Vissza a Főoldalra
 

Hírek, változások
Mi is az az AK?
AK Archívum
GN Archívum
Tartalomjegyzékek
Cikkek az újságból
Krónikák a boltban
Szavazások
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
Termékismertető - Alanori Krónika 125. (2006. május)
Termékismertető - Alanori Krónika 141. (2007. október)
Termékismertető - Alanori Krónika 140. (2007. szeptember)
Termékismertető - Alanori Krónika 139. (2007. július-augusztus)

A lista folytatása...
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
 

Farkastörvény (Ősök Városa novella)

"Az erős kiírtja a gyengét.
De így kell-e ennek lennie minden esetben?"

A vadászat kitűnően sikerült. Az ifjú galetki sikerrel és lélekenergiával telve követte társait az utolsó áldozatok felé. Még reggel törtek rá a torzszülöttekre. Ocsmányok és primitívek - állapította meg a galetki harcos undorodva. Hogyan bírnak úgy élni, hogy csak két szemük van? És két kezdetleges mancsuk? Nem értette. De azt rögtön látta, hogy még a vadászathoz is gyengék, mert womathokat tenyésztettek valamiféle mesterséges barlangokban. Hasonlókban laktak maguk is. Földből épített mesterséges barlangokban. Nem számítottak a támadásra. Amikor a galetkik megjelentek és levágták a legközelebbi kölyköket, a nőstények puszta kézzel ugrottak nekik. A galetki nem is igen csodálkozott, hogy nem ragadnak fel egyet a környéken heverő botok közül, hiszen olyan primitívek, lehet, hogy a fegyvert sem ismerik. Később találkoztak hímekkel is. Egy részük fegyvert fogott kezdetleges mancsaiba és páncélt öltött, de a többiek csak egyszerű szerszámokkal rontottak nekik. Akadt egy primitív varázshasználó is. Biztosan sámán, aki a nem létező isteneikhez imádkozik. Nyomába sem ér a szint papjainak. Bár némileg felértékelődtek a galetki szemében, megállapította, hogy igen kezdetleges torzszülöttek. A fegyvereket biztosan elesett galetkiktől lopták. A mocskosak. Mocskos primitív hullarablók. Már nem volt messze a győzelem. Már csak a főépület maradt hátra. Biztosan itt lakik a törzsfőnök. Már ha ismernek ezek olyan bonyolult létformát, mint a törzs. A harcos elvigyorodott magában. A főépületet már elég jó harcosok védték, majdnem fél órára feltartották a támadókat. Ő ért először a lépcsőhöz. Először meglepődött a létén. Aztán eszébe jutott, hogy ez az épület túl civilizált, ahhoz, hogy ezek építsék. Már itt állhatott egy ideje lakatlanul, amikor ezek beköltöztek. Felrohant a lépcsőn. Betörte az előtte lévő ajtót. Mindenre számított, csak arra nem, amit talált. A szobát civilizált, finoman díszített tárgyakkal rendezték be, a falakon díszes szövetek, a díszes kőasztalon gyertyák. Nem fáklyák, mint a településen, hanem gyertyák, díszes arany gyertyatartóban. Biztosan ezt is halott galetkiktől vették el! Ráförmedt a vele szembenálló, hajlott hátú, botra támaszkodó öregre.

- Mocskos hullarablók! Megdöglötök mind!

Az öregember ráemelte fáradt, sokat látott tekintetét. Aztán körbejártatta a szobán. A díszek alakjai, a falikárpitok, csatajelenetek figurái mind-mind emberek voltak. Újra a galetki szemébe nézett.

- Hullarablók? Mi? És akkor ti kik vagytok? - Az ablak felé intett. A galetki kinézett: társai épp a várost forgatták fel vadászzsákmány után. Az öregember folytatta:

- Sosem ártottunk nektek, sem másnak. Válaszolj ifjú galetki, miért?

A vadász csodálkozva fordult a torzszülött felé. Kétszeresen is csodálkozott. Először, mert a barbár hullarablók főnöke beszélt, aztán azért, hogy mit mond.

- Miért? Miért teszitek ezt?

Meg akar babonázni!! Vigyázz! Biztos varázshasználó! Különben miért lenne egy gyenge öreg a főnök?

- Átkozott! - ordította, aztán ütött. A törékeny csontú ember átrepült az asztal felett és a falnak csapódott. Magával sodorta a gyertyatartót, és az egyik ősrégi, kiszáradt falikárpit rögtön lángra kapott. Az öreg megpróbált felállni, de botja messze hevert, és talán eltört az egyik lába is. Visszarogyott, de újra próbálkozott. A galetki eközben felkapta a botot. Ezzel akarta végleg elnémítani az öreg torzszülöttet, ám amint megfogta, megdermedt. A bot fából volt. Nem gombafából, mint a padló, a mennyezet és a bútorok, hanem igazi fából.

- Miért? - hallotta a fekvő öreg felől. Felé fordult, hogy megölje. Most már biztos, hogy hullarabló. Eközben azonban mindenütt elterjedt a tűz. A gombafa, különösen száraz állapotban hihetetlenül gyúlékony. Már a mennyezetet nyaldosták a lángok. A galetki körülnézett. Nem menekülhetett. Ezt a tüzet semekkora immunitással nem lehet kibírni, és arra még rájön a leomló mennyezet. A botot eltörte az öreg torzszülött fején.

Utolsó kiáltását a fosztogató társai is meghallották:

- Legyetek átkozottak!

A társaság vezetője csak legyintett. Egy galetki veszteség egy faluért nem is rossz. Egyébként sem volt jó harcos. Túl sokat gondolkodott.

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
(átlag: 23 szavazat alapján 6.6)

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Üregek meditátorai (Ősök Városa novella).

Létrehozás: 2003. november 19. 10:24:37
Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09
Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.