| Enciklopédia: | A tomboló energiák a földhöz szorítanak. Folyékony tűz száguld végig testeden, ahogy a szertartás - mely a vér titkainak kutatását szolgálja - a végéhez közeledik. Kimerülten állsz talpra, közben a kor újabb jeleit kutatod magadon. Régen elfogadtad már új fajta léted igazságait: a kor tudás, a vér hatalom. S te a vér utján tettél meg egy lépést, mikor a szertartást végrehajtottad. A letisztult tudás ott rejtőzik valahol az ereidben, csak arra vár, hogy végre rábukkanj. A vér őriz minden titkot, s a vér minden titok nyitja. Ezen az ellentmondáson elmélkedsz épp, amikor hirtelen mozgás támad a közeledben. Egy eltévedt éji vadász vélt könnyű prédának, s ebben az állapotban még szerencséje is lehet veled. Kimerült elmédben hiába kutatsz erő után, még nem telt meg újra a mindenség energiáival. Már le is csap, s véred a sebhez tolul, hogy hasztalanul szóródjon szét körülötted, csillogó cseppekben guruljon szerteszét, míg a szomjas talaj fel nem issza majd. Most nem - gondolod, s a véred tompa zúgással engedelmeskedik. A moraj hatalomról dalol, a mindenség energiáit kijátszó erőről, mely mindaddig tiéd lehet, míg hű maradsz a vér útjához; titkait kutatva áldozatokat hozol érte. A múlt, fajod régi tudásának ára van, melyet vérben, kínban, és halálban kell megfizetned. Néhány mozdulat és szó, a lény darabokra szakad a mágia csapása alatt. Íme a halál, a sebed a kín, és a vér... Lenézel a kezedre. A sűrű, sötét folyadékot mely a sebben látszik aligha hasonlítható egy halandó ereiben csordogáló nedűhöz. Talán az ősi vámpírok vére lehetett ilyen...
A képesség az aktuális képességbe fejlesztett TU arányában (1 TU +5 varázspont regeneráció) maximum +100 varázspont regenerációt ad.
|
