áldását őrzi, mellyel egy csatában megölt személy feltámadhat. Legkritikusabb sebei beforrnak, elvesztett végtagjai visszanőnek, a mérgek és varázslatok megszűnnek működni. Ekkor a gyűrű gyémántköve "elhasználódik", széndarabbá sorvad.
//azonosított íj: +3mas Pengeéles (20% esély kritikus ütésre, összeadódhat egyéb kritikuszónát növelő varázslatokkal, italokkal), Káosz íj (A rend jellemű lények ellen +2d6 sebzést okoznak. Például: ördögök).
azonosított gyűrű: Pelor könnye, Deus Ex Machina-ként viselkedik minden tekintetben, kivéve a teleportálást// |
| Még mielőtt a csapat eldöntené, mihez is kezdjenek a varázstárgyakkal, a troll engedélyt kér a kapitánytól, hogy egy kicsit alaposabban megvizsgálhassa őket, hogy végre többet is megtudhasson a két különös tárgyról, az íjról és a gyűrűről. |
| // Én a kürtre, és az öt italra szavazok. Egy manaital fixen kell, a többi meg ahogy a csapat igénye tartja. Bár Fuhurnak jól jönne egy mágikus íj, az a kürt szerintem jobb és ha elfogy a manám amúgy sem tudok mit kezdeni magammal.// |
Miután a karakterek így megbeszélgették egymás kalandjait és örültek a viszontlátásnak Fabiottal együtt Gilithas sátrába cammognak, ugyanis nekik ott jelenésük van. Mint kiderül, a viharmágus is velük fog tartani, őt is besorozták. Illetve a plusz egy ember.
Odabent a kapitány több páncélos alak és egy ismeretlen kalandozó társaságában görnyed a térbeli térkép körött, amin három helyszín van. Először fel sem figyelnek jöttötökre, majd valaki halk torokköszörülésére már felpillantanak. Gilithas is örömmel hallgatja végig sikeres akcióitokat, majd miután kiválogattátok a nektek szükséges holmikat a hozott tárgyak közül, ezzel fordul hozzátok:
-Odahaza, a jövőben néhányan rájöttek a mágia nyitjára. Jobbanmondva ráéreztek, mintha természetes adottságuk is lenne hozzá. Az átküldött könyvek tömege illetve varázstárgyak nagy segítségünkre vannak. Most azonban már elérkezett a kritikus időpont, nem várhatunk tovább az ellenfél felszámolásával. Mint tudjátok, a démonok és ördögök közös kapuja egyre csak tágul, így egyre erősebb lények jöhetnek át rajta. Nem tudhatjuk hogy állnak, de annyi bizonyos: a tekercsek tanulsága szerint, ha egyetlen Balor is átlép ebbe a korba, azt képtelenek leszünk önmagunk megállítani. Az olyan bátor kalandozók, mint ti, feltarthatjátok, és akár meg is ölhetitek a lényt, komoly veszteségek árán, de mindhiába: hiszen a kapu már akkora, hogy legközelebb újabb Balor léphet át rajta. Úgyhogy támadást kell indítanunk a kapu, és az azt vezető lények ellen. Két vezért láttak a felderítőink -valószínűleg egy ördögi és egy démoni parancsnok: az egyik egy nagy páncélos alak, valószínűleg egy bukott lovag, aki hatalomért eladta a lelkét, míg a másik, nos valószínűleg Succubus, de erről nincsenek pontos információink. Őket meg kell semmisítenünk. A Kalandok Városának mágustornyából hívattunk közrendű mágusokat: ők nincsenek beavatva a nagy egészbe, számukra a feladat csak mágiatöréssel semlegesíteni egy démoni kaput. Azután érkeznek, miután maguk biztosítják a helyszínt. A csapat varázslóinak kell összehangolni ezeket a mágusokat.
A terv a következő: felszereljük automata tüzérséggel New Avalont, illetve itt hagyunk pár védőt és kalandozót, míg az embereim többsége beássa magát és beveti azt a csekély számú tüzérséget, amivel rendelkezünk. Amikor az ellenfél támad, mi is a bázisukra támadunk, így valószínűleg elvonjuk a védők nagy részét. A maradékot és a két vezért a maguk csapatának kell elintézni. Kapnak erősítést, három embert. Úgy tudom már Fabiotot ismerik. A másik kettő, akit útközben találtak, Karsi, és ez a hölgy:
mutat rá Jádéra, hagyva, hogy az bemutatkozhasson a csapatnak.
//Wolio, Gród, Hagron, Vándor:
1) három varázstárgyat választotok
2) két tárgyat és négy italt/tekercset
tárgyak:
Kérges csuklóvédő, Kaptárpálca, Kutató vesszők, Istennyila +2, még azonosítatlan erős mágikus íj, azonosítatlan gyémántköves gyűrű
italok:
Varázslók vértjének itala 1, Kisebb Visszaállítás 1, Sólyomszem 1, Gyógyital 1, Védelem az elemek hatalmától (15 pont, tűz) 1, Kövek kenőcse 1, Uralom tekercse 1, Tömeg gyorsítása tekercs 1, Zárnyitó tekercs 1
Fuhur, Karsi, Enger, Sal, Orion:
1) megtartjátok az egyik varázstárgyat és még öt italt/tekercset
2) egy varázstárgyat sem, de az összes italt/tekercset megtartjátok
tárgyak
Kittaránok íja: +1, Morzsoló kürt
italok
Kövek kenőcse 1, Manaital 1, Ellenméreg 1, Életerő ital 3, Természet ereje ital 2, Kéregbőr itala: 1, Sólyomszem itala 1, Varázsagyar tekercs 1
Szavazás lészen: mindenki voksoljon a csapatához tartozó lehetőségek közül az elsőre vagy a másodikra. Miután ez megtörtént, a konkrét tárgyak kiválasztásához kinevezem az első csapatban Vándort, a másodikban Engert. (például, ha az első csapat azt szavazza meg, hogy három varázstárgyat tart meg, akkor Vándor választja ki ezt a hármat). Lehet ám a másik csapatra is gondolni, hiszen immár szabadon cserélgethetitek a tárgyakat - immár újra egy csapat vagytok.
Kiegészítés: Vándornak a Stimula port és Jaknak a mérgeket már felírtam. Azok, mivel nem mágikusak, automatikusan a tieitek.// |
Orion meglepődik! Szemeit dörzsölgeti, mert nem hisz annak, amit lát. Nem csak hogy régen látott csapatársaival hozta őket újra össze a sors, s előkerült a viharmágus is, aki felettép jó híreket hozott, de még az a több napi út ami a táborhoz vezetett is milyen hamar eltelt, mintha csak egy szempillantás alatt történt volna minden! Ezek után kissé belefájdul a feje, amint megpróbál visszaemlékezni, hogy miként kerültek ki a druida átkozott erdejéből, ahol minden árnyék mögött okkal sejthettek veszedelmes fenevadakat! Úgy látszik, hogy Enger, vagy valaki más jóakarója álmában tömény bort itatott vele, aztán úgy berúgott, hogy csak napokkal később ébredt fel. A bitangja!
Megrökönyödését legyűrve, karjait szélesre tárja, bárgyú vigyort fesz vel, és ékesszólásáról tanúbizonyságot téve, így szól:
- E! |
Meglepetésetekre a viharmágust, Fabiotot pillantjátok meg. Egyenesen felétek tart, arcán széles mosollyal.
-Üdv néktek, jó titeket egy darabban látni! Képzeljétek, engem is felbéreltek, és a megsemmisült égi hajó helyébe teleportáló kör köti össze immár városunkat New Avalonnal. A mágikus munka nagyrészt az én művem -jegyzi meg inkább lelkesen, mint fölvágósan- Persze igen korlátozottan, de használhatónak bizonyult. Most gyertek velem, Gilithas már vár titeket. Kaptok új csapattársat is! |
| Gród mosolyogva tűri a köszöntéseket, majd riposztozik. Így, hogy, már mindenkivel kétszer kezet rázott, elégedetten helyezi testsúlyát a sarkaira, és figyelmét a körülötte folyó beszélgetésre irányítja. |
Vándor, gyanakodva tekinget az ajándék felé. Majd felteszi az első kérdést, ami eszébe jut.
-Mit is csinál ez velem pontosan?? |
Fülig érő vigyorral üdvözli régi cimboráit. Úgy istenesen-elfesen kezet ráz mindenkivel, ám Vándor megszokott, minden bizonnyal halálos medveöleléséből ügyesen kisiklik, mielőtt csontjai szétmorzsolódnának.
-Á, semmi különös...találtunk egy menő kürtöt, meg pár mérget. Ja, jut eszembe...
Előveszi a Stimula-port.
-Szerintem ennek jó hasznát vennéd. Semmi mágia, ne félj. A hatását ismerve őseid is biztos használták régen. |
| Vándor után a troll is köszönti az érkezőket, ámbár jóval kisebb lelkesedéssel, mint a barbár, hisz ő jóformán nem is ismeri őket. Mindazonáltal egyenként üdvözli őket, majd elindul, hogy megkeresse a tábor konyháját és szerezzen némi élelmet a megfáradt utazóknak. |
Vándor, nagy mosolyal, és széles karlengetéssel üdvözli a rég nem látott barátokat.
-Na mi van veletek, hétpróbás kalandorok? Ezt nézzétek mit szereztem - lengeti az óriási ork csatabárdot - s mindezt egy erdőért! Nállatok mindenki egyben van? Na és mit zsákmányoltatok? |
Érkeztetekkor New Avalonban nagy sürgés-forgást láttok, noha ellenséget egyet sem. Leérve a keskeny hágón legelőször társaitokkal találkoztok össze, az egyik két sátor közti nagy udvaron.
//hatezredik (: // |
| A mágus reggel csapzott hajjal és komoly pipaelvonással ébredt. Kirázta fejéből rémálmát annyi biztos volt, hogy Orion és egy borbélyüzlet szerepelt benne. Ideje volt visszatérni a táborba mert útközben nem volt lehetősége elszívni egy kis füstöt sem, és a jó elf bor is hiányzott neki. Korgó gyomra aligha nem felverte a fél tábort. |
Erős, nyugtalan szél söpri a tájat, kilátástalan harcot vívva a sátrak anyagával. Fuhur kezdi a csontjaiban érezni a viharok előtti kellemetlen, szorító érzést. A csillagokat lassan borongós felhők takarják el, mintha csak Oriont követnék mindenhová, s talán így is van. A szél elhal, az általuk hordozott falevelek ernyedten hullanak le ott, ahol éppen voltak. Feszült csend telepszik mindenre, mintha csak maga a természet fojtaná vissza lélegzetét. Majd ezer haragos cimbalom tébolyult erejével dörögve villámok csapnak le az égből, és kövér cseppekben szakadni kezd az eső. A szomjas talaj előbb még magába issza, mint a sivatag homokja tenné, majd megkövéredik tőle. S végül miniatűr patakokká gyűlik a gyorsan lezúduló csapadék a föld hátán. A szél korbácsolta fák vészesen hajladoznak, évszázados gyökereikkel rémülten kapaszkodva. Noha nem látszik a Hold, de nagyjából eljött az őrségváltás ideje. Mindenki visszahúzódik menedékébe, a fejvadász pedig talán nekiáll tüzet rakni, elbújni a fa odvában vagy felállítja sátrát - amiről persze eddig sejtelme sem volt senkinek, hogy a felszerelése részét képezi, hisz nem is ^^
//írhattok reggelt, ha gondoljátok, éjszaka nem esz meg titeket semmi// |
Jak után vállalja az őrséget, majd továbbra is a fának dőlve maga köré tekeri köpenyét, s bágyadt pislogással hallgatja Orion játékát, de nem szólal meg: Jaknak sikerült letörnie valamelyest a szarvát, és Karsi biztosra vette, hogy bármit tesz, csak ront a helyzeten.
Miután szép lassan mindenki elalszik Fuhuron kívül, kezdi belátni, hogy minden oka meg lett volna arra, hogy vállalja az első őrködést, ugyanis egyáltalán nem érezte magát fáradtnak, ami közel se olyan meglepő: napok óta mást se csinált, csak lógatta a lábát.
Oldalára fordul a fa tövében, arccal Orion felé, akiben valahogy az egyetlen jószándékú embert látja közel s távol. |
Az idéző hallgatag sétál, majd amikor rájuk sötétedik, segít a táborverésben. Ahogy mindenki elfoglalja a maga helyét, Jak a fán, Fuhur az őrpozícióban, Enger a fekvőhelyen, furulyáját veszi kézhez, s játszani kezd. Halk, méla dallamot fúj, amely nyugalmat kölcsönöz az idegen erdőnek, melynek a csapat már minden bokrába más sátánt lát. Nem űzi a játékot sokáig, fáradt ő is:
- Az utolsó őrség az enyém - teszi el a hangszert, majd lefekszik pihenni. Mocorog még egy keveset, aztán némán alszik, akár a kő. |
| A lány csendben ballagott a többiek mögött, gondolataiba mélyedt. Végignézve a többieken arra jutott, hogy kezdi az őrködést,legalább hamar túl lesz rajta.Keres is egy alkalmas helyet,ahonnan belátja a környéket.Jakra tévedt a tekintete, ekkor eszébe jutott, hogy a fejvadász dobótőre még mindig nála van. Nem tudja,hogy a lábondobás szándékos volt-e, viszont azt furcsállja,hogy a férfi még nem jelezte fegyvere hiányát. Mikor eljön a váltás ideje, felkelti Jakot. Ahogy lehetősége van rá,frissíti bűvös vessző készletét. |
http://img423.imageshack.us/img423/1259/1146113093 508ur8.jpg
Mit ki nem dob a google ha az ember beírja hogy Lord Raptor...
- Én szeretném mihamarabb kipihenni magam, úgy hogy lehetőleg még utánad szeretnék majd őrségben állni, ha lehet. - elvégre ha támadás éri a tábort, jobb ha a mágus kipihentebb valamivel |
A csapat pechjére, a fejvadásznak nincs szüksége különösebb szállásra...fogja magát, és gyorsan felkúszik egy fára, ahol kényelembe helyezi magát egy vastag ágon. Nyútjózkodik egy jót, és leszól a többieknek.
-Valaki vállalja az első őrséget...ha a hold a legmagasabb pontján van, átveszem.
Ez olyan négy órányira lehet, többre nincs is szüksége. Seperc alatt merengésbe zuhan, miután rövid ideig hallgatózva úgy dönt, hogy nem leselkedik rájuk veszély...egyelőre. |
Ránéz a közeledő Jakra, aztán szavait hallva felvonja a szemöldökét, és gúnyosan elmosolyodik.
- Hát kérem, ha van rá lehetőség - mondja, s arca szégyenlős pírt ölt magára, de még véletlenül se tekint az idéző felé, nehogy még jobban megszólják. Csípőre teszi kezét, majd elmagyarázza Jaknak is, hogy milyen bökkenője van a visszaúttal.
Azért végül valahogy elindulnak, és Karsi, jó helyihez méltóan vállalja, hogy a sor elején halad - akár egyedül, akár valaki társaságát élvezve. Amint megpillant egy táborozásra alkalmas helyet, leveszi válláról nehéz táskáját, az egyik fa tövébe teszi, és tüntetően leül.
- Állítsunk tábort. Itt - mondja rögtön, s minden további tevékenységet a többiekre hagyva nézelődni kezd, hátha megpillant valami hasznos gyógynövényt az egyre gyérebb fényben. Hajlandó lesz majd segíteni vagy megszólalni, amennyiben valaki igényt tart rá - nem áll szándékában feleslegesen pocsékolni erejét. |
| Az Istennyila idegesítő vesztesége árnyékolja be a teljesítmény-orientáltabb csapattagok hangulatát. Egy tapasztalt barbár nyomkövető biztosan követni tudta volna a semmibe veszett nyomokat, de egy városhoz szokott kalandornak már jóval kevesebb az esélye. A csapat elindul vissza a táborba. Még halványan él a tagok fejében a zümmögő géplény által vetített illúzió, így nincsenek elveszve - a nagy, tarajos hegyláncnak jobboldalt kell lennie, a pataknál folyásnak fölfelé kell menni a villámsúlytotta fa melletti ösvényig, ésatöbbi. A természet nyugodtnak látszott végig, se hatalmas farkasok, se vérszomjas növények. A vihar előtti csend minden felszabadultsága oldódott mindenki hangulatában. Mikor már félő volt, hogy a napközbeni megpróbáltatások és az eröltetett menet miatt elcsigázott kalandozók közül valaki kidől a sorból a fáradtságtól, a Nap adta meg magát hamarabb. Vörös arcát csipkés hegyoldalak mögé rejtette, és az egyre sűrűsödő sötétségben már nem volt biztonságos haladni. |
| Enger is követi a többieket amennyiben elindulnak és közben magában kénytelen egyet érteni Jakkal amitől kicsit undorodik bár, de a nagy számok törvénye, mert hallott valamikor valami gnómtól ilyesmiről, alapján ennek is meg kell történnie néhány millió évenként. Bár mostanság ahogy visszagondol, kicsit talán még gyakrabban. |
Elnyom egy ásítást, és ellöki magát a fatörzstől, aminek eddig támaszkodott. Dobótőrét, mivel körmeit piszkálta, eltünteti a mellkasán átvetett hevederében, honnan könnyedén előránthatja majd vész esetén. Végigfuttatja ujjait fejvadászkardjainak markolatán, mintegy megbizonyosodva affelöl, hogy tényleg ott vannak-e.
-Nem is tudom, kik turbékoltak itt, míg csak az indulásra vártunk...
Ennyi méltatlankodás elég is lesz, úgy gondolja, és elvigyorodik, miközben nyújtózkodik egy jót.
-Én kész vagyok...te vagy a helybéli, így néked kell vezetned. Ha gondolod, mehetsz Orion mellett...
Hamiskás mosoly kíséri megjegyzését, és az idézőre kacsint. |
Visszamosolyog a férfira, s bár tudja, hogy továbbra se lehet valami kényelmes Orionnak, megnyugtatja a tény, hogy kedélyes maradt - már amennyire meg tudja állapítani, hogy milyen, amikor jobb kedvében találják. Rápillant még egyszer, de amikor észreveszi, hogy a férfi is az arcát szemléli, inkább a többiek felé tekint, hogy leplezze kialakuló félben lévő zavarát.
- Majd meglátjuk, van-e biztonságos hely, amint elindulunk - válaszolja, majd kissé előre dől, füttyent egy éleset, aztán tölcsért formál kezeiből, és odakiált a többieknek: - Hé, emberek! Nem tudom, min piszmognak, de úgy érzem, most már tényleg nem ártana, ha szednénk a sátorfánkat és mihamarabb eltűnnénk innen.
Azzal újra a fa törzsének veti a hátát, s vállát megrántva szabadkozik: - Elég lesz már a pihenőből... Talán jó példát kéne mutatnunk - mondja, s megenged magának egy oldalpillantást, hogy lássa, Orion egyetért-e. |
Kérdések | Vélemények | Egyéb | Szavazások
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
