Vissza a Főoldalra
 
Egyelőre üres.
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett

Újdonságaink
Előkészületben
ÁSZF
Adatvédelmi tájékoztató
A pontgyűjtésről
Akciók
Beholder könyvek (Lista)
Más kiadók könyvei (Lista)
Kártyacsomagok (Lista)
Magazinok (Lista)
Játék-kiegészítők (Lista)
Puzzle játékok (Lista)
PC játékok (Lista)
Társasjátékok (Lista)
Dobókockák (Lista)
Keresés a termékek közt
Chat, üzenõfal
Íróink
Sorozataink
Ajánlók, kritikák, ismertetők
Könyvrészletek
Fantasy borítóképek
Sci-fi borítóképek
Könyv toplisták
Fórumok
Szavazások
Bevásárló kosár
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
Nézz be kártyaboltunkba!
HKK - Zén Legendái: Látomások május 18.
HKK - Zén Legendái: A múlt hangjai március 23.
A pillanat képe
Eridani Könnyűlovasság
Küldd el képeslapként!
Az Eridani Könnyűlovasság az egyik leghíresebb és legfélelmetesebb zsoldosapat a Belső Szférában. Jól felszerelt mechjeik és remek pilótáik minden csatában megállják a helyüket.
Nézz szét a galériában!
Tavaszi MondoCon 2019.05.04. – Eredményhirdetés

A lista folytatása...
Termékismertető - HKK - Zén Legendái: Látomások
Termékismertető - HKK - Zén Legendái: A múlt hangjai
Termékismertető - HKK - Zén Legendái: Ködrelikviák
Termékismertető - HKK - Zén Legendái: Ünnepek

A lista folytatása...
Könyv adás - vétel (614)
Kaland-Játék-Kockázat (149)
Böszörményi Gyula: A bolhedor lovagjai (19)
Harby Riann: Rúvel hegyi legenda (40)
Brian McAllister: Két világ közt (47)
Magyar fantasy könyvkiadás (35)

További témák...
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Swords Comics
Pókerjáték
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
Ajánlott böngésző, felbontás:
Internet Explorer, 1024x768
 

Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal (részlet)

Samuel Verner soha nem hitt a Gépben Lakozó Szellem meséjében.

Akármilyen bizarr is a mese, mindig kell lennie egy logikus magyarázatnak. Egyes sztorik egyszerű kitalációk voltak, más meséket magukat technomágusnak tartó dekások terjesztettek, megint másokat tehetségtelen behatolók találtak ki, hogy saját hibáikat magyarázzák. Semmilyen bizonyíték nem mutatott arra, hogy a Mátrixban bármiféle testetlen szellem élne.

De most a Renraku archológia Mátrixának elektronikus ege alatt Sam még egyszer elgondolkodott ezen.

Sam saját kivetülése éppen egy adattárban dolgozott, amikor egy perszona ikon lépett be ugyanoda. Az ikon magja a szokásos Renraku dekás alakját viselte: egy jólöltözött bérmunkás krómosan csillogó figuráját. A figura munkaruhájának bal mellén, vállán és hátán a Raku logo világított kékes neonfénnyel. A krómfelületről visszatükröződött az adattár vizuális megjelenítésére szolgáló, kavargó szám és betűhalmaz. Mint mérges sebek, harsány, vörös csíkok szántották fel az ikon felületét és enyhén világító felhőkörvonal lengte körül a figurát.

A figura külső héja a kabuki bohóc karikatúrája volt. Ha valaki egyszer is látta ezt a bohócot előadás közben, egészen biztos, hogy soha nem felejtette el emelkedett, pátoszos, kissé erkölcstelen, hatalmas kacagásra ingerlő viselkedésmódját. Sam is jól ismerte a kabuki figurát és krómosan csillogó tükörképével is gyakran találkozott a Mátrixban. A cég jelvényét viselő bohókás figura Jiro Tanaka perszona ikonja volt.

Csakhogy Jiro már legalább három órával ezelőtt meghalt.

Mielőtt napi munkája elkezdődött volna, Sam törvénytelenül behatolt az archológia kórházi adatbankjába. Jiro fájlját lezárták, bár még nem pecsételték le. A fájlban talált orvosi jelentésekből megtudta, hogy Jiro agyműködése 6:30-kor leállt. Sam elszomorodott, de nem lepte meg a hír; a fiatal dekás állapota az utóbbi időben fokozatosan romlott, miután öt nappal ezelőtt véletlenül lezuhant egy nyitott erkélyről. A kétemeletnyi zuhanás összetörte a csontjait és súlyosan megrongálta belső szerveit. A doktor csak annyit mondott, hogy nem lát sok esélyt a gyógyulásra, tekintettel a lehetséges agysérülésre és arra, hogy a betegből nyilvánvalóan hiányzik az akarat a felépülésre.

Jiro ikonja most mégis itt volt a Mátrixban. Lassan, bizonytalanul mozgott az adatsorok között, mint egy frissen kiszabadult lélek, mely még nem szokott hozzá teljesen új formájához és képességeihez. A szellemek a valós világban is lehetetlen dolognak számítottak; hát még a Mátrix szigorúan logikus világában. A Mátrix világát alkotó képeket csak a programozók generálták annak érdekében, hogy a számítógép hihetetlen sebességét felhasználva könnyebben lehessen nagy mennyiségű adattal bánni. És mint ilyen, az egész csak kivetített képekből állt, nem volt valós "világ". Következésképpen nem létezhettek benne sem szellemek, sem elkóborolt lelkek.

A nagy adatbázisokat vadászterületüknek kiszemelő besurranó dekások szerint a behatoló dekás lelke bezárva maradhat a Mátrixban, miután az agyát szétégette valamiféle gyilkos jelenlétgátló program. Sam épp elég tudományos cikket olvasott arról, hogy ezek a hírek csak egyszerű kitalációk. A perszona ikon csak egy képecske volt, mely azt jelezte, hogy a gépkezelő figyelme éppen merre irányul. A valóságban nem létezett, még akkor sem, ha egy ugyanarra a területre figyelő másik gépkezelő észlelhette is az ikont. Egyszerűen csak kivetített kép volt, amit éppen oda vetítettek ki, ahol az illető a Mátrixot alkotó adatcsatornák, optikai chipek és egyéb számítógép-részegységek irdatlan halmazán belül a munkáját végezte. Az elektronikus világban nem volt helyük a szellemeknek. A lelkek Isten fennhatósága alá tartoztak és ha a test meghalt, a lélek visszaszállt Teremtőjéhez. És semmilyen gép nem tudta ezt megakadályozni.

Valami más magyarázata kell, hogy legyen a dolognak. Miközben Sam ezen gondolkodott, programja tovább futott. Mivel kiberterminálján csak felületes keresést végzett, saját ikonja szinte áttetszően állt a pergő-forgó adathalmaz közepén. Jiro ikonja elhaladt mellette. Semmi jelét nem adta, hogy felismerte volna Sam jelenlétét. Sam egyszerre érezte magát csalódottnak és megkönnyebbültnek. Jirónak még a szelleme sem haladt volna el mellette rezzenetlenül, a felismerés bármiféle jele nélkül. Jiro ikonját nyilván egy idegen használta.

Sam ujjai végigszáguldottak kiberterminálja billentyűzetén. Leállította a keresőprogramot és elindított egy másikat, amit ő csak Fogócskának nevezett. Amikor a Fogócska működésbe lépett, Sam ikonja hirtelen átlátszatlanná sűrűsödött és átváltozott a szokásos, jólöltözött Raku bérmunkás ikonná. Sam Jiro ikonja mögé helyezkedett és lépésről lépésre követni kezdte a behatolót. Időről időre Sam ikonja váratlanul egy másik helyre "teleportált". A Fogócska program így akadályozta meg, hogy a követett ikon tulajdonosa észrevegye, hogy a nyomában vannak.

Ez a teleportáció a programnak egy olyan része volt, amelyet Sam nem értett. Az tudta, miért működik, csak azt nem tudta, hogyan. De hát végül is csak felhasználó volt, nem pedig programozó. Nem kellett tudnia. Az elrablásukat követő néhány hónapban a program különleges funkciója jól bevált és Samnek ennyi elég is volt.

Jiro feleségének halála igen mélyen érintette a fiatal dekást. Az egykor nyitott, társasági életet élő Jiro hirtelen magányossá, befelé fordulóvá vált. A Renraku Társaság is reagált erre a változásra, hiszen mindig is törődtek alkalmazottaik jólétével. Amikor Sam jelentette, hogy a fiatal dekás milyen módosítást eszközölt Mátrixbeli ikonján, a cég pszichiátere egyetértett, hogy tanácsos lenne előzetes óvintézkedésként megfigyelés alá helyezni Jirót. Megbízta a cég néhány profi programozóját, hogy írjanak egy speciális figyelő programot, mely egy másik dekás számára lehetővé teszi Jiro követését a Mátrixban. A szoftvert behelyezték Jiro kibertermináljába és némi hardver változtatást is végrehajtottak benne, így Jiro ikonja számára tökéletesen láthatatlanná vált a követő személy.

Sam meggyőzte a pszichiátert, hogy ő maga lenne a legalkalmasabb megfigyelő. Végül is Sam azon kevés emberek egyike volt az archológiában, akik ismerték valamennyire Jirót. Az orvos egyetértett, hogy Sam bizonyára olyan kis változásokat is képes észrevenni Jiro viselkedésében, melyre egy idegen esetleg nem lenne képes. Talán így a múltra utaló finom jeleket is megfigyelhetnek. Az orvos végül is annyira lelkesen belement a javaslatba, hogy Sam gyanakodni kezdett arra, hogy a doki azt képzeli, ez a megfigyelés Samnek saját magának is jó terápia lesz. De nem érdekelte a dolog. Terápia vagy sem, szemmel akarta tartani Jirót. A repülőjüket eltérítő árnyvadászok által rájuk kényszerített kaland egyfajta köteléket teremtett közöttük. Sam nem hagyta magára Jirót, különösen azok után nem, hogy látta, barátja milyen könnyedén vette tudomásul Alice Crenshaw lelketlen viselkedését.

Jiro ikonja kilépett az adattárból és gyors tempóban belefúrta magát a számítógéprendszer belsejébe. A nyomában szaladó Samet meglepte a hirtelen sebességváltás. Egy ideje már elszokott a Fogócska működésétől, hiszen a pszichiáter pár hónappal ezelőtt végül megállapította, hogy Jiro állapota normális és a követő program használatára nincsen szükség.

Leküzdötte a röpke szédülést és az előtte álló feladatra koncentrált. Ha az ikon irányítója nem Jiro volt, akkor valaki illegálisan lépett be a Renraku számítógépes rendszerébe. Legitim felhasználó nem dolgozhat másvalaki perszona programjával; vagy nem tudja a megfelelő kódokat, vagy elbukik a jelszóellenőrzésen. Sam pedig vállalta munkaszerződésében, hogy lehetőségeihez képest megakadályozza a rendszer szabálytalan használatát.

Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy kijelentkezik és értesíti a biztonságiakat, de aztán elvetette az ötletet, mert ez azt jelentené, hogy megszakadna a kapcsolata a behatolóval. A Raku biztonsági dekások valószínűleg rövid úton lokalizálnák az illetőt, de nem tudnának arról, hogy az illető a fülön csípéséig mit művelt. És ha végül összeakadnának az ikonjával és megküzdenének vele, a harc eredménye valószínűleg az lenne, hogy az illető kiszorul a Mátrixból. Ez persze véget vetne az illegális behatolásnak, de nem oldaná meg a tilos ikonhasználat rejtélyét. Sam pedig tudni akarta, ki használja a barátja nevét.

Az ikonok végigsurrantak az adatvonalakon, csomópontokon haladtak át, csomópontokat hagytak el. Néha vörös neonfénnyel világító szamurájok képei előtt haladtak el. Ezek az őrfigurák védelmi célokat ellátó programok, ún. JG-k (Jelenlétgátló) voltak, melyeket a dekás szlengben egyszerűen csak jégnek hívtak. Ezek az őrök a Renraku Vörös Szamurájok elit csoportját jelképezték a számítógépen belül. Ruhájuk sokkal inkább az ősi szamurájok öltözetére emlékeztetett, mint a mai biztonsági őrség modern páncélruháira. Egyik szamuráj sem állta az útját a behatolónak, persze Sam erre is számított. Az ikonokba beépített azonosító kódok igazolták ittlétüket. Bárki is bitorolta Jiro ikonját, bizonyára előre felkészült erre.

A Mátrix egyes területei ködös, homályos látványt nyújtottak, az objektumok képei nem rajzolódtak ki olyan élesen a háttérből, mint máshol. Jiro ikonja megállt az első néhány ilyen csomópontnál, szemmel láthatóan érdekelte a jelenség. Ez ismét csak arra utalt, hogy a behatoló külső személy, hiszen minden Renraku dekás jól ismerte a Raku számítógépes rendszerének adatvonalai között néhol fel-felbukkanó, zavaros területeket. Ez a homályos jelenség teljesen véletlenszerűen néha megjelent a rendszerben, néha eltűnt, de szerencsére nem befolyásolta a számítógép működését. Egyik dekás sem ismerte a különös köd származási helyét vagy működésének módját, de tudták, hogy ha ilyenekkel találkoznak, nyugodtan tovább folytathatják a munkájukat.

A behatoló elidőzött néhány adatfájlnál, de Sam egyiknél sem vette észre azt a kis villanást vagy pillanatnyi megmerevedést, mely arról árulkodott volna, hogy az illető a fájlok tartalmát letöltötte volna a perszona memóriájába. Ha tehát Jiro ikonjának bitorlója nem akar adatokat lopni, akkor vajon mit keres itt? Csak "szórakozik", élvezi, hogy valaki más ikonjának leple alatt ide-oda mászkálhat a Mátrixban?

A behatoló továbbhaladt.

És végül megállt a cég dekásai által csak Falnak nevezett csillogó akadály előtt. A Fal nem volt más, mint egy jellegtelen, vibráló statikus szemcsékből összeállított hosszú vonal, melynek szürke árnyalatai élesen elütöttek az egész Renraku számítógéprendszert övező halványkék ragyogástól. Ez a terület még a Raku saját dekásai számára is tiltott zóna volt. Jiro ikonja megtorpant a Fal előtt egy időre, mintha csak szemügyre venné.

Mi lehet a célja? Meg akarja támadni a Falat? Sam szinte ugyanabban a pillanatban szállt ki a Fogócska programból, amikor a Jiro ikon végül előrelépett és egybeolvadt a Fallal, eltűnve ezáltal Sam szeme elől. De mielőtt még Sam kiadhatta volna a riadókódot, az ikon támolyogva ismét megjelent, mintha valaki alaposan mellbevágta volna. A kabuki figura villant egyet és sziszegve, sercegve tántorgott a Mátrix láthatatlan padlóján.

Ugyanebben a pillanatban a Falból kivált egy szamuráj. A harcos ugyanazokból a kavargó, szürke, statikus szemcsékből állt, mint szülője. A hullámzó felszín eltakarta a szamuráj ikonjának igazi vonásait. Ellépett a Faltól, előhúzta katanáját (szamurájkardját - a ford.) és Jiro ikonja felé indult. A kard magasra emelt pengéjén villámnyalábok harsogtak.

Jiro ikonja elvetődött az első csapás elől és ködös szellemalakot hagyott a nyomában. A szamuráj-ikon odalépett ehhez a szellemalakhoz. Miközben a szellem megpróbált küzködve felkelni a földről, a katana villámgyorsan a nyakára suhintott és lefejezte. A csapás annyira gyors volt, hogy a fej le sem pottyant a testről, csak odébbcsúszott egy kicsit. Aztán fej és test egyszerre felvillant és eltűnt, megszűnt létezni.

A szamuráj oldalt fordította a fejét, tekintete az igazi Jiro ikonra szegeződött. Bár a lefejezés mindössze a másodperc egy törtrésze alatt lezajlott, ez az idő elég volt a behatolónak, hogy előkészítsen egy támadó programot. Az ikon belső magja egy veszedelmes külsejű pisztolyt húzott elő, míg a kabuki figura a Renraku Mátrix szabványos támadóprogramját indította el. Ez utóbbi egy sistergő, villámló kézifegyver képét vette fel. A krómosan csillogó felületű Raku bérmunkás és a körülötte vibráló bohócfigura egyszerre emelték fel fegyvereiket a rohamozó szamuráj felé.

A pisztoly eldördült. A bohóc kezében tartott tükörkép azonban többször egymás után is tüzelt. Ilyesmire az eredeti pisztoly prototípusa nem lett volna képes. Sam furcsa, lassított felvételként szemlélte, amint a lövedékek becsapódnak a szamuráj statikusan sercegő páncélzatába. És ártalmatlanul lepattannak róla.

A szamuráj ikonja ezenközben elérte ellenfelét és fölébe magasodott. A katana a páncélos fej fölé emelkedett, egy pillanatra lebegve megállt, majd lecsapott. A penge kettészelte a külső bohócfigurát, de a belső mag mellett ártalmatlanul elhaladt, mert Jiro ikonja oldalt vetette magát. A kabuki bohóc szétpattant és eltűnt, mint egy szappanbuborék. A szamuráj előrelépett egyet és ezzel a lendülettel újra lecsapott. A kard telibe találta és hátratántorította a földről éppen feltápászkodó Jiro ikont. Az ikon krómosan csillogó felülete megfeketedett ott, ahol a kard rávágott.

A katana ismét a levegőbe emelkedett. Jiro ikonjának roncsa maga elé emelte egyik karját, hogy kétségbeesetten megpróbálja elhárítani a borotvaéles penge újabb csapását. A kard újabb suhanással kettészelte a feltartott kart és végül a figura mellkasában állapodott meg.

Jiro ikonja azonnal eltűnt. A szamuráj egy darabig a halálos csapás utolsó mozdulatában megmerevedve állt, majd feje fölé emelve kardját hátralépett. A szikrázó penge gonoszul sistergett.

Sam mozdulatlan maradt, amikor a szürke-fekete szamuráj feléje fordult. Amit most látott, az nem számítógépes játék, nem edzőgyakorlat és nem is trideo műsor volt. És bár a harc csak kivetített képek formájában jelent meg, a végeredménye nagyon is valóságos volt. A Jiro ikonját irányító behatoló most valószínűleg holtan vagy értelmétől megfosztva hevert kiberterminálja mellett. Agyának a gondolkodásért és az összetettebb életfunkciókért felelős területeit tönkretette a számítógép által vezérelt szamurájprogram. Samen végigsöpört a rémület, amikor a páncélsisak sötét szemüregei az ő irányába fordultak, de aztán megnyugodott, amikor látta, hogy a szamuráj visszatolja kardját a hüvelyébe. A statikusan vibráló harcos a Fal felé fordult és odalépett szülőjéhez. Aztán egy pillanat alatt egybeolvadt vele és eltűnt, mintha ott sem lett volna.

A Fal tövében pedig Sam végiggondolta a lehetőségeit. Ha beszámol az esetről a feletteseinek, minden bizonnyal meg fogják kérdezni, hogy miért követte Jiro ikonját, miért nem jelentette azonnal, amikor először meglátta. És ez egyben azt is jelentené, hogy szemtanúja volt annak, hogy a Renraku illegális, fekete jeget használ.

Sam feje sajgott, ujjai hidegen és élettelenül lebegtek a billentyűzet fölött. Üres tekintettel bámult a Falra, szeme előtt még egyszer lejátszódott a rövid, de halálos kimenetelű harc. Itt nem tehet sokat. Úgy döntött, hogy nem megy

vissza szabályosan oda, ahonnan belépett a Mátrixba, hanem egyszerűen kicsatlakozik.

Mátrixbeli ikonja azonnal semmivé foszlott, érzékei pedig ismét a négyszögletes szoba felé fordultak, ahol valós világbeli teste a kiberterminálja fölé görnyedve ült egy széken. Nagyot sóhajtva kihúzta halántékából a csatlakozót. Két kezével megdörzsölte az arcát, hogy csökkentse a nyilalló fájdalmat, mely mindig agyába hasított, amikor belépett a Mátrixba, vagy kilépett onnan. A dörzsölés hatására a fájdalom általában tiszta fáradtsággá szokott szelídülni, ez alkalommal azonban tovább lüktetett.

Fekete jég.

Ez védte hát a Falat. Ezeket a gyilkos Jelenlétgátlókat abból a célból készítették, hogy tönkretegyék a behatoló felszerelését és ezzel együtt nagy valószínűséggel az életét is kioltsák. Bármi is legyen a Fal mögött, az a Renraku számára annyira értékes lehet, hogy a védelmet létrehozó nagyfőnökök nem éreztek lelkiismeretfurdalást amiatt, hogy az őrző, fekete jég adatvezetéken végigküldött halálos áramimpulzusai szétégetik az illegális behatoló agyának finom sejtjeit. A fekete jég használatát betiltották, de ahol mégis előfordult, azt sohasem jelentette senki a hatóságoknak, mivel a védelem behatoló bűnözők ellen létesült. A cégvilág a huszonegyedik században is azon az egyszerű elven működött, hogy a halott ember nem beszél. Sam mégis működés közben látta a gyilkos jeget, túlélte és akár beszélhet is róla.

Soha nem hitte volna, hogy a Renraku odáig süllyedjen, hogy emberi életeket is kioltson. Hogyan engedhette ezt meg Aneki-sama? Sam gyanította, hogy a bölcs öregember nem tudta pontosan, mit művelnek a beosztottjai az archológiában és úgy érezte, kötelessége értesíteni az igazgató-samát a történtekről. De hogyan? Arra tippelt, hogy a szamuráj utolsó pillantása egyben azt is jelentette, a fekete jeget készítők tudják, hogy Sam látta gaztettüket. Ha megpróbálkozna azzal, hogy jelentse, ami történt, egészen biztosan beavatkoznának és megmásítanák a jelentését. Ha Sam nyilvánosságra hozná, amit tud, akár pusztán a Renraku társasági hierarchián belül, csak ellenségeket szerezne. Hatalmas és gyilkos ellenségeket.

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Robert N. Charrette: Keresd a magad igazát (részlet).

Létrehozás: 2003. december 14. 08:52:53Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:20 Küldd el a cikket másoknak Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2019
1680 Budapest, Pf. 4 | E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.