Vissza a Főoldalra
 
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett

Hírek, változások
Mi is az az AK?
AK Archívum
GN Archívum
Tartalomjegyzékek
Cikkek az újságból
Krónikák a boltban
Szavazások
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Pókerjáték
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
Ajánlott böngésző, felbontás:
Internet Explorer, 1024x768
 

A múlt mágusai (Túlélők Földje novella)

- Gumiembör, gumiembör, mi van a mellyeden?

- Halkabban, Giak! Fáj a fejem - válaszolta Waherf és bizonytalanul dülöngélve maga mögött hagyta a trollt. Hatalmas barátja azonnal utána sietett. Tegnap este versenyt ittak, és szokás szerint az alakváltó veszített. Amint a troll utolérte a férfit, tekintete ismét a tetoválásra tévedt.

- Naa, gumiembör! Mond má' ee! - kérlelte Giak, mint egy mesére éhes gyermek.

- Jól van, de csak akkor, ha utána békén hagysz! Úgy tizenöt évvel ezelőtt történt. Egyik régi barátommal, Bodinnal éppen hazafelé tartottunk a kocsmából... - kezdte az alakváltó, immáron sokadszor különös történetét. Az évek során néha hozzátett, néha kihagyott valamit; Giak legnagyobb örömére, aki megunhatatlannak találta a csodálatos mesét és szinte minden nap elmondatta barátjával.

A sötét árnyék hangtalanul suhant át az ősi oszlopok között. A kriptákból kiáramló mérges gőzökben alakja elmosódott, szinte láthatatlanul tette meg a találkozóhelyhez vezető utat. Egy közeli dohos sírkamrához lépett. Néhány furcsán kimért mozdulatot tett és halkan elsuttogott egyetlen szót az ősi mágia nyelvén. A vastag, nyálkás koszréteg alatt valami halvány, zöldes fénnyel felderengett, majd azonnal ki is hunyt. A kripta ajtaja lassan, nyikorogva felnyílt. Az árnyék belépett az öreg épületbe és elindult lefelé a nedves csigalépcsőn. Mire az ajtó becsukódott mögötte ő már a kripta alatti nyirkos, csúszós folyosón tartott célja felé. A lelkén elhatalmasodó pánik egyetlen külső jeleként kissé megremegett. Félt... egyre jobban félt! De még mielőtt teljesen hatalmába kerítette volna a félelem, erőt vett magán, áttört a gyávaság hálóján és továbbhaladásra kényszerítette testét. A folyosó végén egy vörös ötszög világított. Nem először járt már itt, tudta, mit kell tennie, mégis ideges volt. Nem a "ház" gazdájától félt, hanem volt mestere mondanivalójától. Tudta, hogy fontos, nagyon fontos ügyről lehet szó, ha éppen most, a háború közepén hívta őt. Ráállt az ötszögre és kimondta az utolsó varázsigét, majd egy villanás kíséretében eltűnt.

- Itt vagyok, mester - vetette hátra csuklyáját, ami arcát takarta.

A rövid, szőke hajú, fiatal varázsló kérdőn nézett maga elé, oda ahol mestere és leghűségesebb tanítványai ültek.

- Ülj le! - mondta némi hallgatás után az öreg varázsló.

Ősz hajszálai, rideg, szürke szemei még akkor is könyörtelen külsőt kölcsönöztek volna neki, ha arcát nem borítják sebhelyek.

- Ülj le közénk, Banedon! - ismételte meg türelmetlenül.

A fiatalabbik szép lassan leült, miközben körülnézett a teremben. Olyan érzése támadt, mintha utoljára látná ezt a helyet. A fekete márványépületet, melyet a föld alá építettek, évszázadok óta átjárta a feketemágia hatalma. Most mégsem érezte a falakból áradó fagyos gonoszságot, mint máskor, csak egy egyszerű, hétköznapi szobának tűnt számára a szentély. Az egyik sötét sarokban mocorgott valami. Banedon szemét erőltetve ki tudott venni néhány ketrecbe zárt rongyos alakot.

- Kik azok a roncsok ott? - kérdezte.

- Komponensek - morogta félhangosan az öreg mester, majd hangját felemelve folytatta. - Mind itt vagyunk, ideje hát, hogy elmondjam miért hívtalak ide titeket. Nemrégiben belenéztem a jövőbe... A jövő nem hoz mást, csak halált és pusztulást - kiáltotta. - Egyetlen esélyünk van. Ha megszálljuk ezeket a kalandorokat, a jövő nagy túlélőit, életben maradhatunk. Amikor eljön majd az idő, átvesszük a hatalmat a testük és Ghalla felett! A háború az egész világ vesztét fogja okozni. A tisztítótűz után azonban marad néhány szerencsés, új és mégis régi istenek fognak megjelenni, a mágia hatalmasabb lesz, mint valaha, és mi is hatalmasabbak leszünk! Megkerestem a jövő túlélőit, hogy varázslataik segítségével őrizzék lelkünket, míg újra erősek leszünk és akkor visszatérünk, mint a múlt mágusai.

- Szóval így történt. Soha nem tudtuk meg, milyen sötét erők áldozatai lettünk, és hogy milyen csoda folytán menekültünk meg. Csak ez a jel maradt - mutatott Waherf a tetoválásra, azzal a mozdulattal, amit már sokszor tett meg története elmesélése közben.

A jel - egy koponyát a csőrében tartó varjú - mintha csak erre várt volna, hirtelen felizzott. Az alakváltó teste görcsbe rándult, a földre rogyott és nem mozdult többet. Giak Leah papja volt, tudta, mi a halál. Érezte, ahogy barátja lelke elhagyja testét. Istene segítségével még egyszer beszélni akart vele, de mielőtt megtehette volna, az alakváltó felkelt.

- Gumiembör, ezt hogy csiná'tad?

- Az én nevem nem gumiembör, hanem Banedon - válaszolta ridegen az alakváltó.

Vangorf gróf nemrég jutalmazott meg egy kobuderát a szvó-ektoplazmákért és éppen pihenni tért volna szobájába.

- Miért zavarsz, lidérc - förmedt rá a gróf az ajtónállóra.

- Bocsáss meg, de ha megfigyeléseim pontosak, megtörtént az, amire évek óta vár. - A gróf korához cseppet sem illő fürgeséggel rohant le a hosszú lépcsősoron és szinte betörte a laboratórium ajtaját. A lidércek pánikszerűen suhantak el a gróf útjából a szoba különböző sarkaiba. Vangorf megállt a legnagyobb asztal előtt és vizsgálni kezdte az egyik lombikot, melyet vezetékek kötöttek össze különböző kémcsövekkel, amikben furcsán, természetellenesen fortyogott valami. A gróf arcán megjelent egyik ritka, őszinte mosolya. Sikerült! Évekbe telt, de sikerült. Ha lassan is, de visszatérnek mint a múltban, úgy a jövőben is felépülnek a fekete márványtornyok. Eljön az idő, amikor újra a csőrébe veszi a kopnyát a varjú.

Vangorf elindult lefelé a lépcsősoron, a labor felé, ahol vártak rá különböző testekbe bújt társai. Az elmúlt hetek alatt többségük újjáéledt. Azonban néhányuknak még kell egy kis segítség a visszatéréshez. A gróf leért a laboratóriumba és keresztülvágott az immár porosodó kémcsövek között. Mormolni kezdett a mágia nyelvén. Nagyon nehezen ment, hisz már nem volt fiatal, és rég nem használta e csodálatos tudományt. Még jóval a világégés előtt érintkezett a hatalommal utoljára, amikor megidézte lidércszolgáit. Hosszú ideig nem gyakorolhatta varázslásait különben az ezüst mágusok felfedezték volna. Még Symulf halála után sem akarta használni egyre jobban megcsappanó erejét, tartott a Boraxot körülvevő mágusoktól. Sokat dolgozott, hogy a szvó-ektoplazmák felhasználásával segítse társai visszatérését. Így már nem is maradt ideje a mágiára. Harmadszorra sikerült csak megformáznia a mágikus rúnákat, és megtalálnia a helyes kiejtést, de a padló alatti rejtett lépcsősor végén már hibátlanul mormolta az utolsó titkos ajtót nyitó varázslatot. A termet, ahová érkezett, fekete márványoszlopok tartották körben, így a szentély közepén egy kerek tér alakult ki, ahol a padlón vörösen izzott egy pentagramma. A fény felfelé száguldott a levegőben, és a plafonon is felvillant az ötágú csillag pontos mása. Vangorf néhány percig lenyűgözve figyelte az eseményt, fejét lehajtotta a látvány előtt. Életében először egy apró könnycsepp csordult ki a szeméből és halkan a földre hullt. Mikor felnézett, már körülötte álltak fekete csuhás társai.

- Köszönjük neked, Vangorf. Kitartásodnak hála, rendünk megmenekült a pusztulástól - mondta a kobuderatestbe bújt mester. - Neked itt kell maradnod a váradban, és folytatnod kell a munkádat többi társunk kiszabadításáért. Én és tanítványaim elindulunk, felépítjük a Holló rend új tornyait és előkészítünk mindent, hogy amikor mindannyian visszatérünk, hatalmunkat megszilárdíthassuk. Banedon, te szolgáddal hírül viszed e világ minden lakójának érkezésünket, hogy újra suttogva és félelemmel ejtsék ki rendünk nevét.

- Fuss, Giak, fuss! - hallotta a troll a háta mögül, miközben egy bíborgörényt rúgott fel futtában. Rohant tovább az életéért, egyre mélyebbre az erdőben.

Az ágak felszaggatták ruháját, testét rengeteg seb borította. A következő pillanatban már repült a robbanástól, amit igazából a bíborgörény érzett meg. Giak feltápászkodott. A homlokából a szemébe csorgott a vér, orrát az égett hús bűze csavarta. Tovább rohant, nem akart úgy járni, mint a szörny. Tudta, hogy Waherf kergeti, de ez nem az a gumiembör volt már, akit ő megismert.

Két hete dolgozott a megváltozott gumiembörnek. Nagyon furcsa dolgokat parancsolt neki, és amikor ellene szegült volna, Waherf vagy Banedon egyetlen mozdulattal bénította meg. Aztán börtönbe záratta. Az első adandó alkalmat kihasználta és kitört a cellájából. Két őrt puszta kézzel megölt. Kijutott az udvarra, hatalmas izmait megfeszítve felemelte a rácsot, majd kirúgta a kaput és már rohant is a város felé. Azaz csak rohant volna, mert a furcsa szárnyakkal repülő gumiembör hamarosan utolérte. Giak teljesen kétségbe esett. Régi barátja, az egyetlen igazi barátja meg akarta ölni. Banedon élvezte a helyzetet. Úgy irányította a trollt, mint a bolhakutya az alpesi tehéncsordát. Giak már azon gondolkodott, hogy föladja, tegyen vele a gumiembör, amit akar, amikor egy tisztásra ért. Az egyik közeli domb tetején meglátott valamit csillogni a fűben. Halvány reménysugár derengett föl előtte. Legvégső energiáit felhasználva botladozott tovább a domb felé. A félelemből merítve erőt elrugaszkodott, és elérte azt, ami a domb tetején hevert. Görcsösen megmarkolta a kis fémdobozt. Megmenekült, hiszen a valódi isteni beavatkozás, egy D.E.M. volt a kezében. Kajánul vigyorogva fordult szembe üldözőjével. Banedon a domb tetejével egy szinten lebegett, egyik kezével Giakra mutatott, és különféle szimbólumokat írt a levegőbe, másikban pedig valami furcsa anyagot tartott. Giak arcáról tovatűnt a mosoly és immár csodálkozással vegyes félelemmel várta sorsát. Hirtelen egy lángoló golyó röppent ki az alakváltó kezéből. Giak ezüst színű haja lángra kapott, ruhája égett, a bőrét lángnyelvek mardosták.

Banedon pár másodpercig élvezettel figyelte a troll fájdalmas arckifejezését, amikor a D.E.M. fehéren villanva elteleportálta a szerencsétlent. Az alakváltó elégedetten nyugtázta, hogy a tűzgolyója vagy a testéből felszabaduló energia teljesen elhamvasztotta áldozatát. Visszarepült a kastélyba, amit idomított ongóliantokkal és hegyigóliátokkal építettek fel néhány óra leforgása alatt. Mestere az északi bástyán várta.

- Elvégeztem a feladatot, mester. Megöltem az egyik legnagyobb ellenfelünket.

- Jól van, fiam. Mostantól nem ejtünk foglyokat, az ellenség sorsa halál! Menjünk a belső szentélybe, ideje feléleszteni a rendet - mosolyodott el a mester, és tanítványával együtt kezdték el mormolni a teleportáció varázsigéit.

Giaknak ismét szerencséje volt, a D.E.M. Libertanba közelébe dobta. Berohant a fogadóba és mesélni kezdett volna. De túl kimerült volt, rongybabaként esett össze az ivó kellős közepén, összetörve néhány asztalt és széket. Még mielőtt elvesztette volna eszméletét, motyogott a kocsmárosnak valami koponyáról és varjúról.

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
(átlag: 34 szavazat alapján 7.4)

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Napnyugta (Túlélők Földje novella).

Létrehozás: 2004. március 16. 13:28:42Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09 Küldd el a cikket másoknak Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2019
1680 Budapest, Pf. 4 | E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.