Vissza a Főoldalra
 
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett

Hírek, változások
Mi is az az AK?
AK Archívum
GN Archívum
Tartalomjegyzékek
Cikkek az újságból
Krónikák a boltban
Szavazások
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Pókerjáték
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
Ajánlott böngésző, felbontás:
Internet Explorer, 1024x768
 

Reggel (Shadowrun novella)

A megbízót Net Katovich-nak hívták. Az a tipikus napbarnított humán macho volt, nem tévesztett meg az öltönye. Furcsálltam, hogy elárulja a nevét... Féregirtó arcán láttam, hogy ismeri valahonnan, de fenemód jó a srác, sohasem mond többet, mint amennyit kell, én pedig nem kérdezem.

Háromnegyed tízkor találkoztunk. Örültem neki, hogy éjszakai futam lesz, mert nem bírja a szemem a napot. Net úgy döntött, velünk tart. Volt ott még két srác, valószínűleg céges berkekből, mert még az alsógatyájuk színe is megegyezett. Talán a Yamaha is ugyanúgy csúszott a seggük alá.

A három vadász együtt érkezett: egy borotvált fejű punk a nőjével, meg egy combtőig felfegyverzett ork, akit megtűrtek valahogy. Mindenki alatt volt járgány, kivéve engem és az orkot. Nem aggódtunk, a furgon már készen állt. Jó volt nézni azt a félméteres páncélborítást. A hátsó ajtót nyitva hagyták, kilökték a hátsó ülést, és berobbantottak oda egy jól felállványozott gépágyút, amit az ork rögtön lefoglalt magának. Nem izgatott. Tudtam jól, hogy először a nehéztüzérséget és a mágusokat lövik ki.

A zsebemet húzta a kedves kis Colt America és egy gránát. Az övemen három dobótőr csiklandozta a hasam, a karom meg majd leszakította a Remington a maga négy kilójával. Nem, ez nem tartozott a nyugis számítógépes melók közé. Itt nem az volt a lényeg, hogy kinyissak egy zárat, aztán beküldjem az izomfiúkat.

Féregirtó, a bicskás, a páncélos elé került. Rossz hely volt, nem örült neki. Egyedül feszített ott, de azt ő is belátta, hogy előre inkább a nikkelezett, ökör méretű Harley Scorpion való, nem egy Yamaha, ráadásul ő volt köztünk az egyetlen, aki felállt egy rövid sorozat után, az ígért 3500Ľ pedig bőven elégnek látszott az összeszerelésére, ha bármi baj lenne.

Én az ork mellé lettem beosztva. Szokatlanul jó szaga volt a srácnak, ráadásul ő mutatkozott be először. Valey bácsinak kellett neveznem, ő engem következetesen Nyeszlettnek hívott. Lenyeltem, gondoltam hadd szórakozza ki magát halála előtt.

Felbúgtak a motorok. A kísért páncélos előttünk haladt, szinte éreztem a burkolata illatát. A motorosok hátul maradtak.

Városi meló volt, sok rejtekhellyel a rosszfiúknak. Mindenhonnan lőhettek. 5km...10...20...23...robbanás. A páncélos felől jött a hang, a furgon fékezett. Megpróbáltam bevágódni oldalra, hogy ki ne huppanjak. Jól tettem. Bevertem a vállam, de nem számított.

Felvillantak a torkolattüzek. Pár éles becsapódás után tompa puffanások, hús. Tudtam, hogy az egyik motorosnak vége. A gép még métereket csúszott előre, fémes csikorgás a morzsolódó hús szörcsögésével keverve.

Még egy sorozat, még egy halott. A punk nője megsérült, de nem sikítozott. Valey veszettül tüzelt, nem érdekelték a falak, sem az emberek, neki csak a célpont számított. A töltényhüvelyek mindent beborítottak.

Kinéztem. Megpróbáltam egy pillanat alatt felmérni a terepet. A házakba bújtak el, nem voltak sokan.

Kilőttem. Hagytam, hogy a kiszabaduló töltények ereje dobálja a karomon a fegyvert. Visszahúzódtam. Az ork és köztem végigkopogott pár golyó. Tudtam, hogy a következő lövésnek találnia kell.

Céloztam. A srác homlokán repedés futott végig, aztán rájöttem, csak a vér csurog lefelé. Szép fehér bőre volt. Arra a ringyóra gondoltam, akit tegnap szedtem fel. Vajon ez a srác hány szívet tört össze? Többet nem fog. Éreztem, hogy a hátam mögül az ork tisztelettel néz rám, csak egy pillanatra, de életében először egy tündére. Öltem. Lehet, hogy a saját fiam volt.

Most a matracomon ülök, keresztbefont lábakkal, a szemem lezárva, a mellem egy vonalban a hasammal és az állammal, a zsebemben pénz, elég 2 hónapra, háromra, a bicskás fiúval majd veszünk belőle konzerveket, és töltényt. A hátam mögött a Remington. Megpróbálom eladni...

Pihenek, abban az állapotban vagyok, amit a humánok alvásnak neveznek, de ez nem pontos. Ők ilyenkor szabadon engedik az agyukat, mi feldolgozzuk az eseményeket. Meditálok. Sokan meghaltak ma. A konzervekre gondolok, a szójára, a kukoricapehelyre. Jó vadászat volt.

Írta: Almási Gábor
A cikk az Alanori Krónika 74. számában jelent meg.

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
(átlag: 19 szavazat alapján 4.9)

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Bizalom (Shadowrun novella).

Létrehozás: 2003. november 19. 11:36:14Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:08 Küldd el a cikket másoknak Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2019
1680 Budapest, Pf. 4 | E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.